Dolgozna akkor is, ha nem fizetnének érte?

A tanulmány alapvetően azt vizsgálja, hogy vannak-e életkori vagy születési idő szerinti eltérések a munkával kapcsolatos attitűdökben Európában és Magyarországon. Valamint egy 2015-ös felmérés alapján azt is vizsgálják, hogy a magyar munkaerőpiacon jelenlévő egyes foglalkoztatotti csoportokban hogyan alakul ez a viszonyulás.

Generációk helyett kohorszok

A cikk szerzői elvetik az X, Y stb. generációs besorolást, mert mint mondják az túl tág és hipotetikus, hogy valódi összefüggéseket lehessen ezeken a kategóriákon belül vizsgálni. A generáció fogalma idézem: „A generáció egy azonos időszakban született egyének összességét jelenti, akik, mivel életük (és különösen gyerek-, illetve fiatalkoruk) során hasonló történelmi és életútbeli tapasztalatokat szereznek, hasonló események befolyásolják az életüket (pl. történelmi események, gazdasági és társadalmi változások, technológiai innovációk stb.), ezért értékrendjük is hasonló lesz, de legalábbis jobban hasonlítanak generációs társaikéhoz, mint más generációkéhoz (Diepstraten-Ester-Vinken 1999).” Így rövidebb időtávokat, mindössze ötéves időszakban született korosztályokat (kohorsz) vizsgálnak.

A fiatalok szívesebben dolgoznak ingyen

Az alapul vett kutatások azt vizsgálták, hogy mennyire fontos a válaszadóknak a munka az életük többi területéhez képest (család, barátok és ismerősök, szabadidő). A másik, amire a választ keresték, hogy a munka önmagáért vagy jövedelemszerző tevékenységként fontos elsősorban az egyén számára. Megkérdezték, hogy ha egy ötfokú skálán kellene értékelnie, akkor mennyire értene azzal egyet, hogy „Akkor is dolgoznék, ha nem lenne pénzre szükségem.”


A munka fontosságát vizsgálva, talán nem túl meglepő módon kiderült, hogy a munkaerőpiacon aktív 43 és 52 éves kor között a legfontosabb az emberek számára a munka (ez fiatalabb kortól indulva fokozatosan épül fel), és ahogy idősödnek ez a fontosság egyre inkább csökken. Ugyanakkor a 90-es évek közepéhez képest a 2005-2009 közötti időszakra a munka szerepe az élet más területeihez viszonyítva vesztett fontosságából.
Tárki
A kutatók következtetései szerint a fiatalok nagyobb arányban dolgoznak akkor is szívesebben, ha nem kapnak érte javadalmazást. Az életkor előrehaladtával ez a hajlandóság egyre inkább csökken, ahogy a 90-es évekhez képest ez a tendencia a 2000-es évekre is igaz. Ahogy az a következtetés is levonható az adatokból, hogy a fiatalabbaknak fontosabb, hogy érdekes legyen a munkájuk, jó a fizetésük és az időbeosztásuk. Míg az idősebbeknek inkább az, hogy társadalmilag hasznos munkát végezzenek.

Csökkent a biztos munkahely és a jó fizetés jelentősége

A 2015-ben készített magyar kutatás szerint a tendencia tovább erősödött, vagyis 2005-2015 között tovább csökkent a a hajlandóság arra, hogy a munkát önmagáért végezze valaki. A biztos munkahely és a jó fizetés 1997-ben, illetve 2005-ben volt a legfontosabb, majd 2015-re mindkét esetben csökkent e két szempont fontossága. A biztonság az idősebb korosztálynak a legfontosabb, míg a fiataloknak az érdekes munka, a magas fizetés és a rugalmas munkavégzés lehetősége képezett prioritást.

Az sem különösebben meglepő, hogy azok tartják önmagáét értékesebbnek a munkát, akiknek van arra esélyük, hogy érdekes munkát végezzenek, nagyobb önállóságot biztosító pozícióban. Mindezt pedig általában a magasabb képzettség teszi lehetővé, valamint a szellemi munkát végzőknek jut ki inkább ez a szabadság. Ugyanakkor a képzett szakmunkásokra is jellemző, hogy a munkájukat értéknek tekintik, míg ez a segéd- és betanított munkásokra ez kevéssé jellemző. Hasonló a megosztottság a munka érdekessége, társadalmi hasznossága és a másokon való segítés igénye szempontjából is. Ebből a szempontból az is jellemző különbség, hogy a budapestieknek, illetve a másokon segítés a más városban lakóknak is fontosabb, mint a községekben élőknek.

Az idősebbek és a rosszabb anyagi helyzetben lévők kevésbé „engedhetik meg maguknak”, hogy a munka önértékén túl lévő dolgokra nagyobb figyelmet fordítsanak. Így általánosan elmondható, hogy a bármilyen szempontból kiszolgáltatottabb munkaerő-piaci helyzetben lévők kevésbé tudnak a posztmateriális munkaértékekkel törődni, hogy az a társadalom számára hasznos, segítő vagy éppen saját számukra érdekes legyen, hiszen aligha tudnak a munkák közt válogatni, vonja le a következtetést a szerzőpáros. Ha hiányzik a stabil munkaerő-piaci és anyagi helyzet, akkor az egyén a saját szükségleteinek kielégítésével foglalkozik elsősorban.

A jobb munkaerő-piaci helyzetben lévők általában büszkébbek is a munkájukra, munkahelyükre. Különösen, ha korábbi tapasztalataikat is jól tudják ott hasznosítani. Akinek jó az anyagi helyzete szintén büszkébb a munkahelyére, vagyis a munkahelyi és társadalmi megbecsültség összefügg, állapítják meg a kutatók.