12+1 jó tanács döntéshozóknak, döntés-előkészítőknek

1. Preferáljuk a rövid 1, - de legfeljebb - 2 oldalas önéletrajzot. A legtöbb ember beleesik abba a hibába, hogy az önéletrajzába az életében eddig betöltött összes állást felsorolja. Így készülnek a 4 és fél oldalas bemutatkozások. Felesleges. Inkább fókuszáljunk a megcélzott pozícióra. Ehhez kapcsolódóan pedig érdemes azt a néhány kulcsmegfogalmazást előtérbe helyezni, amely azt a munkakört, illetve a konkrétan végzett munkát jellemzi. Ezt a szemléletet érdemes hangsúlyozni a pályázókkal történő kommunikációban is, s ezzel elvetni a magot a további szemléletformáláshoz.

2. Irányított opciók felajánlásával adjunk lehetőséget az interjú időpontjának megválasztására. Hétfőn délelőtt, vagy kedden délután megfelelőbb Önnek? Ezzel meghagyjuk a választás élményét, azonban a felajánlott időpontokkal mi irányítjuk a döntést.

3. Az időpont-egyeztetésre irányuló telefonhívás esetén ne menjünk bele részletekbe. Ennek a telefonhívásnak csupán az a célja, hogy megbeszéljük az interjú időpontját.

4. Le a képtelen tárgyalókkal! Teremtsünk fesztelen környezetet. Virág, kép, természetes fény, friss levegő mind, mind növelik a komfortérzetet, s ezzel oldják a feszültséget. Az oldott környezet pedig kulcseleme a stressz mentes ember, a valós teljesítmény bemutatásának.

5. Adjuk meg a beszélgetés keretét, mondjuk el mi fog történni, vázoljuk a forgatókönyvet és egyben adjuk meg az időbeli keretet is. Ez kapaszkodót ad a jelöltnek és vezérfonallá válik a beszélgetés alatt.

6. Ne feledjük: az interjú egyenrangú felek diskurzusa! A munkáltató és a munkavállaló a szerződés megkötésében, s a tartalom kialakításában egyenrangú felek. Az interjú nem feladatkiosztás. Még akkor sem, ha az utasítási jogkör gyakorlók a feladatteljesítésre való hajlandóságot és képességeket kívánják tesztelni az interjún. Pláne nem az alá-fölérendeltség hangsúlyozásának terepe.

7. Létszámstop az interjún! Ne legyen túl sok szereplős az interjú! A vállalat részéről a humán képviselőn kívül 1, legfeljebb 2 szakmai képviselő jelenléte bőségesen elegendő a két fél információcseréjéhez. Amennyiben ennél nagyobb a létszám az rontja a bizalommal teli légkör érzetét, vizsgázásnak, szinte kihallgatásnak tűnhet az interjú, csorbul az egyenrangú felek érzete, azaz módszertanilag rendkívül negatív befolyásoló tényező. Mind e mellett rendkívül gazdaságtalan.

8. Ne kapcsolódjuk be féltávnál. Rendkívül zavaró elsősorban a jelöltnek az, ha egy újabb szereplő az interjú közbe kapcsolódik be a beszélgetésbe. Két dolog – minimum – lehetséges. Hiány keletkezik, a későn érkező részéről, ezért kérdéseivel duplikációra készteti a jelöltet. A jelölt eredetileg is feszült állapotát fokozza, az eredeti gondolatmenetét megszakítja. Az érem másik oldala pedig az, ha az új belépő számára nem ismertek bizonyos információk. Mert már korábban elhangoztak. Mindkét eredmény rontja az összképet. Mind a mellett, hogy udvariatlanság, az interjú, - így a pályázó - fontosságát megkérdőjelezi.

9. Ne foglalkozzunk mással /laptop, mobil, egyéb nyomtatott iratok olvasásra, aláírásra váró iratokkal, stb…). Ez azon kívül, hogy rendkívül udvariatlan, azt az üzenetet hordozza, hogy „… annál fontosabb dolgom is van, hogy rád figyeljek…”. OK. Elfogadjuk. De akkor miért ül az interjún?

10. Fogadjuk el a jelölt önjellemzését. Tipikus hibának tartom azt, ha a jelölttől megkérdezzük pl.: mi a fejlesztendő tulajdonsága?. Ez a kérdés önmagában lógva - nem beágyazva - módszertanilag helytelen. Ugyanis ezt a kérdést egy mélyinterjú rendszerébe foglalva érdemes feltenni. DE ha már feltesszük, abban az esetben fogadjuk el a jelölt állítását. Bármit mond is. Tipikusan a vezetők egy része pl.: a nyelvtudás hiányát nem fogadja el erre a kérdésre adott válaszként. Holott ez a kérdés nem ténykérdés, hanem véleménykérdés. Ebből kifolyólag, ha a jelöltnek ez a véleménye, akkor azt illik elfogadni. Nem is beszélve arról, hogy neki önmagáról ez a meglátása!

11. Döntés-előkészítőként ne ígérjünk konkrét időpontot a visszajelzésre. Ez azért öngól, mert a döntés nem tőlünk függ, s a tapasztalat azt mutatja, hogy egy-egy elhúzódó döntéshozatali folyamat terhét, felelősségét felesleges magunkra húzni.

12. Kérem, döntsenek! Az ajtók záródnak. Ne húzzuk az időt a döntéssel. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hosszúra nyúlt kiválasztási folyamat a munkaadók esélyeit csökkenti, a cég szándékának komolyságát megkérdőjelezheti. Gyakran előfordul, hogy a jelölt időközben vonzóbb ajánlatot kap, s fogad el más munkaadónál.

GottHard Anikó
humán szakértő