12 HR tipp költségcsökkentésre
A gazdasági kilátások romlására a cégvezetők gyakran azonnali válasza a termelés csökkentése, egész szervezeti egységek bezárása, dolgozók elbocsátása. A leépítések azonban sokszor nem hozzák meg az elvárt eredményeket, sőt másodlagos következményeivel is számolni kell. Cikkünkben összegyűjtöttünk 12 módszert.
Általánosságban elmondható, hogy a megszorító lépések sikere nagyban függ a vállalati kommunikációtól. Ugyanis a bizonytalanság, a pletykák útján terjedő hírek aláássák a menedzsment hitelességét és ellehetetlenítik az egyébként jól működő megoldásokat is.
1. Létszámstop
A létszámstop talán a legegyszerűbb formája a leépítésnek, rövidtávon. Nem veszünk fel új dolgozókat, a természetes cserélődés során távozó munkaerőt nem pótoljuk, a feladataikat a megmaradt dolgozók között osztjuk szét.
2. Kötelező szabadságolás
A kötelező szabadságolások során (lehetőleg, kompromisszumkereső tárgyalásokkal) szabadságra küldjük a dolgozókat. Ilyenkor az eddig felgyűlt szabadnapjaikat (esetleg csúsztatásaikat) és az éves rendes szabadságukat használják fel, néha még ezt megtoldva fizetés nélküli szabadsággal. Ez persze nem feltétlenül nyeri el a munkavállaló tetszését, de amennyiben jól kommunikáljuk a vállalat helyzetét, megérthetik, hogy ez az ő munkahelyük védelmét szolgálja.
3. Csökkentett munkaidő
A munkaidő csökkentésével együttjár a fizetési és járulékos kiadások azonnali csökkentése is. A dolgozók gyakran örülnek, hogy több idő jut a családjukra és szabadidős tevékenységekre, ugyanakkor a kisebb fizetés demotiváló hatású lehet, különösen, ha a feladatok mennyisége nem csökken a fizetett munkaidővel arányosan.
4. Ideiglenes fizetéscsökkentés
Ugyanazt - vagy többet - dolgozni kevesebb juttatásért, nem túl nyerő ötlet, legalábbis első hallásra. Alapvető fontosságú, hogy a dolgozó tisztában legyen azzal: a cég az életben maradásért küzd. Ezzel a módszerrel viszont megmaradnak a munkahelyek, ehhez viszont mindenkinek áldozatokat kell hoznia.
5. Ideiglenes bezárás
A szervezeti egység ideiglenes bezárásával elkerülhetőek az elbocsátások úgy, hogy közben a dolgozók szabadidőhöz jutnak a szabadságuk felhasználása nélkül. Bár a fizetések és a kapcsolódó költségek megmaradnak, a termelés leállításával jelentős megtakarítás érhető el esetenként.
6. Ötletek a dolgozóktól
A dolgozók bevonása a költséglefaragásokba olcsó, de hatékony része lehet a költségcsökkentésnek. Ez a módszer leginkább a válság kezdetén működik, amikor még nagyobb mozgástere van a vezetésnek. Értéke nem csak a használható, megvalósítható ötletekben rejlik, hanem a dolgozók elkötelezettsége is nő azáltal, hogy bevonjuk őket a probléma megoldásába.
7. Fizetéscsökkentés
Hatékony, de egyben veszélyes módszer: az ideiglenes fizetéscsökkentéshez hasonlóan ronthatja a munkamorált és a legjobb munkaerők távozásához vezethet.
8. Önkéntes fizetés nélküli szabadságolás
Hazánkban nem elterjedt, de jelentős megtakarítást lehet elérni, ha a dolgozók egy része határozott időre "fizetés nélküli" szabadságra megy. Ez nem feltétlenül jelenti azt, teljesen magára marad a dolgozó, megállapodás szerint például a cég fizetheti a munkavállaló után a közterheket. A módszer előnye, hogy a magasan képzett, értékes munkaerő megmarad, így a válság végén könnyebb az újraindulás.
