HR Tehetségek 2025: Bacsó György

A HR Portálnál évente több iparági listával is jelentkezünk. Ilyen például „A 20 legbefolyásosabb magyar HR vezető” összeállítás, amelyben jellemzően nagyvállalatok HR igazgatói kapnak helyet. Úgy gondoltuk, hogy a tehetséges fiatalok is megérdemlik a figyelmet egy lista keretében. Olyan 20-, 30-as éveikben járó, egy-egy szakterületen kiemelkedőt nyújtó szakemberek vagy kisebb szervezetek vezetői, akik nincsenek annyira a reflektorfényben. Mégis munkájuk, személyiségük, elhivatottságuk mintaadó. Tekintélyes, több évtizede a szakmában dolgozó HR vezetőket és szakembereket kértünk arra, hogy ajánljanak a figyelmünkbe ilyen tehetségeket indoklással, jellemzéssel. A javaslatokat mérlegeltük, csekkoltunk, "osztottunk-szoroztunk" és kiválasztottuk azokat, akiket szeretnénk a következő hetekben bemutatni. Sorozatunkat Bacsó Györggyel folytatjuk. 

Mi vitte a HR felé? 

Már gyerekkoromtól kezdve rendkívül ambíciózus és céltudatos voltam, sok pálya vonzott. Leginkább a csapatmunka, a közös célok elérése és az irányítás határozták meg a választásaimat, a legélénkebben mégis egy elképzelt mesterszakács karrier képe maradt meg bennem. Később ez az elképzelés azért árnyalódott, alakult, és a gimnáziumi tanulmányaim befejezésével már tudtam, hogy mindenképpen gazdasági egyetemen szeretném folytatni tanulmányaimat, de nehéz volt választani a különböző szakok közül. Korábban ugyan már hallottam a HR-es szakmáról, de elképzelni sem tudtam, mit is jelenthet ez a gyakorlatban.

Egy családi barátunk, Weiszengruber Dóra – aki akkor még HR Junior Manager gyakornokként dolgozott a Coca-Cola HBC Magyarország Kft.-nél – mesélt nekem először a HR hivatásról. Beszélgetéseink során képet kaptam arról, hogy egy HR-esnek teljes felelősséget kell vállalni a szervezet dolgozóiért, a szervezet működéséért, amely egy komplex szemléletmódot igényel, a tervezéstől, a stratégiától a mindennapi működésig. Igazi kihívást éreztem abban, milyen jó lenne egy szervezet menedzsmentjébe tartozni, sok-sok ember érdekeit képviselni, közben növelni a szervezeti hatékonyságot és a munkavállalók magas elégedettségét.

Az inspiráló szavak hatására végül egyértelművé vált számomra, hogy HR szakra szeretném beadni a jelentkezésemet. Azóta sem bántam meg ezt a döntésemet, mert jól érzem magam a szakmámban, és ez alapvetően fontos érzés ahhoz, hogy a munkámban eredményes tudjak lenni. Az eddig elért sikereim is ezt igazolják vissza.

Érdekes módon a régi hobbim, a főzés is megmaradt: a konyhában eltöltött szabadidőmben továbbra is szeretek új dolgokat alkotni, kipróbálni, hogy aztán a végeredmény elégedettséggel töltsön el. Itt követhetek el hibát, egy összeesett szuflé még nem a világvége, de a hivatásomban a felelősségtudatom ezt nem engedi meg.

Mi motiválja munkájában a mindennapokban és a szakmában? 

A jelenlegi, változásokkal teli világban nincs két egyforma munkanap. Minden nap tartogat kihívásokat, amelyekre reflektálni kell, reagálni a változásokra, újratervezni, mindeközben szem előtt tartani a kitűzött célokat. Nagyon szerencsés vagyok, mert egy jó csapatban dolgozom, fiatalos lendülettel. HR munkatársaimmal az együttműködés egyenrangú, a feladatvégzés önálló, mindenki tudja a dolgát, mint egy jól olajozott gépezet. Ezt az együttműködést a szervezeten belüli különböző színes, a dolgozók jólétét szolgáló programok és változatos karitatív tevékenységek formálták igazán szorossá.

