Mikor van létjogosultsága az alapjövedelemnek?
Bár az alapjövedelem bevezetésének ötlete évre évre erősödő üzenet a politikacsinálók kommunikációjában, a közelmúltig csak homályos, életszerűtlen és utópisztikus elgondolásként jelent meg a köztudatban. De mi a különbség a rászorultsági vagy a munkaalapú általános alapjövedelem között? Mi minden miatt lenne indokolt a bevezetése? Papp Tamás István, HR szakember írása.
- akár feltétel nélküli (univerzális vagy egyetemes vagy általános) alapjövedelemről - amely esetben az adott társadalom minden tagja, egyéni alapon jogosult rendszeresen fizetett jövedelemre az alapvető szükségleteinek kielégítésére;
- akár rászorultsági alapjövedelemről - amely esetben az adott társadalom csak bizonyos szempontok (szegénység, kor, munkaképesség stb.) alapján meghatározott csoportjai jogosultak rendszeresen fizetett jövedelemre az alapvető szükségleteinek kielégítésére;
- akár megélhetést biztosító alapjövedelemről (guaranteed minimum income) - amely Magyarországon leginkább a közmunka intézményében érhető tetten,
beszélünk (amely kategóriák a mindennapokban és a politikai diskurzusokban nagyon gyakran és sokszor tudatosan összemosódnak), egy dolgot nem szabad elfelejteni, hogy az alapjövedelem ilyenformán történő kommunikációs manifesztálása nem egy bér-, munkaerő- vagy versenypiaci, hanem társadalombiztosítási (segélyezési, támogatási, gondoskodási) eszköz. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint hogy
- Orbán Viktor is, egy az alapjövedelem bevezetését szorgalmazó ellenzéki felvetésre reagálva azt találta mondani: „az alapjövedelem arról szól, hogy vannak, akik dolgoznak, tőlük vegyük el a pénzt és adják oda azoknak, akik nem dolgoznak és nem is akarnak. Hát én ilyet nem fogok támogatni.”
- de ezt a megközelítést vallja, bár homlokegyenest más végkövetkeztetésre jutott Ferenc pápa is, aki a járvány utáni világ újraalapozásáról szóló tavalyi Húsvétvasárnapi üzenetében az egyetemes, de rászorultsági alapú alapjövedelem mellett tett tanúbizonyságot.
Épp ezért a munkaalapú - valaki vagy valami által létrehozott, hozzáadott értéket kompenzáló - jövedelmet összemosni a szociális háló biztosította „rászorultsági” jövedelemmel, bár kétségkívül „jó” (szavazatoptimalizálásra igen alkalmas) kommunikációs trükk és/vagy könyörületes jócselekedet, de mindazonáltal felelőtlenül szakmaiatlan tett is egyben.
Merthogy a munkaalapú általános alapjövedelemnek egyébként nagyon is van létjogosultsága, csak az alapjövedelem jövedelemalapját nem rászorultsági oldalról, hanem a hozzáadott érték létrehozásának oldaláról kell(ene) megközelítenünk. Ehhez azonban nem kicsi paradigmaváltást kellene végrehajtanunk, ráadásul nem valami szűk társadalmi csoport vagy munkaközösség esetén, hanem valóban univerzálisan, vagy ha úgy tetszik egyetemes módon. Hiszen miről is van szó tulajdonképpen?
1, Egyrészt arról, hogy a 4. ipari forradalom eredményeképp (amelyre a COVID-19 még rá is tett egy lapáttal) az algoritmizációt-automatizációt-robotizációt végrehajtó vállalatok radikális létszámleépítése miatt dolgozók tömegei veszthetik el állásaikat és maradhatnak munkajövedelem nélkül, rákényszerülve, hogy rövidebb-hosszabb ideig kisebb-nagyobb összegért az állam „gondoskodására” bízzák magukat. Amely állam pedig jórészt a még munkával rendelkező dolgozók munkajövedelmeinek megadóztatásából finanszírozza több-kevesebb sikerrel a rászorulók megélhetését, azoknak a robotmunkásoknak a megadóztatása helyett, amelyek bár ugyanazt a munkát végzik el - igaz jóval hatékonyabban, de alapvetően hasonló hozzáadott értéket termelve - azonban mégis járulékmentességet élveznek (aránytalan költségalapú versenyhátrányba taszítva ezzel a munkaerő-piacon a human sapienst).