9. Munkaerő kölcsönadása
Szintén nem bevett gyakorlat, hogy a nehéz helyzetben lévő cég alkalmilag kölcsönadja a dolgozóit más vállalatnak, természetesen nem munkaerő-kölcsönzés címen, hanem valamiféle közös projekt keretében. Ez jelentős megtakarításhoz vezethet úgy, hogy nem kell elbocsátani a dolgozókat.
10.Elbocsátás végkielégítéssel
A közös megegyezést jelentősen segítheti a végkielégítés felajánlása. Ez egyszeri jelentős kiadással jár, ami az amúgy is rossz cash-flow-val rendelkező vállalatnak további megerőltetés lehet. Ügyesen és célzottan alkalmazva viszont jelentősen csökkenhet az elbocsátásokkal járó negatív légkör.
11. "Újrabelépési" jutalom
Ha javulnak a gazdasági körülmények, ismét szükség lehet az elküldött dolgozók egy részére. Erre az esetre érdemes egy "újrabelépési" alapot létrehozni, ami segíthet abban, hogy a visszatérő dolgozók motiváltabban, jobb szájízzel térjenek vissza munkahelyükre.
12. Folyamatos kommunikáció az elbocsátott munkatársakkal
Az elbocsátások során jó ötletnek látszik létrehozni egy adatbázist, amely az az elküldött dolgozók adatait tartalmazza, de a levelezőlista és a zárt internetes fórum is jó célt szolgálhat. A későbbiek során folyamatosan tájékoztathatjuk őket a vállalat helyzetéről. A folyamatos kapcsolattartás nagy előnye, hogy ha a vállalat kilábal a válságból, könnyen visszahívhatjuk őket. A tapasztalatok szerint ez a módszer nem igényel nagy befektetést, viszont busásan megtérül a cég imidzsének a javulásában, és a folyamatosan rendelkezésre álló, a céget ismerő munkaerőben.
Felhasznált irodalom: Human resource strategy by F. Bandolfi (www.ivey.ca)
Gerlei Béla, vezető karriertanácsadó
Karrier Intézet
1. Létszámstop
A létszámstop talán a legegyszerűbb formája a leépítésnek, rövidtávon. Nem veszünk fel új dolgozókat, a természetes cserélődés során távozó munkaerőt nem pótoljuk, a feladataikat a megmaradt dolgozók között osztjuk szét.
2. Kötelező szabadságolás
A kötelező szabadságolások során (lehetőleg, kompromisszumkereső tárgyalásokkal) szabadságra küldjük a dolgozókat. Ilyenkor az eddig felgyűlt szabadnapjaikat (esetleg csúsztatásaikat) és az éves rendes szabadságukat használják fel, néha még ezt megtoldva fizetés nélküli szabadsággal. Ez persze nem feltétlenül nyeri el a munkavállaló tetszését, de amennyiben jól kommunikáljuk a vállalat helyzetét, megérthetik, hogy ez az ő munkahelyük védelmét szolgálja.
3. Csökkentett munkaidő
A munkaidő csökkentésével együttjár a fizetési és járulékos kiadások azonnali csökkentése is. A dolgozók gyakran örülnek, hogy több idő jut a családjukra és szabadidős tevékenységekre, ugyanakkor a kisebb fizetés demotiváló hatású lehet, különösen, ha a feladatok mennyisége nem csökken a fizetett munkaidővel arányosan.
4. Ideiglenes fizetéscsökkentés
Ugyanazt - vagy többet - dolgozni kevesebb juttatásért, nem túl nyerő ötlet, legalábbis első hallásra. Alapvető fontosságú, hogy a dolgozó tisztában legyen azzal: a cég az életben maradásért küzd. Ezzel a módszerrel viszont megmaradnak a munkahelyek, ehhez viszont mindenkinek áldozatokat kell hoznia.
