Nyelvoktatási hátraarc

A Nyelvtudásért Egyesület a Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) szeptember óta folytatott egyeztetés végére, december 20-ára elérte, hogy a minisztérium megváltoztassa saját törvényének – a Felnőttképzési törvénynek – értelmezését. A nyelvoktató szakma egyöntetű véleménye szerint ezzel a magántanárok és kis nyelviskolák működése nem lehetetlenül el. Az NGM fent említett közleménye szerint a felnőttképzési törvény lehetőséget ad arra, hogy a nyelviskolák – amennyiben állami vagy uniós forrást nem vesznek igénybe a képzéseikhez – szabadon dönthetik el, hogy tevékenységüket hatósági engedéllyel és az ezzel járó előnyökkel, vagy engedélyezés nélkül teljes mértékben piaci alapokon képeznek. A jó hír az, hogy akinek nem lesz uniós vagy állami megbízása, nem köteles kemény költségek ellenében engedélyeztetni a működését, különben nem is lennének anyagi forrásai erre. Emiatt békésebben telhetett pár ezer nyelvtanár karácsonya, mivel ezzel szemben az NGM korábbi álláspontja az volt, hogy a törvény ugyanúgy vonatkozik majd rájuk, mint azokra a nyelviskolákra és magántanárokra, amelyek tevékenységükhöz állami vagy uniós forrást kívánnak felhasználni. A forrásokra pályázók számára – ahogy azt eddig is elgondolta a minisztérium – minden esetben kötelező a hatósági engedély megszerzése, amely az NGM szerint garantálja a támogatások nyomon követhető elköltését.

Érvek a józan szabályozás mellett

Nyelvtudásért Egyesület a fent idézett minisztériumi bejelentést pár nappal megelőző közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy a legálisan működő magánnyelvtanárok és helyi igényeket kielégítő kisebb nyelviskolák tevékenységének azonnali – ráadásul visszamenőleges hatályú – betiltása nem következik a már hatályos felnőttképzési törvényből. A vállalkozás szabadságát és a nyelvtanulók érdekeit egyaránt súlyosan sértő, tervezett minisztériumi részletszabályozás azonban szemben áll a törvény általános szemléletével, amelyet a magyarorszag.hu kormányportál értelmező ismertetése világosan foglal össze:

„Az új felnőttképzési törvény csak azon képzők működését szabályozza, amelyek államilag elismert végzettségekre felkészítő (OKJ szerinti szakképesítés, illetve általános nyelvi képzés), valamint állami, uniós forrásból támogatott képzéseket valósítanak meg.”

Ezzel egybevágó jogértelmezést nyújt a szabályozás alkalmazásáért felelős hatóság, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal honlapja is:

„Az új törvény tehát kizárólag az államilag elismert végzettségre irányuló (OKJ, KER szerinti nyelvi), és a támogatásban részesített képzésekre vonatkozik.”

A Nyelvtudásért Egyesület célja az – írták – hogy a kormány- és miniszteri rendeletekben megjelenő szabályozás – mely a teljes képzési ágazat működését fogja megszabni – a törvényben foglaltakkal összhangban készüljön el, és adjon a tanulók és a jogtisztelően dolgozó oktatók számára a gyakorlatban is alkalmazható jogi keretet.

Nyelvtudásért Egyesület közleményében felszólította a minisztériumot, hogy a felnőttképzési törvény végrehajtási rendeleteinek kidolgozása során – a törvény átfogó szemléletével összhangban – a törvény nem diszkriminatív, a nyelvoktató ágazat több mint felét nem ellehetetlenítő értelmezéseit alkalmazza.

Mire volt ez a nagy rémület?

Amennyiben a legszélesebb körben engedélykötelessé teszik a nyelvoktatást, az egyet jelentett volna a magán nyelvtanárok és a kisebb nyelviskolák betiltásával – hangoztatta több alkalommal a Nyelvtudásért Egyesület. Vagy beszüntették volna tevékenységüket, vagy önállóságukat feladva betagozódhattak volna egy nagyobb képző alá, annak ellenére, hogy betiltásuk nem következik a már hatályos felnőttképzési törvényből. Az NGM december 20-ai közleményében a megnyugtatás szándékával leírta azt a mondatot, hogy a nyelvi magántanárok, amennyiben a piaci alapú működést választják, a továbbiakban is szabadon, tehát kaució és engedélyeztetés nélkül végezhetik tevékenységüket. A kaució összege 1 millió forint, az engedélyeztetés pedig 2-3 százezer forintos nagyságrendű kiadást jelentett volna. Pozitív fejlemény, hogy az engedélyezésüket nem kezdeményező magántanárok és kis nyelviskolák megmenekültek a nemenkénti egy-egy mosdó kialakításának kötelezettsége alól is.