2, mint ahogy gyakorlatilag járulékmentességet élveznek azok a tevékenységek is - extraprofithoz juttatva az ezen tevékenységeket működtető vállalkozásokat -, amelyek a személyes adataink, illetve preferenciáink adatbányászatára és kereskedelmére épülnek. A jelenséget talán nem kell senkinek sem elmagyarázni, aki ráeszmélt már arra, hogy „gyanúsan” rászabott hirdetésekkel találkozik nap mint nap a közösségi hálón.
• A Harvard Business Review egy 2013-as kutatása szerint, a munkavállalók fele úgy ítéli meg, hogy teljesen felesleges (hozzáadott értéket egyáltalán nem teremtő) a munkája;
• Egy másik brit felmérésben a dolgozók 37%-a gyakorlatilag bevallotta, hogy a saját munkakörének egyenesen nem is kellene léteznie;
• David Graeber pedig - az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású antropológusa, a London School of Economics professzora - 40% körülire saccolja a kapitalista világ tökéletesen hasztalan munkaköreinek (bullshit jobs) arányát;
4, negyedrészt arról, hogy számos igen komoly hozzáadott értéket teremtő tevékenységet egyszerűen nem tekintünk munkának, vagy csak akkor nem tekintünk munkának, ha azt családtagok, rokonok, közösségünk tagjai végzik közösségünk tagjai számára. Természetesnek vesszük, például, hogy
- ha étteremben ebédelünk az étel árában megfizetjük a szakácsok, felszolgálók, takarítók munkabérét, de ha egy ismerősünk kerti partiján esszük tele magunkat, nem fizetünk lópikulát sem a vendéglátóinknak az általuk nyújtott szolgáltatásokért (ahogy szintén nem fizetünk semmit a vasárnapi családi ebéd elkészítéséért sem a háziséfnek);
- mélyen a zsebünkbe nyúlunk otthonunk, lakásunk, házunk, kertünk rendbentartásáért, betegeskedő háztartási eszközeink megjavításáért, de gyakran még csak meg se köszönjük, ha mindezeket, szinte észrevétlenül, egy családtagunk végzi el;
- fizetünk a bébiszitternek a gyermekünk felügyeletéért, de ha a nagymama látja el ugyanezt a feladatot (feltehetően magasabb hozzáadott értéket teremtve, úgy mellesleg), akkor nagyvonalúan elsiklunk az anyagi kompenzáció felett;
- a tanárok bérért (igaz, nem túl magas bérért…) oktatját, tanítják, nevelik, foglalkoztatják gyermekeinket, de senki nem ad anyagi ellenszolgáltatást, órabért vagy túlórapótlékot, annak a szülőnek, nagyszülőnek, aki órákon át csináltatja gyermekével a házifeladatát, magoltatja a kötelező verset, vagy varrja számára a farsangi jelmezt;
- az orvosok, az ápolók, az egészségügyi kisegítő személyzet abból él (anyagi értelemben), hogy szeretteinket ellátják, ápolják, ha azok betegek, de nem jut eszébe senkinek anyagilag kompenzálni azt a feleséget vagy édesanyát, aki éjt nappallá téve ül férje vagy gyermeke betegágya mellett;
- a barátunk, országos cimboránk empatikus képességeit gyakorolva, értő figyelemmel és ingyen hallgatja lelki kiborulásainkat, miközben súlyos pénzeket fizetünk ugyanezért a pszichiáterünknek, pszichológusunknak, coachunknak, esetleg az ezoterikus tanácsadónknak.

Pedig a fedezet (az általános alapjövedelem forrásalapja)
- részint megvan, csak a nemproduktív munkával töltött munkahelyi idő alól „felmentést kellene adni” a dolgozóknak (vagyis ezt az időt ne kelljen a munkahelyeken mismásolt munkavégzéssel ott tölteni);
- másfelől megteremthető, az automatizáció, illetve a robotmunkások, valamint a személyes preferenciáink kereskedelmének megadóztatásával,
- amely forrás aztán olyan tevékenységek anyagi elismerésére fordítható, amely jelenleg rengeteg idő ráfordítással, de annál kevesebb anyagi elismeréssel jár és ráadásul nem is veszélyeztetett az algoritmizáció térnyerésével szemben sem.
