Semmilyen kultúra, így a vállalati kultúra sem erőltethető

Hogyan változott a kiadónál dolgozók száma az elmúlt évek során?

Mióta a Libri Kiadó létrejött, az elmúlt négy év alatt folyamatos változásban, integrációs folyamatban vagyunk. Meg kellett tanulni azt, hogyan váljunk kis kiadói műhelyből nagy szervezetté, amely egyszerre képes megőrizni az egyedi kiadói műhelyek dinamizmusát, az egy könyvre való odafigyelést, ugyanakkor a nagy szervezeteket érő kihívásokkal is szembe tud nézni. Ezt a harmóniát a legnehezebb megtalálni. Mindezen átalakulások következtében a kiadói csoport létszáma 10 főről 60-ra nőtt, így a korábban önálló kiadói műhelyeket jellemző bensőséges hangulat is átalakult valamelyest.

Halmos Ádám






























Balogh Ákossal a Libri Könyvkereskedelmi Kft. tulajdonosával és Sárközy Bence kollégámmal 2011-ben alapítottuk a Libri Könyvkiadót, amely több kiadói akvizíció során jutott el ahhoz az állapothoz, ahol most tart. Hozzánk tartozik a Helikon Könyvkiadó, a Kolibri Kiadó és a Diafilmgyártó Kft. is, valamint a Park Könyvkiadó, melynek igazgatója Rochlitz András egyúttal a tulajdonostársunk is. Néhány hónapja pedig egy kis szépirodalmi műhely, a Jelenkor Kiadó is csatlakozott a csoportunkhoz.

Hogyan sikerül integrálni ezt a sokféle hátteret?

A növekedés az első időben nagyon organikus volt, lépésről lépésre bővült a létszám, új szerkesztőkkel, új pr munkatársakkal, új emberekkel a gyártás és a kereskedelem területén. Eleinte azt a módszert választottuk, hogy műhelyek élnek egymás mellett, bár bizonyos funkciók össze vannak kötve. Idén azonban eljutottunk arra a felismerésre, hogy jó a több szakmai műhely, de mégis egy szervezetként érdemes kezelni a kiadói csoportot. Így a hármas vezetésből lett egy, én kaptam meg a közös ügyek intézését, az ügyvezetői feladatokat.

A gyártás, a kereskedelem, a pénzügy, a promóció és a marketing területet úgy próbálom egységesíteni, hogy az egész egy szolgáltató központtá váljon, ahonnan a körülötte lévő szakmai műhelyek le tudják hívni az igényelt szolgáltatásokat, legyen szó egy borító megtervezéséről, vagy a kereskedelmi tevékenységről. A könyv útja az ötlettől a vásárlókig sokfelé elágazhat, a mi feladatunk, hogy képesek legyünk felismerni az egyedi feladatokat és rutinszerűvé, egységessé tenni az általánosakat.

Vagyis úgy törekszünk az egységesítésre, hogy közben megpróbálunk megfelelni az eltérő szakmai műhelyek egyedi igényeinek. Önálló identitással rendelkezik, önálló világot képvisel a rendszeren belül minden egyes kiadói brand, és sokszor eltérő módon akarnak egymástól igen különböző könyvekkel foglalkozni. Ezen kettősség közötti egyensúlyt keresgéljük a kollégáimmal.

Mennyire cél egy egységes arculat, munkáltatói márka kialakítása?

Nálunk évente 500 könyv jelenik meg, a műveken keresztül kommunikálunk, fontosnak tartjuk a brand identitását, de fontosabbnak tartjuk a szerzőket, a sorozatokat és leginkább az egyedi könyveket. Inkább arra figyelünk, hogy minden egyes könyv megkapja azt a formát, arcot, amit megkíván, minden egyes szerző meglelje azt a kiadói világot, amit az alkotói pályájához közelinek tart, és hogy egyúttal képesek legyünk az eltérő célcsoportjainkat közvetlenül megszólítani ezekkel a művekkel.

Munkáltatói szempontból a dolgozók felé hogyan látja ezt a kérdést?

Együtt dolgoztunk egy szervezetfejlesztő céggel, megragadt bennem az a gondolatuk, hogy ha bizonyos folyamatokat, szervezeti megoldásokat egységesítünk a cégben, akkor az magával fogja hozni a vállalati kultúra átalakulását is. Mélyen egyetértek ezzel, hiszen a kultúra általában, így a vállalati kultúra is olyan, amit erőszakkal nem lehet formálni. Hiszek abban, hogy nagyon fontos azt a szabadságot meghagyni mindenkinek, hogy maga választhassa ki azt a tevékenységet, amiben otthonosan érzi magát, és hogy mindenki képes legyen a saját identitásához, aktuális élethelyzetéhez képest formálni a munkakörülményeit.

