Szürreális a HR szakma automatizációja? - business as usual (3.)

A HR szaktudás iránti munkaerő-piaci kereslet kérdése vezetett a robotizáció gondolata felé. Több éve halljuk, hogy a HR-nek fel kell készülnie a robotizációra. Szerintem ezt a kérdést nem csak olyan szempontból kell komolyan vennünk és megvizsgálnunk, amiről a legtöbb konferencián, előadáson elhangzott vízió szól. Nem csak a termelés robotizációjára kell gondolnunk, hanem értelemszerűen a HR szakma „automatizálásával” is számolnunk kell. Hogy ez szürreális? Szerintem nem, és mint minden fejlődésnek, bőven lehet jó oldala is.

A robotizáció kapcsán a legtöbben a Tesla önvezető autóira gondolnak, és némi sajnálat támad bennük a projekciók szerint munkájukat vesztő sofőrők iránt. Lám-lám, milyen jó, hogy mi szellemi munkakörben dolgozunk, ráadásul a technológiai fejlődés egyre értékesebb, drágább munkaerőt igényel, így a velük foglalkozó HR szakma is egyre jobban felértékelődik - gondolhatnánk. Az utóbbi éveket tekintve én nem csak ezt látom. A robotizáció nem egy komplett gépnél kezdődik, és nem is feltétlenül manifesztálódik olyan látványos fizikai egységgé, mint egy Tesla autó.

Nem kell ahhoz humanoid, vagy teljesen gépesített tevékenység, hogy egy szakmában elinduljon a robotizáció. Az MI/AI korában már senki nem keresse a „robotot”, sokkal inkább a szoftverre figyeljünk. A szoftver pedig algoritmusokból áll, az algoritmus pedig tulajdonképpen egy folyamat.

Az elmúlt években egyértelműen erősödött a HR-ben a folyamatszabályozás és szoftveres folyamat-támogatás szerepe, amit leglátványosabban a vállalatirányítási rendszerek HR moduljai testesítenek meg. A versenyző vállalatok között a módszerek is a hasonlóság, globális minták irányába haladnak.

Hogy mi a jövőkép? Nem hiszem, hogy több évtizedre lesz szükség ahhoz, hogy a munkaügyi műveletek, képzések, és számos egyéb HR tevékenység teljes mértékben önkiszolgáló applikáción keresztül valósuljon meg. Ennek technológiai feltételei már most bőven adottak. Ha figyelünk, ma már egyre gyakrabban láthatunk olyan HR-es munkaköröket, ahol a feladatkör lényegét adott szoftver-modul magas szintű felhasználói ismerete adja. Megjelennek a HR tech-specialisták, akiknek szaktudása egybefüggővé válik adott szoftver, vagy szoftverek funkcionális szolgáltatásával. Ez egyáltalán nem pejoratív szakmailag. Ki mondaná az adott programnyelvet ismerő, az adott nyelvet funkcionálisan alkalmazó fejlesztőre, hogy a szaktudása nem értékes?

Hogy ez több, vagy kevesebb munkaerőigényt jelent-e a szakmánkban? Egyértelműen kevesebbet, ha csak a jelenleg létező HR funkciókat nézzük. Az érem másik oldalán én új HR feladatokat, illetve feladatok aránybővülését látom. A technológiai fejlődés együtt jár a társadalmi izoláció erősödésével (nem egymást szolgáljuk ki, hanem algoritmusokkal kommunikálunk). Ez részben kezelhető pszichológiai oldalról, ugyanakkor az emberi psziché kevésbé adaptív, mint amilyen gyors a technológiai és társadalmi változás. A cégeknek és az államnak is érdeke lesz, hogy a rohamos változásokban segítse az emberek mentális és pszichés alkalmazkodását, amiben a HR-nek már most nagy tapasztalata van. Ez valószínűleg új HR funkció életre hívását jelenti, amit első benyomásra Social Support névvel illetnék.

A változás, mint mindig, most is izgalmas. Remélem, tudunk tenni azért, hogy ezek a változások a HR szakmát előre vigyék és a saját sorsunkat is kedvezően befolyásolják.