Van idő a wellbeingre?

A magyar vállalati világban is egyre jobban terjed a gondoskodó vállalati szemlélet, amely a különböző wellbeing megoldásokban testesül meg. Szervezetfejlesztőként széles skálát láthatunk az egyedi eseményektől a komplex wellbeing stratégiáig. A legjobb hír az, amikor egy cég igény- és állapotfelmérésen alapuló megoldásokat alkalmaz, amelyek következménye valóban lehet a fizikai egészségmegőrzés és a dolgozói elégedettség növekedése. Számos nagyvállalatunk jár élen ilyen stratégiai projektekben. Ilyenkor a cégvezetés és a HR örül, hogy értéket teremt, a dolgozók egy része marad a cégnél, - pl. azért, mert a drága jogi, egészségügyi szolgáltatásokat maga nem tudná finanszírozni -, a szolgáltatói kör bízik a stabil megbízásokban. Mindenki jól jár… 

Az irány tehát jó, és mégis mit hallunk rendszeresen a stresszkezelő és a vezetői tréningeken? Pl ilyeneket: végtelen meetingáradat, szünet nélküli napi elfoglaltság, hétvégi, esti munkavégzés otthonról, folyamatos telefonos készenlét, éjszaka kapott e-mailek másnapi teljesítési határidővel. A testszenzoros felméréseink azt mutatják, hogy a munkavállalók többsége nem tart feltöltő szünetet napközben, és az éjszakai alvásuk jelentős része sem pihentető. Akinek a hétvége marad a töltődésre, pihenésre, azok nagyrésze összesűrítve próbál a végére jutni a privát teendőknek: a kertgondozástól a bevásárláson át a kirándulásig. A vállalatok arról nyilatkoznak, hogy nem lesz kevesebb feladat és felelősség, a munkavállalói oldal nagyrésze pedig túlhajszolt és túlélő üzemmódban tölti a munkaidő nagy részét. 

Akkor vajon hiába a stressztréning, a közös főzés és sportolás, az állapotfelmérés, a pszichológus és a jogi tanácsadás? Vajon mi változik a programokat igénybevevők oldalán valójában? Jobb az egészségük, a terhelhetőségük? Kreatívabbak, fittebbek, bizakodóbbak, reziliensebbek? Valóban nő a lojalitásuk? Kinek a feladata ezt mérni, nyomon követni és mikor? Mit tehetnek a szolgáltatók, mit a vállalat, mit maga a dolgozó, aki lelkesen részt vesz a programokban, de semmi változtatási lehetőséget nem lát a saját rutinjában, életében? Egyéni szinten a munkahelyi programokra korlátozódik a wellbeinggel való foglalkozás, mert annyi másra is kell az idő? 

Ezeket a kérdéseket feszegetjük abban az 1 órában, ami a vitaindító után interaktívvá válik – remélem – és együtt ötletelünk azon, hogy melyik oldal miben látja a további megoldást és a saját szerepét.  HR-esek, téma iránt elkötelezett résztvevők számára lehet inspiráló a találkozás. 

Ráhangolónak szánom az alábbi két idézetet: 
„A Wellness világból érkeztünk a válságba, és továbbra is kényelmesen, fájdalom nélkül, a külsőségeket mindenképpen megőrizve szeretnénk élni. Ez a wellness csak érzetet nyújt, kapaszkodót nem. Egészen biztos, hogy le kell mondanunk alapszükségleteknek gondolt igényekről is, ez a lemondás lépés a rugalmasságunk irányába.” 

„Csak a személyes, megélt, ápolt, akár konfliktusokkal is megterhelt kapcsolat lehet kapaszkodó a mostani helyzetben, csak a lelkileg rugalmas, higgadt, a változásokra jól reagáló személyiség nézhet bizakodóan a jövőbe.”

Nézzünk rá arra közösen, hogy mi tehet bennünket bizakodóvá felfordult világunkban! 

Lapu Klára
tréner, business coach, Fusion Vital életmód szakértő