Szociálterápiás szerepjáték a coachingban

A szociálterápiás szerepjáték alapvetése: a személyiség utóérlelésének szelíd módszere

A játék a szociális munka és a szociálpedagógia önálló módszere. Alapvetően csoportos műfaj, a háború utáni Németország szociális munkásainak a körében kristályosodott ki. Alkohol- és drogfüggő betegek és más hátrányos helyzetű ügyfelek kezelésére találták ki, majd egyéb személyiségfejlesztő csoportokban is hatékonyan alkalmazták.

A "szerepjáték" elnevezés mára már csak a játékok egyik változatára érvényes, a szociálterápiás szerepjáték ugyanis azóta levédett módszere időközben több hasonló szemléletű és felépítésű, de nem szerepjátszáson alapuló játékkal bővült. A "szociálterápiás" jelző pedig arra utal, hogy a középpontban a rászoruló ember áll a maga szociális feltételrendszerével, az egyes ember és a csoportok közti kapcsolatok nehézségeivel. A szociálterápia a szociális munka egyik munkaformája.

A játékok egy bizonyos struktúrát követnek, szigorú szabályokhoz igazodnak és egy sajátos játékvezetői magatartást feltételeznek. Alapvetően az ügyfelek képességeit, erősségeit, lehetőségeit tartják szem előtt, az ügyfelek önsegítő erőit igyekeznek mozgósítani annak érdekében, hogy sikeresen változtassanak a számukra kedvezőtlen beállítódásaikon. A magatartásformák megváltoztathatóságának képességét helyezik a középpontba (nem pedig egy optimális magatartásformát gyakoroltatnak be).

Teszik ezt úgy, hogy az ügyfél közben addig ismeretlen viselkedésmódokat próbálhat ki, beszélgetéseket szimulálhat a csoport védett környezetében a csoporttagok tapasztalatára, viselkedésmintáira támaszkodva. Az ügyfél így kockázatmentesen megtanulhatja felmérni viselkedésének várható következményeit, és növelheti önbizalmát.

A játékvezető is csoporttag, neki modellszerepe van. Ő is beviszi a játékba a saját élményeit. Attitűdje egyáltalán nem leleplező, hanem teljes mértékben védő, támogató.

A csoporttagoknak nem megengedett, hogy az egyik csoporttag feltárulkozását - például amikor egy emlékei között megtalált képet bemutat - értelmezzék vagy minősítsék. Csak az érintett csoporttag találhatja meg "előhívott képének" a jelentését. Ezt hívják az illetékesség, a kompetencia megtapasztalásának - amit az érintett tag képvisel, és senki el nem vitathat tőle. Amikor a játék során a mások képéhez való kapcsolódási pontokat keresi a játékos, tapasztalatot szerezhet arról, hogy miként látják az ő viselkedését a többiek, és megtanulja, hogy az önmagáról alkotott képet szembesítse a többiek róla alkotott képével. A játék szerkezete rákényszeríti a résztvevőket arra, hogy megtanulják egymást empátiával figyelni, hiszen csak így tudnak majd egymáshoz kapcsolódni.

Szociálterápiás szerepjáték a gyakorlatban

A játékgyűjteménybe, ahogy már szó volt róla, nem csupán és nem túlnyomórészt szerepjátékok tartoznak. A szerepjáték elsősorban az úgynevezett problémacentrikus játékokra jellemző, amikor is különböző cselekvési stratégiákat próbálnak ki a résztvevők a fennálló stresszhelyzet leküzdésére.

A játékok másik csoportját a csoportcentrikus játékok alkotják. Ezekben a csoport tagjai különböző fantáziaszerepekbe bújva (állat, fa, hétköznapi tárgy) mutatják meg konfliktusaikat, például káros személyközi konfliktusok (pártos viselkedés, bűnbakkeresés) esetén.

A harmadik csoportba, az észlelésközpontú játékok körébe pedig azok a főként imaginációval dolgozó játékok tartoznak, amelyek valamilyen élményt dolgoznak fel, olyat, amelyben saját személyünk és történetünk áll a középpontban.

A többféle kifejezőeszközzel dolgozó játéktípusok alkalmat adnak arra, hogy az a résztvevő is megtalálja a legsikeresebb megnyilvánulási lehetőséget, aki a beszéd, a képzelőerő vagy éppen a cselekvés által tudja magát leginkább kifejezni. A játékok alapszerkezete úgy épül fel, hogy az élmények világának strukturálása után világít rá a problémákra és dolgoz ki megoldási utakat, először csoportos majd egyéni szinten.

A szociálterápiás szerepjáték és a coaching

Mikor ne nyúljon a coach semmiképp a szociálterápiás szerepjáték eszközkészletéhez?

Akkor, ha
- az ügyfél kemény konfrontációt igényel
- értelmező magyarázatra van szükség
- gyors eredményre van szükség
- az ügyfél nem nyitott a játékra.

Mikor építse be bátran a coaching folyamatba a szociális szerepjáték elemeit?

Akkor, ha
- team coaching esetén: a csoporttagoknak közös a problémájuk, illetve ha nehézséget okoz a közös cél egyénekre szabása
- karriercoaching esetén: az észlelésközpontú játékkal segíthetünk a veszteségeket meggyászolni, az új lehetőségeket kialakítani
- olyan új válsághelyzetekben, amelyekhez nincs az ügyfélnek megoldási kulcsa, vagy elégtelenek az addigi eszközei (ilyenkor célszerű problémacentrikus játékkal modellezni, hogy a coach hasonló helyzetben hogyan viselkedne)
- státuszváltás, szerepváltás esetén vagy ha az ügyfél szerepei egymással konfliktusban állnak - új viselkedésformák begyakorlása
- önbizalom-növelés és saját kompetencia megtapasztalása a cél
- az ügyfél nehezen önti szavakba érzelmeit vagy konfliktusait, viszont képekkel, szimbólumokkal könnyebben dolgozik
- jól jön a coach modell szerepe, például elmondja, ő hogyan viselkedett egy hasonló helyzetben
- az ügyfél vevő a játékra, ha nem veszi véresen komolyan a dolgokat, ha mer hibázni, ha tud saját magán nevetni - vagy ha minderre vágyik!

Balla Edit business coach
Nőifőnök.hu