Egy ember identitása nagyon komplex módon kapcsolódhat egy nemzethez, egy valláshoz, egy céghez, egy szemlélethez, vagy akár ezek kombinációjához. Ha van ennek a kiadói csoportnak identitása, akkor az az, hogy ezt a sokszínűséget akarja megtartani, ezt a nyitottságot megengedni. Ezt jelzi a kiadói brandek sokszínűsége is, hiszen nálunk megfér egy világon belül a Disney Violettája, Mindszenty emlékirata, Márai Sándor regényei és Závada Péter verseskötete. Ez pedig számomra azt fejezi ki, hogy felvállaljuk a sokszínűséget, hogy a kultúrát nagyon tágan, elfogadó módon értelmezzük.

Érdekes kettősség az is, hogy vannak a saját dolgozóik, akik az operatív munkát végzik, és a szerzők, akik nem alkalmazottak ugyan, de velük is szorosan együtt dolgoznak, amíg a könyvük kiadásra kerül?

A szerzők jelentik számunkra a legnagyobb értéket, és ha a szakmai műhelyeket a kiadói folyamatokat támogató szakterületek szolgálják, akkor a kiadói csoport egésze pedig a szerzők felé végez egyfajta szolgáltatást. Kiadó és szerző viszonya ezzel együtt a partnerségen kell, alapuljon, hiszek ugyanis abban, hogy a könyvkiadás mögött olyan szakértelem van, amely szükséges ahhoz, hogy egy szépirodalmi vagy egy tényirodalmi mű, vagy épp egy gyerekkönyv ne csak véletlenszerűen találja meg az utat az olvasókhoz, hanem olyanná formálódjon, hogy ez az út a lehető legtisztább legyen. Mi elsősorban az utat keressük az olvasókhoz, míg a szerző alkotni, teremteni akar, és váltózó módon akarja kivenni a részét a könyvkiadás többi folyamatából. Kiadóként az a dolgunk, hogy a piac akaratát próbáljuk meg összekötni az alkotókedvvel. Ez egy hosszú, személyre szabott munka minden egyes szerzővel. Tanítanunk kell egymást arra, hogyan tudjuk ezt az utat együtt a legjobban megtalálni, hogyan érdemes egy szöveget addig formálni, változtatni, amíg el nem jut a legtökéletesebb állapotába. Ebben persze óriási eltérés van egy hazai szépíró és például egy tengerentúlon együttnyomással készülő matricás foglalkoztató között. Előbbinek érzései, fájdalmai és örömei vannak, és ez gyakran a kiadói élet részévé is válik, míg utóbbi esetben a szerző egy liszensz tevékenységet engedélyező jogtulajdonos szigorú képében jelenik meg.

Az egész átalakulási folyamat nyilván emberek érkezésével, távozásával jár a céghez, hogyan zajlanak a toborzási folyamatok, hogyan keresik a tehetségeket?

A magyar könyvszakma egy nagyjából átlátható rendszer. A szakemberek olykor vándorolnak a cégek között, ez természetes folyamat, bár kevésbé gyakori, mint például Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban, ahol jelentős szerkesztők, kiadóvezetők életében a legtöbbször eljön az a pont, hogy átigazolnak egyik szakmai műhelytől egy másikhoz. Én hiszek abban, hogy egy embernek addig kell egy helyen dolgoznia, amíg megfelelően inspirált, motivált, kényszerrel senkit nem lehet ott tartani. Volt és van is fluktuáció a cégnél, de ez soha sem öltött olyan mértéket, ami kellemetlen lett volna. A növekedésből adódóan hozzánk inkább jönnek, mint elmennek. A szakemberek megtalálása a legtöbb esetben informális utakon, szakmai ajánlások alapján történik. Bár vannak olyan, elsősorban menedzsment pozíciók, ahová kiválasztásos módszerrel kerestünk szakembert, ilyen például a gazdasági vezetőnk.

Mi tartja fenn a motivációt? Ön szerint miért szeret itt dolgozni valaki, aki hosszabb ideig itt marad?

Mindannyian elkötelezettek vagyunk a könyvek iránt, alkotó kedvű, elhivatott szakemberek dolgoznak nálunk, akiket gyakran saját belső motivációjuk fűt, az olvasás szeretete, a könyvkészítés szenvedélye. Ez a tevékenységünk ráadásul erős kiadóvezetői karakterekhez kötődik, akiknek a könyvekbe vetett hite, odaadása a könyvkészítés során, de még az értékesítés területén is nagyon sokat jelent. Ahogy fejlődött a cég menetközben kialakult egyfajta különleges csoporttudat is, ami van, akiben inkább egy kiadói brandhez, van akiben a rendszer egészéhez és van, akiben egy támogató területhez, például a borítótervezéshez kötődik. Ma már persze nincs mindenki mindenkivel szoros kapcsolatban, de a közös alkotni vágyás, az egymást támogató baráti attitűd ma is nagyon érződik.