A december 20-ai közlemény tehát elhozta a várva várt változást. A korábbi vita során a Nyelvtudásért Egyesület azt az álláspontot képviselte, hogy az új felnőttképzési jogszabályoknak (FKTv és kapcsolódó kormányrendelet) alig van olyan pontja, amely ne vetne fel gyakorlati problémákat a kis és a nagy nyelviskolák működésében. A legnagyobb gondot a jogbizonytalanságban látták. Az új Felnőttképzési Törvény szeptember 1-je óta hatályos, de a nyelvi képzésekre vonatkozó részletszabályozást leíró rendeletek a mai napig még társadalmi vitára se kerültek (ezekre jelenleg is vár a szakma). Ezért a nyelviskolák számára nem volt világos, hogy 3 hónapig pontosan minek is kellene megfelelniük.

Amitől megmenekültek

Tehát a Nemzetgazdasági Minisztérium korábbi tájékoztatása szerint a szabályozást a miniszteri rendeletek úgy is pontosíthatták volna, hogy nyelvtanítást lényegében kizárólag engedély birtokában lehet végezni. Ennek a szabályozási megoldásnak az lett volna az abszurditása, hogy míg az „általános nyelvi képzést” teljes egészében engedélykötelessé tenné – vagyis a jelentős költséggel, óriási folyamatos adminisztrációval, milliós vagyoni letéttel nehezített engedély nélkül tilos lenne nyelvet tanítani –, addig ez alóli kivételként egyedül a „szaknyelvi képzést” adná meg, vagyis utóbbi szabadon lenne végezhető, anyagi és adminisztratív terhek, állami kontrol nélkül (A szaknyelvi képzés szakmaspecifikus illetve szaknyelvi vizsgára felkészítő tanfolyamot jelent – a szerk.) A Nyelvtudásért Egyesület szerint ez azt jelentette volna, hogy az eddig törvényesen dolgozó egyéni vállalkozó magántanárok és kis helyi iskolák vagy beszüntetik tevékenységüket, vagy önállóságukat feladva, betagozódnak egy nagyobb képző alá, annak neve alatt és annak jogosítványával működve. Minden azon múlt, hogy az utolsó pillanatban a szigorító, mindenkit engedélykötelessé tevő változat helyett a rugalmasabb mellett döntött az NGM.

Alkalmazhatatlan lett volna a szabályozás

Az egyesület álláspontja szerint az új felnőttképzési törvény kizárólag a nagy nyelviskolákra értelmezhető szempontok szerint készült, ezért számos rendelkezése magántanár, vagy néhány fős kisebb iskola esetében értelmezhetetlen, alkalmazhatatlan. Például az a magántanár, aki cégeknél tart kihelyezett egyéni és kiscsoportos órát, értelemszerűen nem rendelkezik tanteremmel, tanári szobával, külön férfi és női mosdóval, nem működtet minőségbiztosítási, ügyfélszolgálati és panaszkezelési rendszert. A magántanár nem tud megfelelni annak a követelménynek sem, hogy kizárólag jogszabályban meghatározott óraszámban és kötött, előre engedélyezett tanmenet szerint tanítsa diákjait. A magán- és egy-két fős nyelvórákra éppen azért van valós társadalmi igény, mert időbeosztásban éppúgy, mint az órák tartalmában teljes mértékben alkalmazkodik a tanuló helyzetéhez, lehetőségeihez, szükségleteihez. Ez azonban a törvény szigorú és merev keretei közé beerőszakolva megvalósíthatatlan lett volna.

A hatályos felnőttképzési jogszabályok előírják, hogy az engedélyezési eljárás szerint működő valamennyi képző egymillió forint vagyoni biztosítékot köteles letétben elhelyezni a hatóságnál. Ez a letét a legnagyobb terhet a kis nyelviskoláknak jelentette volna, hiszen számukra nemcsak az egymillió forint letét előteremtése, de az üzletmenet biztosítása is gondot jelent. A nyelviskolák többsége évek óta nem emelt árakat, miközben a tanulók száma legjobb esetben is csak stagnált. Az új jogszabályok az engedélyezett képzőkre előírják, hogy minden nyelviskola köteles napi szinten adatot szolgáltatni tanfolyamairól, a hallgatók jelentkezéséről, lemorzsolódásáról. Ez a kötelezettség sok kis nyelviskola esetében nem is értelmezhető. A kötelezettség a nagyobb intézmények számára szintén komoly terhet jelent, de a jogszabályoknak való megfelelés egy-egy nagy szervezetben megoldható.