Több mint hat éve dolgozom a life science üzletágban, ahol napról napra lehetőségem nyílik valami újat tanulni. Rendkívül inspiráló számomra, amikor a kollégák munkáját testközelből ismerhetem meg: legyen szó kukoricanemesítésről, szántóföldi előállításról, üzemi feldolgozásról vagy akár az értékesítés rejtelmeiről. Ezek azok a pillanatok, amiket különösen kedvelek, hiszen ilyenkor közelebb kerülök ehhez az üzletághoz, és ezáltal a legmegfelelőbb HR-támogatást tudom biztosítani számukra.

Írja le egy sikeres projektjét, amire büszke.

Büszkeséggel tölt el, hogy jelenleg munkáltatóként több, mint 500 munkavállalóért vagyok felelős a Bayer Hungária Kft.-nél. Ez a bizalom és felelősség folyamatosan motivál, hogy a legjobb tudásom szerint támogassam a kollégákat és a szervezet fejlődését. Emellett a tavalyi év óta munkáltatói képviselőként felelek az Európai Üzemi Tanács kelet-európai régiójában az európai uniós országokért. 

Pályafutásom egyik legbüszkébb pillanata az első kollektív szerződés megkötése volt, amelyet munkáltatói oldalról tárgyaltam le a szakszervezettel és a cégvezetéssel. A szerződés célja a munkavállalói elégedettség növelése és a hosszú távú elköteleződés elősegítése volt, miközben a vállalat stabilitását is támogatta. A tárgyalások során sikerült egy olyan megállapodást elérnünk, amely biztosította a dolgozóknak a versenyképes juttatásokat, a rugalmasságot és a munka-magánélet egyensúlyát, miközben a cég számára fenntartható fejlődést kínált. Ez a projekt tökéletes példa arra, hogy a vezetőség és a szakszervezet közötti együttműködés hogyan teremt kölcsönösen előnyös megoldásokat.

Mit tanul éppen most? 

Hiszem, hogy minden nap új, izgalmas kihívásokkal és megismételhetetlen lehetőségekkel találjuk magunkat szemben, amelyek mind-mind tanulságosak, elősegítik a fejlődésünket. Éppen ezért aktívan keresem a tanulási lehetőségeket a mindennapjaim során, hiszen ezek által válhatok jobb vezetővé, mind szakmailag, mind pedig emberileg. Számomra a tanulás sosem ér véget – mindig van mit ellesni, felfedezni és elmélyíteni.

Azonban nemcsak tanulni szeretek, hanem a tudásom átadását is különösen fontosnak tartom. Jelenleg egykori alma materemben, ahol a HR alap- és mesterszakot is végeztem a Budapest Metropolitan Egyetemen osztom meg a tapasztalataimat a hallgatókkal, mint óraadó tanár. A témák, amelyeket oktatok – például toborzás, kiválasztás, fejlesztés, munkaerőpiaci trendek vagy éppen a kilépési folyamatok – mind alapvetőek az eredményes HR-munka szempontjából.
Nagy szenvedéllyel és elköteleződéssel tölt el, hogy támogathatom a következő generáció HR-szakembereinek fejlődését.

Célom, hogy gyakorlati tudással és való életből merített tapasztalatokkal gazdagítsam őket, hozzájárulva ahhoz, hogy magabiztosabban kezdhessék el a szakmai karrierjüket. Minden ilyen óra számomra is inspiráció, hiszen az oktatás közben én is rengeteget tanulok – más nézőpontokat, új ötleteket és friss gondolkodásmódokat ismerhetek meg a hallgatók által.

Milyen készségeket tart fontosnak egy HR-es számára? 

