Motivációs interjú a coachingban

Meg lehet-e változtatni az embert akarata ellenére?

A válasz határozottan: Nem! Mindannyian tudjuk, hogy ha akár szakemberként, akár magánemberként valakinek logikus érvekkel alátámasztva elmagyarázzuk, miért kellene bizonyos dolgokon változtatnia a munkájában, a magánéletében -automatikusan az ellentétes oldalra helyezkedik, és elkezd érvelni a nem mellett.

Hogy van-e mégis a változás felé vezető út?

Igen. Létezik egy Magyarországon még kevéssé ismert terápiás módszer, amely kiválóan használható nemcsak a klinikai gyakorlatban, de más segítő beszélgetésben, így a coachingban is.

A motivációs interjú (MI) alapvetése

Ez a módszer a motivációs interjú, ami az egyén létező belső valódi motivációját próbálja előcsalogatni. Azt a motivációt, amit esetleg más akadályok elnyomnak, és a változás emiatt nem tud megindulni. A módszer arra apellál, hogy az illető maga gyűjtse össze a változás melletti érveket, és hozza meg a döntését. Eredetileg szenvedélybetegek, alkoholisták kezelésére fejlesztette ki William R. Miller és Stephen Rollnick professzor. Miller azt vallja, hogy a szakember növelni és csökkenteni is tudja a motivációt. "It's part of our job to help people find motivation (to change), that's already there inside the person" - mondja Miller a szakember felelősségéről.

A motivációs interjú minden olyan esetben kiválóan használható, amikor valaki szükségét érzi annak, hogy viselkedésén, szokásain vagy ezek egyes aspektusain változtasson. A módszer egyrészt a rogersi személyiségközpontú terápián alapul. Nem azt célozza meg tehát, hogy új képességekre tegyen szert az ügyfél, hogy hiteit vagy automatikus gondolatait megváltoztassa vagy a múltjában bányásszon, hanem teljes mértékben a személy jelenlegi dilemmáira koncentrál. A hagyományos rogersi szemlélettől viszont eltér annyiban, hogy annál jóval direktívebb. Direktív olyan értelemben, hogy a segítő személy úgy kérdez és úgy reagál, hogy az ügyfél a változás mellett határozza el magát, tehát nem egyszerű nondirektív magunkra való rácsodálkozásról van szó.

A MI négy fő elméleti sarokkövet fogalmaz meg:

1. Az empátia kifejezése a segítő részéről - paradox módon, ha az embereket elfogadjuk úgy, ahogy vannak, ez erőt ad nekik a változáshoz.

2. A jelenlegi és a kívánt helyzet közti különbség (vagy az ügyfél legmélyebb értékei és hétköznapi viselkedése közti különbség) kiélezése. Minél nagyobb ugyanis a különbség, a feszültség a két pólus között, annál sürgetőbb a változás iránti vágy!

3. A változással szembeni ellenállás megtörése (nem direkt módon), az ellenállás természetesként való elfogadása. Érdemes új perspektívákat behozni, vagy megfordítani a szerepet: a segítő személy kezdjen el érvelni a status quo mellett, és kérje meg ügyfelét, hogy érveljen a változás mellett.

4. A személyes teljesítmény támogatása és az ügyfél autonómiájának tiszteletben tartása - akkor is, ha az nem a változás mellett dönt. Fontos, hogy mind a segítő személy, mind az ügyfél meg legyenek győződve arról, hogy az ügyfél képes a változást keresztülvinni és fenntartani.

Hogyan működik a MI a gyakorlatban?

Az MI folyamatának során meghatározó jelentőségű a change-talk, az a rövid beszélgetésmozaik, amelyben az ügyfél konkrétan és határozottan kifejezi változtatási szándékát. A segítő személy felelőssége, hogy efelé tereli-e az ügyfelet vagy ellenkezőleg - az ellenállás felé. Nem mindegy, hogyan reagál az ügyfél kijelentéseire, mert ezzel a változást vagy az ellenállást erősíti benne. Az ügyfelet a következő típusú nyitott kérdésekkel terelhetjük a change talk felé:

1. a jelenlegi helyzet hátrányait feltáró kérdések
- Mit gondol, mi fog történni, ha nem változik semmi?

2. a kívánt jövőbeli helyzetet feltáró kérdések
- Mi lenne jó abban, ha ez a dolog megváltozna? Hogyan képzeli az életét öt év múlva? Ha a jelenlegi helyzetet varázsütésre megváltoztathatná, mi lenne abban a legjobb?

3. fenntartani a változás sikere iránti optimizmust
- Milyen példát tud mondani a múltból, amikor sikeres volt a változásra tett erőfeszítése? Miből meríti a bizakodást, hogy ezt a változtatást valóra váltja? Ki lehet a segítsége, támogatója a változtatási folyamatban? Milyen erősségeire támaszkodhat a változtatási folyamatban?

4. a változás iránti teljes elkötelezettség kifejezése ("elég volt"-életérzés, mélypont)
- Mit szándékozik most tenni? Mennyire fontos ez Önnek? Melyik lehetőséget tartja a legjobbnak?

A MI és a coaching

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a coachingban mennyire szabad irányítani az ügyfelet. Egyes szakemberek szerint a coachingban nincs helye sem az irányításnak, sem a motiválásnak. Csak fogd a kezét, tarts tükröt, jelezz vissza! - mondják.

A másik véglet az, amikor a segítő szakember kifejezetten tanácsot is ad, ha így találja hasznosnak az ügy szempontjából. A MI alkalmazását azoknak a kollégáknak ajánlom, akik saját személyiségük és segítői módszerük révén azt vallják, hogy a szakembernek mindenképpen van továbblendítő vagy fékező hatása a segítő folyamatra, legyen az terápia, szociális munka vagy coaching. Azoknak, akik ezt a potenciált tudatosan kívánják használni.

Akik amellett teszik le a voksot, hogy ha már csak egy kis lökés hiányzik az ügyfelüknek a változás útján való elinduláshoz, akkor hajlandók őt ebben motiválni, szép sikereket érhetnek el a MI-val.

Balla Edit business coach
Nőifőnök