5. Ideiglenes bezárás
A szervezeti egység ideiglenes bezárásával elkerülhetőek az elbocsátások úgy, hogy közben a dolgozók szabadidőhöz jutnak a szabadságuk felhasználása nélkül. Bár a fizetések és a kapcsolódó költségek megmaradnak, a termelés leállításával jelentős megtakarítás érhető el esetenként.
6. Ötletek a dolgozóktól
A dolgozók bevonása a költséglefaragásokba olcsó, de hatékony része lehet a költségcsökkentésnek. Ez a módszer leginkább a válság kezdetén működik, amikor még nagyobb mozgástere van a vezetésnek. Értéke nem csak a használható, megvalósítható ötletekben rejlik, hanem a dolgozók elkötelezettsége is nő azáltal, hogy bevonjuk őket a probléma megoldásába.
7. Fizetéscsökkentés
Hatékony, de egyben veszélyes módszer: az ideiglenes fizetéscsökkentéshez hasonlóan ronthatja a munkamorált és a legjobb munkaerők távozásához vezethet.
8. Önkéntes fizetés nélküli szabadságolás
Hazánkban nem elterjedt, de jelentős megtakarítást lehet elérni, ha a dolgozók egy része határozott időre "fizetés nélküli" szabadságra megy. Ez nem feltétlenül jelenti azt, teljesen magára marad a dolgozó, megállapodás szerint például a cég fizetheti a munkavállaló után a közterheket. A módszer előnye, hogy a magasan képzett, értékes munkaerő megmarad, így a válság végén könnyebb az újraindulás.
9. Munkaerő kölcsönadása
Szintén nem bevett gyakorlat, hogy a nehéz helyzetben lévő cég alkalmilag kölcsönadja a dolgozóit más vállalatnak, természetesen nem munkaerő-kölcsönzés címen, hanem valamiféle közös projekt keretében. Ez jelentős megtakarításhoz vezethet úgy, hogy nem kell elbocsátani a dolgozókat.
10.Elbocsátás végkielégítéssel
A közös megegyezést jelentősen segítheti a végkielégítés felajánlása. Ez egyszeri jelentős kiadással jár, ami az amúgy is rossz cash-flow-val rendelkező vállalatnak további megerőltetés lehet. Ügyesen és célzottan alkalmazva viszont jelentősen csökkenhet az elbocsátásokkal járó negatív légkör.
11. "Újrabelépési" jutalom
Ha javulnak a gazdasági körülmények, ismét szükség lehet az elküldött dolgozók egy részére. Erre az esetre érdemes egy "újrabelépési" alapot létrehozni, ami segíthet abban, hogy a visszatérő dolgozók motiváltabban, jobb szájízzel térjenek vissza munkahelyükre.
12. Folyamatos kommunikáció az elbocsátott munkatársakkal
Az elbocsátások során jó ötletnek látszik létrehozni egy adatbázist, amely az az elküldött dolgozók adatait tartalmazza, de a levelezőlista és a zárt internetes fórum is jó célt szolgálhat. A későbbiek során folyamatosan tájékoztathatjuk őket a vállalat helyzetéről. A folyamatos kapcsolattartás nagy előnye, hogy ha a vállalat kilábal a válságból, könnyen visszahívhatjuk őket. A tapasztalatok szerint ez a módszer nem igényel nagy befektetést, viszont busásan megtérül a cég imidzsének a javulásában, és a folyamatosan rendelkezésre álló, a céget ismerő munkaerőben.
Felhasznált irodalom: Human resource strategy by F. Bandolfi (www.ivey.ca)
Gerlei Béla, vezető karriertanácsadó
Karrier Intézet
Egy-egy kérdést alapul véve vezet el a megoldásig
Vezetőképzés, csapatépítés dobpergéssel