Ne pazarold másra az időt, amit alvással is tölthetnél!

2017-ben alaposan felkavarta a tengervizet, amikoris a US Navy (az amerikai haditengerészet) két rakétás rombolója, a USS Fitzgerald és a USS John McCain egymástól teljesen függetlenül, de egymáséhoz mégis kísértetiesen hasonló körülmények között, teljes elsötétítés alatt hajózva, civil hajókkal ütközve szenvedtek balesetet. A példaszerűen gyors és mindenre kiterjedő vizsgálat kiderítette, hogy mindkét esetben munkavégzés közbeni emberi mulasztás történt, pontosabban a legénység (a kapitányi hídon tartózkodó ügyeletes tengerészek mindegyikének!) túlhajszoltságából, illetve kialvatlanságából adódó figyelmetlenség volt az emberi életeket és komoly anyagi kárt okozó szerencsétlenség kiváltó oka.

Ezért aztán a baleseteket követő felülvizsgálat, valamint folyamat- és rendszerátalakítás eredményeként kiadták és alkalmazni kezdték a haditengerészetnél „A legénység terhelésének kézikönyve” című kiadványt. Ebben többek között azt fogalmazták meg, hogy békeidőben, a felszíni hadihajókon szolgáló legénység számára - beleértve a kapitányt, a helyettesét az első tisztet is -, kötelező a napi hét óra alvás biztosítása, úgy, hogy az figyelembe vegye az emberek cirkadián ritmusát is. Vagyis a hét órából öt, úgynevezett védett alvás, további kettő pedig a nap másik felében hivatalosan is szunyókálásnak nevezett „szieszta” (pihenés) kell, hogy legyen.

Legfontosabb szabadidős program: alvás

A történetnek persze nincsen vége, csak most (2021-ben), négy évvel a történtek után, a vonatkozó rendelkezéseknek és ezek között a legénység-terhelhetőség előírásainak kötelező felülvizsgálata már nem kerül a lapok címoldalaira, hiszen emberi áldozatok, anyagi kár és presztízsveszteség híján nincs hírértéke. De az az egyszerű tény, hogy a ma dolgozójának a hétvégére vagy a munkaszüneti napokra vonatkozó egyik legfontosabb programpontja a „sokáig alvás” kívánalma, mégiscsak arra utal, hogy több időt kellene az alvásra szánnunk a munkás hétköznapokban: hamarabb kellene nyugovóra trénünk, többet kellene aludnunk, mert minden hétköznap reggel könyörtelenül és rugalmatlanul indul a mókuskerék, hovatovább a saját magunk vagy mások biztonságát is veszélyeztetve.

Ehelyett azonban korán kelünk (mert kelnünk kell…), tovább és többet dolgozunk, mint korábban bármikor, estéinket pedig képernyők: televíziók, laptopok és mobiltelefonok előtt, no meg a közösségi hálón való aktív vagy passzív jelenlét bűvöletében töltjük el (már ha nem rúgunk ki épp a hámból, tovább rontva ezáltal is a kialvatlanságunkat…). Azonban egyre sokasodó jelek utalnak arra, hogy ez a fajta életvitelünk nagyon messzire szakadt a biológiai működésünket meghatározó természetes periodicitástól, egyszerűen kiestünk a ritmusból, és ez az eltérés sok munkavállaló számára komoly mentális feszültséget, végső soron megbetegedéseket okoz. Vagyis vissza kellene helyeznünk az alvást, mint tevékenységet és alapvető szükségletet, a 24 órás napi ciklusunk középpontjába! Becsüljük tehát nagyra, sőt leljük kedvünket az alvásban, valahogy úgy, ahogy azt Frank Knight közgazdász is javasolja:

„Ne pazarold másra az időt, amit alvással tölthetnél!”

