„Lépj ki a kalitkákból” – Baracskai professzor a kreativitásfejlesztésről

”Hogy mi történne, ha egy családfő végletes kreativitáshiánnyal küszködne? És mi lenne, ha képtelen lenne a megfelelő névvel illetni a különböző dolgokat? Hát valami olyasmi, mintha az összes gyermekének a neve Hófehérke lenne. Csakhogy ez a torzulás ugyanígy igaz lehet vállalatok, csapatok belső működéseire is” - nyitotta egyből egy elgondolkoztató hasonlattal Personal Hungary - s ”Várjunk a lehetetlenre?” blokkját Dr. Baracskai Zoltán egyetemi tanár, coach.  

Nehezen fogadja el nagyközönség az átlagostól való eltérést

Dr. Baracskai Zoltán: Idősebb korban is megjöhet a szárnyaló alkotókedv

Aki - eleinte jobbára taktikai megfontolásból - oktatói karrierjét is vidéken akarta kezdeni építeni. ”Azért is vágytam nyugodtabb, falusi környezetre, mert inkább akartam előbb kutatni, mintsem könyvet írni. Rossz könyvet írni ugyanis - szemben a közvélekedéssel - legalább ugyanolyan nehéz, mint jót. Egyrészt azért, mert egyre nehezebb újat mondani: így akár jó, akár rossz a könyv, mindkét minőségben elő fognak kerülni korábban már másutt is hallott, olvasott gondolatok. Másrészt azért, mert a nagyközönség többsége számára új dolgokat mondani rendkívül nehéz - rendkívül nehezen fogadják el, ami jobbra vagy balra eltér az átlagostól, a megszokottól. Ma talán már pár fokkal jobb a helyzet. De gondoljunk csak bele! A középkorban az újító gondolatokat még máglyahalállal ”jutalmazták.”

5 féle kalitkából nézzük a világot

Ám az idegenkedés az újtól a munka, a vállalatok, a szervezetfejlesztés világában is folyton visszaköszön. Mégpedig azért, mert ”az emberek karakterükből, beállítottságukból adódóan rendszerint 5 - a tömeg az átlagos, a fizikusok a részecske, a közgazdászok a pénzügyi, a pszichológusok a viselkedési, míg a művészek az elbeszélési -  kalitka perspektívájából tekintenek a világra. Ezek viszont jócskán le tudják szűkíteni az alkotás, a kreativitás lehetőségeit, az élet bármely területén. Tehát aki kreatív akar lenni, meg akarja a dolgok lényegét ragadni  - és ezáltal új, frappáns elnevezéseket, megoldásokat adni a valóságnak, annak mindenképpen ki kell tudnia bújnia ezekből a kalitkákból. Ráadásul mindezt úgy, hogy se az átlagos kalitkába, se a másokéba ne akarjon többé visszabújni! Az előre mutatót, az újat ugyanis meg kell tudni álmodni.”  

Így csinálta az Apple

Ám ehhez a kalitkákból ki kell lépni, hiszen a kalitkák fogalomvilága egy pillanat alatt kiheréli az alkotókból álmodozót” - mondta el a professzor, majd lendületesen a technikusok és a hangmérnökök pultjára mutatott. Ahonnan több méterről is designosan, fehér fénnyel világított egy ezüstszürke Apple Mac - embléma a PC-ről. ”Mindenki számára feltűnő lehet, hogy ez a legszebb designú termék ebben a műszakicikkes kavalkádban, ott a pulton. Mégpedig azért van ez így, mert Steve Jobs legfőbb jobbkeze a designere volt. Aki a kreatív sokszínűség miatt tudatosan ügyelt arra, hogy zenész, költő, zoológus, festő és történész is dolgozzon a terméken. Akik - nem mellesleg - még a világ IT-s mezőnyéből is az élvonalhoz tartoztak. Sikerük pedig annak köszönhető, hogy végül sikerült a technológia és a művészet kereszttüzében is kreatívan helytállniuk.” Az alkotók így végül közösen tudtak a folyamatban reflektálni a többiek szempontjaira is.

Dr. Baracskai Zoltán szerint mindemellett akkor fog maradéktalanul jól sikerülni egy új fogalom meghatározása, egy közös alkotói folyamat, ha a csapat tagjainak úgy sikerült kilépniük a kalitkákból, hogy közben mégse távolodtak azoktól indokolatlanul messzire. ”A legjobb, ha az újdonság nagyjából mindegyik kalitkától egyforma távolságra helyezkedik el.”

A szárnyaló alkotókedv 30 felett is jöhet

Meghökkentő módon viszont úgy látja: a kreativitás, a sablonokból való rugalmas kilépés képességét a legkevésbé sem a kisgyerekkorban vagy a fiatal felnőttkorban lehet a legeredményesebben elsajátítani. Sőt! ”Látszólag ellentmondok a trendeknek, mégis úgy látom, hogy nem a tinédzserkori alapozással lehet a leginkább fejleszteni ezt a fajta szárnyaló alkotókedvet. Ma mindenki azt hiszi, hogy már legkésőbb 14 évesen specializálódnia kell valamire. Én ezzel szemben azt mondom: aki csak teheti, gyűjtse, szaporítsa az ismereteket, a szakmai élményeket 30 éves koráig, akár már munka mellett is. És ennyi élettapasztalat birtokában, sokrétűbb tapasztalatokkal a tarsolyban garantáltan sikeresebben fog  specializálódni is. Arról nem beszélve: 14 évesen azért is korai, mert nem kizárt, hogy élete során legalább 14-szer vált majd szakmát.”

Nem lehet a múltból a jövőt kikövetkeztetni

A professzor szerint továbbá gyakori, de súlyos tévedés folyton csak a múltból akarni megjósolni, kikövetkeztetni a jövőt és a fejlődés irányát. ”Itt van például a selfie-bot. Hát nehéz lenne most kikövetkeztetni, mi volt az előzménye. Ezeknél az új eszközöknél sokkal inkább az a döntő, van-e elég lényeglátó képességünk őket megfelelően a nevükön nevezni és a legfőbb tulajdonságaikat megragadni. De ehhez is ki kell tudni lépni a kalitkákból.”