Hetente háromszor emberek közé kell menni

Sok természetes fény, „nappalis”, modern, de nem minimál stílusú, tágas tér. Kis, a térben elhelyezett, üvegfalú tárgyalók, amelyek könnyen átrendezhetőek. Az egyik falon a helyiség felújításának folyamata is látható. Az abban részt vevők képei olyanok, mintha családtagok lennének. Úgy is beszél Dóra a belső építészről, a festőkről, villanyszerelőkről.

A székek egy része a körbefutó pulthoz támaszkodik. Ha ezeken dolgozik valaki, akkor egyenesen a belvárosi utcaképre néz rá. Halk zene szól, és lehet kávét, teát is inni, de mégsem „kávézós” a hangulat. Minden célszerűen van elrendezve, és formalitástól mentes. De, mégis otthonosabb, kedvesebb a közeg, és nem a játékosságon van a hangsúly, hanem a függetlenségen.

Székhelyszolgálattól a közösségszervezésig

Levendel ÁronA Kaptár budapesti közösségi irodája a kereslet alapján jött létre. „Kellett egy iroda a közös munkához”- kezdi Levendel Áron a visszaemlékezését a kezdetekre. Sem ő, sem a másik két tulajdonos, Pekár Dóra, illetve Kalmár Elvira sem volt szakértője a coworking-nek. Éppen ezért vált a KAPTÁR sokkal inkább közösségi térré, mintsem ebben a műfajban ez megszokott. Még a „közösségi iroda” meghatározás is a kaptároské.

Pekár DóraPekár Dóra szerint, alapjában a KAPTÁR is azt nyújtja, mint bármelyik más, közös használatú irodatér. Annak, aki rájött arra, hogy nem hatékony az otthoni munkavégzés, közös irodateret adnak, infrastruktúrával, tárgyalókkal. „Az otthon végzett munka egy idő után lapossá és inger szegénnyé válhat. Azt veszed észre, hogy ki sem teszed a lábadat otthonról, sőt, egy idő után már föl sem öltözöl”- emlékszik vissza Pekár Dóra arra, miért kezdtek el irodát keresni. „Ráadásul, a hatékonyság ellen hat az is, hogyha otthon vagy, akkor az ottani teendők is bekúszhatnak a tudatodba. A leginkább hatékony időszakban megszólal a mosógép és eszembe jut, hogy ki kell teregetnem a kimosott ruhákat. Ez pedig szétrombolja a kreativitást”- állítja Dóra.

A szolgáltatások kialakításánál is szem előtt tartották a „közösségi tér” koncepcióját. A Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának (SZMT) például a székhelye a Kaptár. Mivel a tulajdonosok is szervezetfejlesztők, ezért nem volt nehéz bevonzaniuk ezt a nonprofit, szakmai szervezetet a székhelyszolgáltatások igénybevevői közé. Olyannyira helye van ma már az SZMT-nek a Kaptárban, hogy nekik köszönhetően a legnagyobb hazai szervezetfejlesztési szakkönyvtár is ide költözött. A megoldásközpontú coachinggal foglalkozó egyesület, illetve a Business Womens Network is a Kaptárt adja meg központjukként, és ott szervezik programjaikat is.

Azt, hogy az itt dolgozók ne csak egymás mellett töltsék a napjaikat, az alapítók idejekorán eldöntötték. Közösségformálási szándékkal vágtak bele az első, először belsősöknek, majd külsősöknek szervezett programokba.

Rendezvényhelyszín vagy munkahely?

A belvárosi, nyitott tér nemcsak a tulajdonosokat ihlette meg. „Kezdetben az ismertség növelésének része volt a rendezvényszervezés, de azt vettük észre, hogy idővel, mások sokkal inkább láttak a Kaptárban programhelyszín-lehetőséget”- említi Áron azt a helyzetet, aminek a következtében majdnem karakterében rendezvényhelyszínné vált a Kaptár. Az első nagyjából másfél évben többször nagynevű multi cégek vették bérbe egész napokra a teret, és vittek oda kreatív programokat. „Jó érzés a tudat, hogy ennyire alkotóvá tettük a teret, de egy idő után- bár a bevétel szempontjából talán jobban megérte volna-, mégis nemet mondtunk ezekre a megkeresésekre”- magyarázza Dóra azt, hogy ma már miért csak hétvégéken lehet egész napra igénybe venni a Kaptár terét. „ Meghoztuk azt a döntést, hogy a tér az itt dolgozóké. Nem zárhatjuk be előlük egész napokra a munkahelyüket.” A rendezvények, éppen ezért csak reggel tízig tarthatnak, és hat óra utántól kezdődhetnek. A kettő közti időszak a kreatív csenddé.

Az idő a legjobb szűrő

Van, akit vonz a Kaptár újdonsága, a coworkingben dolgozás „hypolt-sága”. Levendel Áron szerint lehet, hogy pár év múlva ez az újdonság varázsa eltűnik, és ezzel azok is „kikopnak”, akik csak ezért a szerelemért jöttek, és akiket nem győz meg a légkör, a szolgáltatás.

Nincs szűrése a jelentkezőknek, bárki „beköltözhet” a Kaptárba, ha van üres hely. Mivel nyitott kapukat talál az, aki a Kaptár közösségéhez szeretne csatlakozni, ezért – igaz, mindösszesen egyszer, de - előfordult, hogy olyan is bekerült aki – bár Dóra sem szereti ezt a kifejezést-, nem odavaló, nem odaillő. Mindezek mellett nagyon jó a tapasztalata a két tulajdonosnak a megosztott irodák közönségével. Még sem az irodaszerek, sem a felszerelések, vagy a cathering elemei sem tűntek el soha, semmikor.

Akik már kinőtték a Kaptárt

Három évvel ezelőtt érkezett Budapestre Varga Ilona Nóráék ingatlanos vállalkozása. Szegedről érkeztek, és irodahelységet kerestek. A Kaptár volt minden szempontból a legkedvezőbb megoldás. Körülbelül egy évig, a hétfőssé bővülésig maradtak. Ma is nagyon pozitívan emlékszik erre az itt töltött esztendőre. Vonzó volt számukra a reprezentatív helyiség, és a sok, közösségi program. „Jó volt becsatlakozni ebbe a közösségbe. Együtt reggeliztünk, minden héten egyszer együtt ebédeltünk, és ez közösségi hangulatot teremtett”- emlékszik vissza az ingatlan-tanácsadó.

A Kaptárnak egyetlen házirendi pontja van. Mindenfajta tevékenység megengedett, ami nem zavarja a másikat. Ez mindenkinek egyaránt elfogadott, és fontos feltétel. Egy ingatlanos vállalkozásnak azonban sok telefonhívást kell lebonyolítania. „Sok rövidebb-hosszabb „call”-t kell lebonyolítanunk, és észrevettük, hogy ez zavaró. Együtt alakítottuk ki ekkor is a megoldást: Bementünk tárgyalókba telefonálni, illetve egy telefonfülke is a rendelkezésünkre állt, hogy ne legyünk annyira zavaróak mások számára.”- emlékszik vissza az itt töltött időszakra Varga Ilona Nóra.

Az ingatlanszakértő nemcsak a szép emlékeket, hanem élő, üzleti kapcsolatokat is köszönhet a helynek. Dóra pedig a mai napig Varga Ilona Nóráék új, szinte a szomszédban lévő irodája előtt megy el munkába jövet, és a számára is „jó érzés beintegetni, és látni, hová fejlődtek”.

Akik most ismerkednek a szabad munkahellyel

Általánosan elmondható, hogy azok jönnek ide dolgozni, akik vagy kreatív munkát végeznek (írók, web fejlesztők, fotósok, piackutatók, coachok), vagy az életük olyan stádiumba került, amikor a korábbi, konvencionális munkahelyeket föladva, szabadúszók lettek. Van olyan közösségi tag, aki például egy multinacionális, kereskedelmi vállalat vezetői pozícióját hagyta ott, hogy coach-csá váljon. Az ő első, szabad „munkahelye” a coworking iroda. Ez keretezi a napját, van hova bejárni, emberek között lenni, de mégis azt a tevékenységet végezheti, amit függetlenül megtehet.

Legyen, aki rád mosolyog

Bár már négy éve szabadúszóként dolgozik Róbert, mégis most jött el az a pillanat, amikor a webfejlesztő „beköltözött” az irodába. Most jutott el ugyanis abba a fázisba, amikor pszichikailag már megviseli az, hogy otthon, a négy fal között, egyedül dolgozik. „Minimum 3 napot hetente emberek közé kell menni”- állítja. A programozás nagyon fókuszált tevékenység, és ő elég jól bírja a magányosságot, de ez már másról szól. „Fontos látni olyanokat, akik más tevékenységet végeznek, mint én. És, persze, kell az is, hogy legyen, aki napközben rád mosolyog, megkérdezi, hogy mi a helyzet”. A kávézó nem megoldás, mert nem elég biztonságos. Például, nem lehet otthagyni a holmiját az embernek, ha kimegy a mosdóba.

Számára a nyitott társaság, és a barátságos enteriőr tetszett meg, amikor irodát választott. Ez év január eleje óta minden munkanapját a Kaptárban tölti, és – a saját bevallása szerint - nem csalódott. Pont azt kapta, amire számított. Megfelelő arányt a személyesség és a távolságtartás között.

Koren MiklósA hét egy napján jön Koren Miklós a coworking irodába azért, hogy elmélyülten dolgozhasson. A Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora csak itt tudja a kutatásaira koncentráltan eltölteni a munkaidőt. „Otthon csak a szociális hálókon lógnék, nehezen venném rá magam a koncentrált munkára”- állítja. A CEU-n van ugyan saját szobája, de annyi adminisztratív, és oktatási ügy miatt zavarják, hogy nem tud elmélyülni semmiben. Egy kollégája – viccesen - a szobakulcsot ajánlotta a figyelmébe, de ez sem megoldás, hiszen egy egyetemen egy tanár nem zárkózhat el a diákok, vagy az ügyintézők elől.

Bár Koren Miklós „elmélyülni” jön, mégis szeret az itt dolgozókkal beszélgetni is. Jó ötletnek tartja a közös ebédeket, mert ezáltal a tudományos világon kívüli embereket is megismerhet. „Az egyetem egy zárt világ, és az elmúlt két évben - a Kaptáron keresztül - olyan sajátos logikájú, nyitott emberekkel találkozhattam, akiktől sok mindent lehet tanulni”- állítja a közgazdász kutató. A számára különösen felüdülést nyújt az, hogy a közösségi irodában „buroktalanított” emberekkel találkozhat, beszélgethet. Mivel a Kaptárban mindig kreatív tevékenységet végez, ezért a számára jó érzés az, amikor tudja, aznap épp „irodás” napja van.