Energiaszabályozás a coachingban

A verbális kommunikációs stílus

Tapasztalatom szerint a verbális kommunikáció stílusa és módja, nagymértékben képes befolyásolni (támogatni vagy csökkenteni) a kognitív megértést, ugyanakkor kiválóan jelzi a beszélő energiafelhasználásának a mértékét és célját is. A nyílt, világos, konkrét és rövid fogalmazás alapvetően erősíti a megértési folyamatok hatékonyságát, míg a homályos, körülményes és körmönfont beszéd, a hosszú egybefonódó körmondatok alkalmazása, a szubjektivitás elől a semlegességbe burkolódzó magatartás pedig egyértelműen kivonja az energiát (energiacsökkenés - "figyelem"-rablás) a fejlesztői folyamatokból.

A beszélő hatalmi játszmája (energiarablás) zajlik, amikor a figyelem felkeltése és fenntartása érdekében a verbális kommunikáció előbb említett eszközeivel próbálja meg a saját energia szegény állapotát enyhíteni. A cél ilyenkor elsődlegesen nem a megértés létrehozása a hallgatókban, hanem a hosszantartó figyelem fenntartása, a hatalom megszilárdítása, az energia "bekebelezése". Figyeljük meg a politikai, lelkesítő szónoklatokat, amelyekben nincs pont, nincs vége a mondatoknak. A szónok egyik mondatából fűzi át mondandóját a következőbe, és közöttük lekerekítve a hangsúly, nincs pont. Ilyenkor nem a mondanivaló a lényeg, hanem a figyelem "bekebelezése"!

A rövid és konkrét fogalmazás a megértés létrehozására irányul és a hallgatók figyelmi kapacitását is szem előtt tartja. A nyíltság és világosság pedig nem pusztán a beszéd racionális, logikai szintű megérthetőségére, hanem a személyességre is utal. A szubjektivitás felvállalása (adott esetben érzelmi telítettsége) egy adott téma kifejtésében mindig segíti az álláspontok jobb megértését, az egyértelműséget és a tisztázást, míg az objektív racionalitásra és semlegességre való törekvés sok esetben eltávolodást jelent a mondanivaló lényegétől. A személyesség a megértés élességét erősíti, míg a semlegesség az elkenés, a homályosság érzetét kelti a hallgatóban.

A testi jelenlét ereje

A nonverbális jelentések hordozója és felerősítője, a tanácsadói jelenlét fókuszáltsága, amely mindig a tanácsadó aktuális állapotával függ össze. Az intellektuális szempontok túlhangsúlyozása miatt ez gyakran mellékessé vagy elhanyagolhatóvá válik a tanácsadóknál. A nonverbális üzenetek ereje elsősorban a fizikai, testi jelenléten, a tanácsadó fizikai összeszedettségén alapul. (Lásd Gendlin... "a test tudja a következő lépést").

Másképpen szólva a fáradt vagy kimerült, nem kellően összeszedett tanácsadó, vagy vezető nem képes egy fókuszált folyamat kereteit egyértelműen segíteni. Óhatatlanul jelennek meg a figyelem-rabló, energia-gyűjtő játszmahelyzetek, amelyek a verbális kommunikáció túlhangsúlyozásán (hosszú körmondatok, túl erős, vagy túlságosan lehalkított beszéd, homályos fogalmazás, elkent döntési pontok, rázós témákat elkerülő kommunikáció...) alapulnak.

A verbális és nonverbális csatorna szinkronizált működése a testi jelenléten, vagy másképpen a szomatopszichés (a testi diszponáltságot hangsúlyozó pszichés állapot, testtudatosság) jelenléten alapul. Hogyan lehet megalapozni és fenntartani a hatékony energiaszabályozást a folyamatkezelésben, a coaching során?

A kérdés egyrészt egyszerű, másrészt mégis bonyolult, hiszen a konkrét, világos, rövid beszéd mindenki előtt nyilvánvaló érték, mivel azonban épp a közvetlen módon nem befolyásolható testi állapoton alapul, ezért direkt módon nem is kontrollálható. Egy kimerült, vagy neurotizáló személytől nem lehet számon kérni a verbális kommunikáció hatékony módját.

A testi szinten megjelenő diszfunkció meghatározza az akaratilag csak korlátozottan befolyásolható kommunikációs stílust. Míg a verbális kommunikáció hatékony módja közvetlen tanulásos módon is befolyásolható, addig a fiziológiailag is megnyilvánuló összeszedettség, fókuszáltság csak a közvetve (sport, meditáció, jóga...) támogatható jelenléttel függ össze. Hogyan kérhető hát számon a coachtól, hogy legyen hatékony a kommunikációja, fókuszált a jelenléte, koncentrált az energiafelhasználása...? Vajon tanítható-e ezek ismeretében a coaching, vagy folyamat-tanácsadás, hiszen a kommunikációs működés a közvetlenül nem befolyásolható (testi) jelenléti állapoton nyugszik, és ez határozza meg a nonverbális csatornák működését. Mindezek a kérdések elsősorban etikai dimenziót érintenek, hiszen ami hagyományos módon nem tanítható, az nem is kérhető számon, viszont ettől még jogosan elvárható!

Eljutottunk hát a coaching alapvető dimenziójához, az etikai szinthez, amelyen az egész tanácsadói szakma alapul. Ki lehet folyamat-tanácsadó, ki lehet coach? Talán az, aki hosszú évek óta jógázik, esetleg harcművészetekkel foglalkozik, vagy mindennap fut öt kilométert? Bizonyosan nem, hiszen ez a háttér tevékenység még mindig nem egyenes biztosítéka a hiteles és hatékony tanácsadói jelenlétnek. A kérdés egyrészt összetettebb, másrészt ettől az alaptól nem lehet eltekinteni, mert a tanácsadó nem pusztán csak a verbalitásáért (kognitív felkészültség, szakmai tudás), hanem a testi ráhangoltságáért - jelenlétéért - is felelős.

Energiaszabályozás

A kérdés kulcsa tehát az energiaszabályozás, illetve a verbális kommunikációt hitelesítő háttér működés, a nonverbális dimenzió megjelenése. (A metakommunikáció 80 százalékban határozza meg a mondanivalónkat - erősíti, vagy gyengíti -, tehát itt dől el a hitelesség kérdése) A testi jelenlétre a nyugati kultúrában ma még nem irányul kellő figyelem, de a kérdés mindenképpen egyre erőteljesebben vetődik fel. Ezt mutatja az out-door piac kiszélesedése, az extrém elemeket, túlélő gyakorlatokat felhasználó csapatépítő munka megjelenése.

Én tanácsadóként harcművészeti elemeket, fizikai kihíváson alapuló gyakorlatokat rendszeresen alkalmazok fejlesztői munkámban, adott esetben egyéni folyamatokban (coaching) is. A menedzsment fejlesztésben a nyitottság a fizikai, testi jelenlétet fejlesztő beavatkozási formák felé egyértelműen megjelent. A professzionális kérdés a két szempont (szakmai és kommunikációs elemeket fejlesztő tanácsadás, valamint az out-door technikák alkalmazása) közötti egyensúly megtalálása. A pusztán intellektuális coaching műhelyek eltolják kognitív irányba a fejlesztést, míg az egyoldalúan testi kihíváson alapuló beavatkozások, hangsúlyos feldolgozási folyamatok nélkül, sportvetélkedők szintjére silányodnak. Az összhang megtalálása mind a képzés, mind a fejlesztési folyamat nagy kihívása.

Sárvári György Ph.D.
Neosys, ügyvezető igazgató