Több tűz között a kölcsönzők

A hét egyik híre, hogy a pilóták sztrájkfenyegetésének méregfogát azzal húzta ki a Malév, hogy a Hunalpa Egyesülettel létrejött megállapodás értelmében a cég ezentúl nem foglalkoztat külsős pilótákat. Óvári Tamás, a pilóták szakszervezetének elnöke szerint ez a megállapodás legfontosabb pontja. Kik ezek a "külsősök", és milyen kérdéseket vet fül a foglalkoztatásuk? Írásunkban azokat a kritikus pontokat járjuk körül, melyek megvitatásakor általában a munkaerő-kölcsönzők húzzák a rövidebbet szakmai és média színtereken.

Felmondás: más jogviszony?

A legfontosabb, hogy a munkaerő-kölcsönzőknek be kell tartaniuk a Munka törvénykönyvének előírásait, és szerintük azok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint más munkáltatókra. Egy-két eltérés van csupán, például egy év alatti foglalkoztatásnál nem 30 nap, hanem 15 nap a felmondási idő próbaidő után.

Néhányan másként gondolják ezt. Kiss György, a Pécsi Tudományegyetem jogász professzora egyik előadásában elmondta, hogy a munkaerő-kölcsönzésnek két megvalósulási formája van. Az egyik, a klasszikus határozott idejű átmeneti, a másik a klasszikus munkaviszony felváltása egy határozatlan idejű tartós munkaerő-kölcsönzéssel. Jelenleg, válság idején, a létszámcsökkentések elsőként a kölcsönzött munkaerőt érintették, ami Kiss György szerint azt sugallja, hogy a magyar jogban más jogállásuk van, mint a saját dolgozónak. A lapunk által megkérdezett kölcsönzést végző cégek képviselői szerint ez részben van csak így, hiszen hat hónap után kötelezően ugyanazt a bért adja a kölcsönző cég is, mint ami az azonos munkakörben lévő saját dolgozóknak jár. Emellett elbocsátások esetén a felmondási idő attól is függ, hogy amikor egy munkavállalót átvesz a kölcsönző cég, készít-e úgynevezett jogviszony elismerést, ha igen, akkor például kevesebb lesz-e a felmondási ideje, mint az adott cég saját alkalmazottjainak. Ezt érdemes megkérdeznie a munkavállalónak, még a belépése előtt.

Kiszervezés: belső állásból kölcsönzésbe

Ismerünk olyan eseteket, amikor egy cég, költséghatékony megoldásként, több munkaerő-kölcsönző céget bíz meg azzal, hogy betöltse munkahelyeit, akkor a munkavállalók egy helyen dolgoznak, de nem ugyanazt a bért kapják, hiszen a kölcsönző cégek más-más fizetést adnak azonos tevékenységi körökben. Ilyen helyzetben előfordult már, hogy egy dolgozó, aki státuszát illetően nem fogott fel semmit, odament a foglalkoztatóhoz, akit változatlanul munkáltatójának tekintett, és arra kérte őt - vagyis a munkáltatói jogkör gyakorlóját -, intézze el, hogy a másik munkaerő-kölcsönző céghez kerülhessen, ahol 10 százalékkal több pénzt kap. A cég képviselője széttárta a karját, hiszen nem tehetett ez ügyben semmit.

Ismét felmerül Kiss György professzor kérdése: az egyenlő bánásmód követelménye érvényesül-e a munkaerő-kölcsönzésben dolgozóknál? A fenti példa alapján a gyors válasz az lehet, hogy: nem. Ez esetben véleményünk szerint azonban igazságtalan lenne, ha a kölcsönző felelőssége mellett figyelmen kívül hagynánk a megbízó cégek szerepét. A foglalkoztató hanyagsága, ha "önhatalmúlag", saját döntésére kiszervezi dolgozóit több munkaerő-kölcsönzőhöz, amit nem egyeztet velük, és nem méri fel annak veszélyét, hogy ezzel az azonos juttatások sem érvényesülnek. A cég vezetése így feszültséget generál a kölcsönző cégek és a munkavállalók között is. Feltételezhetően ezek a cégek más esetben sem foglalkoznak munkavállalóik érdekeivel, például nem vállalják a felelősséget, és nem mondják el volt dolgozóiknak, hogy saját hatáskörben döntöttek a kiszervezésük mellett.