De az Oracle és a Workplace Intelligence, 2020-as, 11 ország, több mint tizenkétezer munkavállalót érintő kutatási eredményeiből is az derült ki, hogy a munkahelyen tapasztalt mentális egészséget befolyásoló tényezők (stressz, szorongás, depresszió, kiégés, stb.) leggyakoribb negatív következménye az alvási nehézség. Svéd kutatók pedig arra jutottak, hogy a heti munkaidő 25%-os csökkentése (ha nem jár bérredukcióval, persze) jelentősen javítja a munkavállalók alvási minőségét és időtartamát, közvetett módon az általános jól-létét, méghozzá nemcsak a munkanapokon, hanem a szabadnapokon is.

Délutáni alvásprogram

Tehát az alvás nem elvesztegetett idő (noha sok munkáltató talán ezt gondolja…)! Sőt, a legjobb dolog, amelyet az ember saját magáért és az egészségéért tehet. Az alvás, a pihenés, a regenerálódás megbecsülésének az egyik módja pedig (ha már az éjszakai alvási szokásainkat nem tudjuk vagy akarjuk megváltoztatni és - ráadásul! - a munka-magánélet közötti határ végérvényesen elmosódott), a „szieszta” intézményének újragondolása vagy épp bevezetése, ahogy ezt az amerikai haditengerészetnél is csinálják vagy ahogy a fagyos Finnországban is teszik: egyes finn cégeknél, ugyanis, délutáni alvásprogramot vezettek be, mert a vállalatvezetők - a szakszervezetekkel karöltve - arra a megállapításra jutottak, hogy az alkalmazottaik egy 30-60 perces délutáni pihenést/alvást (amit talán a „szieszta boreális” fantázianévvel lehetne legjobban illetni) követően, a munkanap hátramaradó részében hatékonyabban dolgoznak, illetve jobban teljesítenek.

És hogy mindez - a mediterrán térségben egyébként bevett, alkalmazott, megszokott - ebéd utáni szieszta szükségessége, illetve hatékonyságjavító hatása mennyire nem légből kapott maszlag, vagy a HR elkötelezettségjavító, teljesítményjavító humbugja, reményeim szerint az alábbiak kellőképpen alátámasztják:

• az emlősállatok nagy része (egyes felmérések szerint az emlős fajok 85 %-a!) naponta nem egyszer, hanem többször is alszik;
  
• Thomas Edison állítólag mindössze négy órát aludt éjszakánként, de napközben rövid, 20 perces erőgyűjtő alvásokat tartott, amely hite - és gyakorlati tapasztalata - szerint növelte a figyelmét, a koncentrálóképességét, valamint javította a memóriáját és a tanulási készségét;
  
• a NASA 1995-ben 747 pilótán végzett kutatása azt bizonyította, hogy azok a pilóták, akik 40 percet pihenhettek napközben (és átlagosan 25,8 percet aludtak), 16-34 százalékkal jobb reakcióidőt mutattak mint azok a társaik, akik nem pihentek;
  
• egy másik vizsgálat pedig azt mutatta ki, hogy azok a férfiak, akik legalább heti három alkalommal aludtak napközben, 37 százalékkal kevésbé voltak hajlamosak a szívproblémákra, mint azok, akik soha nem sziesztáztak;
  
• de a keringésünknek is jót tesz, ha délután alszunk. Görög kutatók, 212 emberrel végzett kutatási eredményei szerint ugyanis, a napi rendszerességgel végzett szieszta, illetve 60 percnyi napközbeni szunyókálás hasonló mértékben (3-5 higany-milliméterrel) csökkenti a vérnyomást, mint más életmód-változtatások, például a só- és az alkoholfogyasztás csökkentése. Ez azért fontos, mert 2 higany-milliméteres vérnyomás-csökkenés 10 százalékkal mérsékelheti a szív- és érrendszeri negatív események, mint például a szívroham, kockázatát;
  
• egy 2008-ban készült vizsgálat pedig azt találta, hogy az alvás - beleértve a napközbeni „szunyókálást is”! - jobban serkenti a verbális memória működését és a tanulást, mint a koffein.
  

Szóval, ne kávézásra pazaroljuk az időt, ha azt alvással is tölthetjük!

Nyitókép: Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról