Munkaidőszámla a nyugdíjbomba megoldása?

A túlóra és annak kifizetése olyan neuralgikus pontja a munkaviszonynak, amely rengeteg konfliktust okoz, és kölcsönösen jó megoldást csak ritkán eredményez. A munkavállalóknak mindössze kis részét motiválja a túlmunka szabadnappal való kiváltása, ugyanakkor a hiányzó munkavállalók helyettesítésének a megszervezése már pár nap után is gondot jelent. Az pedig, hogy egy vállalkozás kifizesse a túlmunkát, a rossz gazdasági körülmények közt szinte elképzelhetetlen.

A német ""Arbeitzeitkonto", azaz munkaidőszámla ötlete

Az új Munka törvénykönyve (MT) bevezette az úgynevezett elszámolási időszak fogalmát (lásd keretes írásunkat). Ugyanazok a szabályok vonatkoznak erre a munkaidő-beosztási módszerre, mint a munkaidőkeretre, csak lehetőség nyílik e munkaidő-meghatározás mellett az is, hogy csak a naptári év lehessen a vége. Az elszámolási időszak - ha nincs más megállapodás ezzel kapcsolatban -, akkor az év első hetével kezdődik, és az esztendő 52. hetén ér véget, illetve folytatódik a következő év első hetével. A munkaadónak ezen időszak alatt kell a túlfoglalkoztatást lecsúsztatnia, vagy az állási időszakot visszadolgoztatnia.

""Gyakorlatilag ez egy gördülő munkaidőkeret" - nyilatkozta a HR Portálnak Molnár Ákos, a Vasas Szakszervezet győri ügyvivője. Nincs vége az elszámolási időszaknak, minden megkezdett héttel újraindul. Azért is érdekes a javaslat, mert eredetileg azért lett bevezetve, hogy az elszámolási időszakban ne keletkezzen túlmunka-jövedelem.

Két nagy, német autóipari gyártó vállalatnál merült fel ez a foglalkoztatási lehetőség, amelyek közül a nyugat-magyarországinál ez már meg is valósult. Molnár Ákos a többi, szakszervezeti területen dolgozó kollégájával együtt arra a megállapításra jutott, hogy a gyakorlatban túl nagy rugalmasságot biztosít ez az elszámolás a munkáltató szempontjából. Az ötletadó Németországban már működik az elszámolási időszak. (Ezt elemzi a keretes írásunk is.) A német modell- eltérően a magyartól- a munkavállaló számára is előnyöket hordoz. A rugalmasság, a munkavállalói előnyöket tartalmazó rendszer jó mindkét félnek. Ehhez a másik oldalról a ""flexecurity"-nak nevezett rugalmas, szociális háló is tartozik, amelyet Németországban már kifeszítettek.

Az ""Arbeitzeitkonto" a kollektív szerződések része lehetne Molnár Ákos szerint, és ennek keretében rendelkezhetnének a munkavállalók az 52 heti túlórájuk ellentételezéséről. A német példa alapján - ahol nagyvállalati nyugdíjalapok is működnek - a nyugdíjrendszernek az ott is fenntarthatatlan működését ezzel az eszközzel igyekeztek megkönnyíteni a munkaerő-piaci szereplők. Ezekre az alapokra kerül be a munkavállaló túlmunkaidejének megfelelően elszámolt összeg, átváltva egy elszámolt későbbi nyugdíj-számla ellenértékeként.

A szakember szerint ez a rendszer továbbfejleszthető oly módon, hogy a túlmunka mellett akár erre az alapra kerülhetnének a rendszeres, vagy a nem rendszeres kifizetések is. ""Előfordulhat annál, aki nagyon sok túlmunkát végez, és erre a számlára kéri az ellentételezést, hogy annyi ideje, illetve olyan magas összege gyűlik össze, hogy akár előbb elmehetne nyugdíjba" - mondja a szakember. Ebben az esetben a vállalat kezelné a befizetéseket.

Ez a rendszer Németországban is csak nagyvállalatoknál működik, és idehaza is feltételezhető, hogy elsősorban e szervezeteknél terjedhetne el. Magyarországon az ad aktualitást ennek az intézménynek a bevezetésére, hogy pont most zajlik az az időszak, amikor a nagy létszámú vállalatoknál újratárgyalják a kollektív szerződéseket, és most lát a szakszervezeti szakember arra lehetőséget, hogy beemelhessék ebbe az új csomagba, akár cafeteria elemként is a munkaidőszámlát.