Szóval, az alapjövedelem társadalombiztosítási eszközként vagy könyörületességi jócselekedettként történő kommunikációs manifesztálása helyett
- a robotmunkavégzés járulékfizetési kötelezettségnek bevezetése;
- a személyes preferenciák kereskedelmének megadóztatása;
- a látszat munkavégzés retorzió nélküli megszüntetése (munkaidőrövidítés bércsökkentés nélkül);
- a mai termelés-központú világrendben gazdaságilag értéktelennek tekintett tevékenységeink munkavégzésként történő társadalmi elismertetése
irányában lenne célszerű fellépnünk, kinek-kinek a globális vagy lokális lehetőségei adta kereteken belül (vagy akár azokon felül), mindannyiunk és a jövő nemzedékek valódi (nem csak termelési) hozzáadott értékű munka-alapú jólélése érdekében.
Nyitókép: Steve Buissinne képe a Pixabay -en.
- 2025.09.25recruiTECH BLUE konferencia A BLUE konferencia azoknak a kékgalléros toborzásban és foglalkoztatásban érintett HR vezetőknek, toborzási szakembereknek szól, akik napi szinten küzdenek a céljaikért a munkaerőpiacon. Gyere el és tanuljuk, fejlődjünk közösen!
Részletek
Jegyek
- 2025.10.01HVG Állásbörze 2025 Toborozz országosan 3 nap alatt - online, foglalj virtuális standot!
Részletek
Jegyek
- 2025.10.14Műegyetemi Állásbörze A Műegyetemi Állásbörze Budapest legnagyobb és legrangosabb álláskereső rendezvénye. 1995 óta képez hidat a munkaadók és potenciális munkavállalóik között. Rendezvényről rendezvényre több újítással, színesebb programokkal, felméréssel és számos csatornával is találkozhatnak az érdeklődők.
Részletek
Jegyek
- 2025.10.21Pannon Állásbörze 2025. A Pannon Állásbörze – ahol a jövő szakemberei és a legjobb munkaadók találkoznak
Részletek
Jegyek
Nem tudunk szabadulni azon paradigmáinktól, hogy a komplex vállalati struktúrák, bonyolult szervezetek, kapcsolati hálózatok tervezéséhez és... Teljes cikk
Csak úgy nyüzsögnek körülöttünk – de döntő többségükben inkább messze felettünk – a főnökök: cégvezetők, elnök-vezérigazgatók,... Teljes cikk
HR Szubjektív rovatunkban Trencséni Zita, a Trans-Sped Kft. szervezetfejlesztési vezetője kérdez, miután válaszolt Pospischek Berta, a Deloitte Senior... Teljes cikk
- Felmérés: a nők 13%-kal nagyobb valószínűséggel égnek ki, mint a férfiak 1 hete
- "Balra semmi, jobbra meló" – itt a magyar app, ami felforgatja a munkaerőpiacot 2 hete
- A cégek zöldülni akarnak, de közben megfeledkeznek az emberekről 2 hete
- Itt a toplista! Ezekben az országokban nem uralja a munka az életet – hogy áll Magyarország? 2 hete
- 55 évesen nyugdíj? A kormány a nehéz fizikai munkát végzőknek kedvezne 2 hete
- Így csökkenthetnénk a nők plusz terheit a nyári szünetben 3 hete
- Mondjuk ki végre, milyen fájdalmas árat fizetünk a rugalmas munkáért! 3 hete
- Az amerikaiak harmada szakmunkásképző iskolát ajánlana a fiataloknak egyetem helyett 3 hete
- Újraindul a Nyári diákmunka program – akár 260 ezer forintos támogatás jár a munkáltatóknak 4 hete
- Szja-mentesség 25 év alatt – útmutató diákoknak a NAV-tól 4 hete
- Túl a zsebpénzen - a diákmunka már nem az, ami régen volt 4 hete