Egy HR-es számára elengedhetetlen az empátia és az a képesség, hogy valóban megértse a munkavállalók és a szervezet olykor ellentétes igényeit. Ugyanilyen fontos a kiváló kommunikációs készség, hiszen a hatékony együttműködés és az eredményes közvetítés alapja a világos, őszinte párbeszéd. Emellett a rugalmas gondolkodás és a gyors, hatékony problémamegoldó képesség kulcsszerepet játszik a változások és kihívások kezelésében.A mai HR-esnek ráadásul nyitottnak kell lennie a modern digitalizációs eszközök és adatelemzési módszerek használatára, hogy döntései megalapozottak és relevánsak legyenek. Végül leginkább a stratégiai szemlélet szolgálja azt, hogy a HR ne csupán támogató funkcióként, hanem a szervezet fejlődésének motorjaként működjön.

Milyen jelentős változásokat vár a jövőben a szakmában? 

Az AI térnyerésének köszönhetően a jövőben még nagyobb szerepet kap a digitalizáció, az automatizáció és az adatalapú döntéshozatal. Hiszem, hogy a mesterséges intelligencia nem szünteti meg a HR szakmát, de alapjaiban formálja át az elkövetkező években. A HR operációs folyamatok AI alapú fejlődésével megnyílik a lehetőség, hogy a HR több időt tudjon allokálni a valódi, tartalmas és mély emberi kapcsolatokra. Emellett a munkavállalói igények – például a rugalmasság és az egyénre szabott fejlődési lehetőségek – is tovább formálják a szakmát. A HR-nek egyre inkább stratégiai és emberközpontú szerepet kell betöltenie, hogy hatékonyan alkalmazkodjon a folyamatosan változó környezethez. Ez az izgalmas fejlődés lehetőséget ad arra, hogy a jövő munkahelyeit közösen alakítsuk.

Y vagy Z generációsként hogyan látja a HR szakmát? Milyen szempontból kellene változnia? 

A szakmánkban a változás nagyon nehéz, ám elengedhetetlen folyamat. Minden vállalatnak és munkatársnak számtalanszor kell szembenéznie a változási görbén való hullámvasutazással, azonban ezt tudni kell reziliensen kezelni, anélkül, hogy a kocsink a semmibe száguldjon és ebben kulcsszerepet játszik a HR. Y generációsként úgy gondolom, hogy a HR-nek alkalmazkodnia kell a folyamatosan változó technológiai és munkaerőpiaci igényekhez. Egyre fontosabb a digitalizációra való nyitottság, a rugalmasság, valamint az emberközpontú megközelítés. Úgy érzem, a HR jövője abban rejlik, hogy kombinálni tudja az innovációt és a munkavállalói élményt, miközben aktívan hozzájárul a szervezet fejlődéséhez.

Ki volt nagy hatással a szakmai gondolkodására, működésére?

Szakmai gondolkodásomra és fejlődésemre nagy hatással volt Pál Zoltán, akivel az Aptiv autóipari multinacionális vállalatnál dolgoztam együtt. Ez volt az első HR-es munkaköröm, gyakornokként direkt és indirekt állomány toborzásával foglalkoztam, valamint részt vettem különböző HR-projektekben is. Zoltán a cég HR igazgatója volt, és már akkor is rengeteget tanultam tőle, de a kapcsolatunk azután is megmaradt, hogy én Budapesten folytattam a karrieremet immár szellemi toborzási területen. Számtalanszor tartott nekem tréningeket, amelyek kulcsszerepet játszottak abban, hogy gyorsan és hatékonyan beletanuljak a HR business partner munkakörbe. A coaching folyamat lezárásaképpen, arra kért, hogy hívjam fel, amint HR vezetői munkakörbe kerülök. Mindkettőnk legnagyobb meglepetésére nem kellett sokat várnia a telefonhívásra, hiszen 2 év múlva, 24 éves koromban már a Bayer Hungária Kft. Country Lead HR Business Partnere lettem. Az ő támogatása rengeteget jelentett számomra, és a mai napig hálás vagyok azért a tudásért és iránymutatásért, amit tőle kaptam. Fontos számomra, hogy évek múltán, ilyen távlatban is megőriztük a kapcsolatot.

Nyitóképen: Bacsó György

Korábbi cikkeink a sorozatban:

HR Tehetségek 2025: Bakro-Mohácsi Krisztina

HR Tehetségek 2025: Krigel Tamás

HR Tehetségek 2025: Varga Vilmos