Előnyös konstrukció mindkét félnek

A munkaidőszámla-konstrukció a megfelelő jogi, adóügyi előkészítés után, pontosan olyan, önkéntesen választható lehetőségként jelenhet meg, mint egy munkáltató által fizetett egészség-, vagy nyugdíjpénztári tagsági díj - fejtette ki Molnár Ákos. A dolgozó önként dönthetne erről a lehetőségről, de a vállalat is jól járna ezzel, hiszen a likviditását nem rontaná az esetleges tömeges, hosszú időn át folyamatosan zajló túlóra kifizetés, amelynek csak kis része jut igazából nettó bérként a munkavállaló bankszámlájára.

Mivel ez a rendszer Németországban is csak a nagyvállalati körben terjedt el, itthon is elsősorban e munkáltatói kör munkavállalói számára válhat elérhetővé a nyugdíj-gondoskodásnak ez a formája. Ez azonban azzal az előnnyel is járhatna, hogy a munkavállalók tovább szeretnének az adott vállalatnál dolgozni, ami csökkenti a fluktuációt.

Kérdésként merülhet föl, vajon a pénzügyileg kevéssé proaktív magyar munkavállalók milyen mértékben hajlandóak a jelenlegi bevételeikről lemondani egy későbbi jövedelem javára. ""Bár a magyar munkavállaló nem tudatos, egy rétegnek igenis számítani fog ez a megoldás" - állítja Molnár Ákos. Az autóipari multinacionális vállalatoknál dolgozóknak a magyar átlaghoz képest magas a bérszínvonala, és emellett komoly juttatási csomagokat biztosítanak a számukra. Ráadásul a német tulajdonú vállalatokra jellemző a szociális érzékenység is. Mivel a munkavállalók a túlórapótlékaik nélkül is jól keresnek, ezért ebben a körben megtehetik a dolgozók, hogy takarékoskodjanak a későbbiekre való tekintettel.

Robbanhat a nyugdíj-bomba?

Bár a Nyugat-Magyarországi Régióban működő multinacionális vállalatok közt sok az olyan cég, amely számára fontos tényező a munkavállaló, mégsem lehet azt állítani, hogy e cégek nem a költségcsökkentést tekintik a hatékony működésük elsődleges céljának. Emellett azonban ezek a vállalkozások szem előtt tartják azt is, hogy a lakosság korösszetétele és az alacsony általános foglalkoztatottsági szint miatt ""robbanni fog" a nyugdíjbomba. Azt pedig csak a szakértők látják, hogy a legnagyobb gond a ma még teljeskörű foglalkoztatottságot felmutató régiókban jelentkezik. Ahol ma sokan, viszonylag magas bérszínvonalon dolgoznak és járulékot fizetnek, ott 2-3 évtized múlva sokan, az átlagosnál magasabb nyugdíjra lesznek jogosultak. Már ha az állami nyugdíjrendszer ki tudja ezeket a járandóságokat fizetni. Erre azonban pont a ma még jól keresők nem biztos, hogy előre gondolnak.

Van egy másik, a regionális béreket, járulékokat és a későbbi nyugdíjakat befolyásoló tényező is, amellyel sokan nem számolnak. A német, autóipari multik magas fizetése - a szakszervezeti szakember szerint - automatikusan ""fölhúzza" a környező, elsősorban beszállítói körben tevékenykedő vállalkozások bérszínvonalát. Ezen kívül pedig maga a ""multis" működés munkaszervezése, például a ""just-in-time" rendszerben való szolgáltatás hihetetlen mértékben növeli a túlórát. Mivel hasonlatossá válik ez a kis- és középvállalkozóknál dolgozó munkavállalói kör a multishoz, magasabb fizetésért rengeteget dolgoznak, de lehetővé válik a számukra is, hogy eltegyenek pénzt a nyugdíjra a jelenlegi túlmunka-keretükből.

A nyugdíj-előtakarékosság, mint megtakarítási lehetőség azért fontos opció, mert a munkaidőszámla konstrukciója, Molnár Ákos szerint biztos, hogy elterjed az ország többi részén is, ahogy az elszámolási időszak is egyre népszerűbbé válik. Bár ma még kevés a kollektív szerződéssel rendelkező cég, a jövőben jó gyakorlatként elterjedhet ez a megoldás más, kisebb méretű, illetve hazai tulajdonú vállalkozásoknál is.