Egyikből ki, másikba be

Nem ritka eset, amikor egy munkaerő-kölcsönző felajánlja a foglalkoztató cégnek, hogy a munkavállalók kollektíven menjenek át egyik kölcsönzőtől a másikhoz, és így dolgozzanak tovább. Ez esetben nem mindegy, hogy ugyanolyan tulajdonosi érdekeltség van-e a "cserét" végző két kölcsönző cégben, vagy sem. Ha nincs, akkor előnyös lehet, ha a munkavállaló egy jobb minőségű munkát végző kölcsönzőhöz kerül, a foglalkoztató és a munkavállaló közös akaratából. Természetesen úgy, hogy az "első" munkaerő-kölcsönzővel a szerződése szerint elszámol.

Ezzel szemben gyanúra ad okot, ha azonos tulajdonosi érdekeltségű kölcsönző cégek közötti átadásról van szó, mert a kölcsönzőt az adó- és járulékterhek kifizetésének elkerülése "motiválhatja". A védekezés lehetséges módjaként érdemes lenyilatkoztatni az "eredeti", azaz első kölcsönzőt, hogy 100 százalékban, rendszeresen kifizette-e a járulékokat. A legszerencsésebb, ha a foglalkoztató a munkavállalók kérésére kezdeményezi a nyilatkozattételt. Ez év február 1-jétől a munkáltatónak - így a kölcsönbeadónak is - minden bérfizetés után le kell nyilatkoznia, hány százalékban fizette be a járulékot. Ezt több munkaerő-kölcsönző cég feltünteti a bérlapján, ami biztonságot ad a munkavállalónak.

Csőd- támogatás nélkül

A cégek közötti körbetartozások vesztesei között ott találjuk a munkaerő-kölcsönzők alkalmazottjait is, akik más elbírálásban részesülnek, mint a belső állományban dolgozó sorstársaik. Utóbbiak bérét a csődeljárás során kifizetik a Munkaerő-piaci Alapból, míg a kölcsönzött munkavállalókét nem, abban az esetben sem, ha a munkaerő-kölcsönző önhibáján kívül nem képes állni a bérüket. Csaposs Noémi, az Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke lapunknak elmondta, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) legutóbb elutasította szövetségük változtatási kérelmét, azzal az indokkal, hogy amíg a munkaerő-kölcsönzésben dolgozók jogai nem azonosak a belső állományban foglalkoztatottakéval, nem részesülhetnek a Munkaerő-piaci Alap támogatásban sem. A szövetség válaszában felvetette, hogy csupán a munkába állástól számított hat hónap elteltéig nem köteles azonos foglalkoztatási feltételeket biztosítani a kölcsönző, ezután szinte mindenben azonos juttatásokat kap a munkavállaló a hasonló poszton dolgozó belső alkalmazottakkal. Lapunk információi szerint Borsik János, az OÉT munkavállalói oldalának elnöke úgy reagált, hogy ez esetben a hat hónapos határ eltörléséig nem támogatják a kölcsönzöttek bérének kifizetését csődeljárás esetén.

A kölcsönzöttek szakszervezeti tagságát általában gyakori munkahely változtatásuk nehezíti, ezért elenyésző a tagsággal rendelkező munkavállalók száma. A munkaerő-kölcsönzők és a munkavállalókat képviselő szakszervezetek közeledésének igazi akadálya, hogy a kölcsönzöttek szakszervezeti tagság híján nem tartoznak a kollektív szerződések hatálya alá. Feltételezhetően ez nem teszi lehetővé, hogy az érdekegyeztető tanács munkavállalói oldala felkarolja ügyüket.