Rejtőnek nem volt munkahelye: celeb lett és műfajt teremtett

Thuróczy Gergely „A megtalált tragédia” című könyve nyújtja az eddigi legteljesebb képet Rejtő Jenő író életéről. A könyv érdeme, hogy olyan szemmel nézve is érdekes, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan dolgozott Rejtő. A könyv olvasása előtti levelezésünk során megtudtuk Thuróczy Gergelytől, hogyan állt munkahelyekkel az írózseni:

„Rejtőnek szoros értelemben véve nem volt munkahelye” - írta Thuróczy Gergely.

Rejtőnek nem volt gimnáziumi érettségije, 22 éves korából fönnmaradt egy csúsztatásokkal ékes, meglehetősen gátlástalan önéletrajza, amit egy újságnak írt. Riporteri állásra jelentkezett, de nem kapta meg. Ezek után indult el 1927-30 közti nyugati nyomorcsavargására. Amikor elfogyott a pénze, első körben lócsutakoló lett. Thuróczy Gergely úgy tudja, hogy utóbb egyetlen lapba írogatott rendszeresen, rövid ideig saját rovata volt, de amúgy szabadúszóként élt: dolgozott kabaréknak, színházaknak, filmes szférának és ponyvakiadóknak.

Futószalagon írt

Munkamódszerét sokan csodálhatták: volt, aki soha nem látott semmiféle segédkönyvet mellette vagy vele. Nem használt térképet, szótárt. Munkamódszerére elképesztő memóriája a magyarázat: vissza tudott mondani akár száz tetszőlegesen bemondott szót, első olvasásra megjegyezte a telefonkönyv oldalnyi adatsorát.

A Rejtő-család
Rejtő Jenő budapesti író, közismerten kávéházi ember volt. Nem volt lakása, törzshelyén, a Japánban (ma Írók Boltja) írt - itt sakkozott többek között József Attilával is -, és megfordult más kávézókban. Nem volt az ital és a nők rabja (volt más függősége elég), utóbbiakat inkább kihasználta, mint nagy érzelmekkel szerette: „a hosszú távú elköteleződés hiányzott a repertoárjából” - kommentálta Thuróczy. Kétszer nősült, gépírónőit vette el, akik praktikusan munkatársai voltak, és mindkettőtől elvált.

Rejtő jól keresett, egy megemlékezés alapján feltételezhető, hogy népszerű íróként a piacon általános honorárium (terjedelemtől függően 50-120 pengő közötti összeg) dupláját kapta. A Nova Irodalmi Intézetnél jelent meg legtöbb műve: 23 könyv, közte 14 P. Howard, az ezekért kapott összeg meghaladta az 50 ezer pengőt. A könyv szerint egy pengő ma kb. 1500 forintnak felel meg.

A játékszenvedélye miatt pénzzavarban szenvedett egész életében. Szorították állandó kiadások is, például válásai után nőtartást fizetett. Az őt jól ismerő Kellér Andor szerint honoráriumával kártyázni sietett. Kellér úgy tudja, hogy A Piszkos Fred, a kapitány teljes tiszteletdíját így veszítette el.

Második felesége visszaemlékezése szerint, ha megszorultak egy kis formátumú könyvet két nap alatt megírt, egy pengős regényt tíz nap alatt diktált le. Tehát pár nap alatt össze tudott hozni egy rövidebb, úgynevezett filléres ponyvát, ami nem azt jelenti, hogy igénytelen szerző lett volna - sőt, ellenkezőleg! -, a pénzzavar miatti kényszer diktálta a szoros határidőket.

1934-től rendszeresen találkozott a közönség a könyveivel. 1940-ig 20 darab filléres ponyvát publikál, ezek a ponyvafüzetek változó nagyságúak, kb. 60-90 ezer leütés terjedelműek. 1936-tól megjelenő „pengős” könyveit Thuróczy Gergely kalandregényeknek nevezi. Ezek közül nem egy örökéletűnek bizonyult. Rejtő, azaz P. Howard olvasótábora széles volt, a detektívregényeket kedvelő Babits Mihály is közéjük tartozott.

A 40-es években arattak a ponyva szerzők: „A nehéz években a tömegek az idő szorításából a könnyű olvasmányokhoz is menekültek” - írta a vészterhes időkről egyik írótársa.

A sok munkának és szenvedélyeinek meg volt az ára. Átdolgozott éjszakáin serkentés-gyúrás kávéval és egy akkor divatos amfetaminszármazékkal (aktedron), emellett láncdohányos volt, később meggyengült idegei miatt jött be a morfium. Thuróczy Gergely szerint Rejtő életét sok vonatkozásában nehéz megfejteni, ezért azt sem tudjuk biztosan, hogy milyen idegrendszeri betegsége volt, talán depresszió kínozta, de lehet, hogy más idegrendszeri sérülés.

Légionárius füllentés: saját brand

Rejtő a márkaépítés nagymestere volt: saját magának kreálta azt a legendát, hogy megjárta a francia idegenlégiót, hogy ezzel tűnjön ki a kortárs írók közül, amivel hathatósan támogatta hírnevét, írói népszerűségét.

Celeb volt. Újsághír jelent meg arról, hogy rejtélyes körülmények között eltűnt. Más esetben barátja, Karinthy Frigyes a Pesti Naplóban megjelent egész oldalas cikkben próbálta lebeszélni az öngyilkosságról.

Karinthy, Salamon Béla és Rejtő
A P. Howard név mellett - a külföldi neveket azért vették fel a szerzők, hogy az olvasók jobban vegyék a könyveket - Gibson Lavery neven is írt. Rejtő sokat dolgozott „négerként”, amikor a saját nevén már nem jelenhetett meg a politikai helyzet, zsidótörvények miatt. Más szerzők könyveibe segített be, illetve könyvei más szerzők neve alatt jelentek meg, akik zsebből fizették ki.

„A megtalált tragédia” alaposan bemutatja, hogy a pesti humor nagyágyúja tökéletesen tisztában volt kiemelkedő tehetségével, és a megjelenés előtt sokszor átdolgozott korrektúrái, levelekben megmaradt, korlátolt tehetségű kiadókkal folytatott vitái azt mutatják, hogy kiált magáért és munkáiért. Rejtő egyik levelében azt hányja kiadója szemére, hogy rengeteg oldalt hagytak ki kéretlenül egyik könyvéből azzal az indokkal, hogy az olvasóknak nem kell ennyi humor. Tehát épp azt nem értette meg kiadója, amiért szerették az olvasók. Persze Rejtő nem hagyta ezt annyiban, és nagy vehemenciával küzdött, hogy megvédje írását.

A szerző azt írja, hogy a Rejtő által megújított ponyvát jóformán csak ő tudta megfelelő színvonalon művelni, a „pestiesített humoros kalandregény terén azóta sem akadt méltó vetélytársa” - összegez Thuróczy Gergely. Nem csoda, hogy már életében sok epigonja akadt.

Rejtőt munkaszolgálatra vitték a tragikus sorsú 2. magyar hadsereggel a keleti hadszíntérre, ahonnan nem tért vissza. A könyv azzal is foglalkozik, hogy feltételezhetően milyen árulás kellett ahhoz, hogy oda kerüljön.

A könyv fotóanyaga remek. Ráadásként, az életpálya eddig feltáratlan szakaszai mellett olyan műveit is lehozza a könyv, amiket nem olvastunk korábban.

Thuróczy Gergely: A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére (Szépmíves kiadó, Képes emlékezet sorozat, 2016)