Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 13 éve

Képzési költségek viselése, megtérítése

A mai kor mindannyiunktól azt kívánja meg, hogy képezzük magunkat, bővítsük ismereteinket, mert így tudunk csak megfelelni azoknak a kihívásoknak, illetve munkáltatói (kifizetői) elvárásoknak, amit velünk szemben támasztanak. A kérdés már csak az, hogy miből és, ha már van miből, a képzésre fordított összeg adókötelezettsége sem lényegtelen.

images

A Szja törvény különbséget tesz a munkáltató, illetőleg a kifizető által viselt képzési költségek között.

Mit jelent ez?
A Személyi Jövedelemadó törvény értelmében a magánszemély jövedelmének kiszámításakor nem kell bevételként figyelembe venni a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését szolgáló képzés költségét még abban az esetben sem, ha a képzés költségét nem a munkavállaló viseli.

Ugyancsak nem számít a magánszemély bevételének, ha a kifizető folytatólag a vele munkaviszonyban álló magánszemélyt, illetve tevékenységében személyesen közreműködő tagját képezi, azzal a feltétellel, hogy a képzés a kifizető tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célozza.

Figyelem!
Ezekben az esetekben a képzési formától függetlenül az oktatási szolgáltatás, a taneszközök ellenértékének megfizetése mellett felmerülő más költségekre (pl. utazás, szállás) a hivatali üzleti utazásra vonatkozó általános szabályok alkalmazhatók abból eredően, hogy az oktatásra kötelezett a kifizető tevékenységével összefüggő feladatot lát el azzal, hogy részt vesz az oktatásban.

Ha a kifizető a tevékenységében közreműködő magánszemélyt (üzleti partnert, szakértőt) részesíti képzésben szintén nem számít bevételnek feltéve, hogy a képzés a magánszemély feladatának ellátásához szükséges felkészítést szolgálja.

Az egyéb költségek vonatkozásában a fenti esetben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az iskolai rendszerű képzés - 2004. év óta - nem sorolható a fenti körbe.

Ha ugyanis a dolgozónak biztosított ingyenes vagy kedvezményes képzésben való részvétel a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében történik, a munkáltató által vállalt költség nem számít bevételnek a magánszemélynél (dolgozónál).

Amennyiben ez a képzés iskolai rendszerű képzés keretében valósul meg, a munkáltató által viselt költség beleszámít a 400 ezer forintos a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatási keretbe.

Figyelem!
Átmeneti szabály, hogy a 2006. előtt megkezdett iskolarendszerű képzést a 400 ezer forintos keret számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az ilyen képzéssel kapcsolatban viselt költség a tanulmányok befejezéséig ugyanis nem számít bele az adómentes keretbe.

Nézzük meg milyen típusú képzések felelnek meg az Szja törvényben foglalt feltételeknek (vagyis a magánszemély helyett viselt kiadást mely esetben nem kell a magánszemély jövedelmének kiszámításakor figyelembe venni)?

Itt szeretném megjegyezni, hogy csak a konkrét eset összes körülményének ismeretében dönthető el, hogy a magánszemély általi ismeretek megszerzése a magánszemély feladatának ellátásához ténylegesen szükséges felkészítést szolgálják, vagy sem. Ennek megítélése, illetve alátámasztása a kifizető felelősségi körébe tartozik, önmagában a képzés "elnevezése" alapján nem lehet minősíteni. A munkáltató által biztosított képzés esetében az iskolai rendszerű képzés sem zárható ki a kedvezményezetti körből.

Az iskolai rendszerű képzés kizárása a köztehermentes oktatási szolgáltatás-juttatásokból, elengedhetetlenné tette a rendelkezés hatályában maradó képzésfajták egyértelmű fogalmi körülhatárolását. Az oktatással, képzéssel kapcsolatos az a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény, a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény, valamint a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény ad eligazítást.

Iskolai rendszerű képzés alatt a közoktatásról, valamint a felsőoktatásról szóló törvény szerinti képzés, valamint az iskolai szakképzés értendő. Az iskolai rendszerű szakképzés fogalmát a szakképzésről szóló törvény tartalmazza mely szerint iskolai rendszerű szakképzés a közoktatás keretében a közoktatási és a szakképzési törvényben meghatározott szakképző iskolában, illetőleg a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási intézményben folyó szakképzés. Résztvevői a szakképzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak.

A felnőttképzésről szóló törvény alapján iskolarendszeren kívüli képzés az olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés közötti különbségtétel alapja tehát a tanulói, hallgatói jogviszony megléte.

A tanulói, hallgatói jogviszony a beíratással, beiratkozással jön létre, és a végbizonyítvány (oklevél, stb.) megszerzéséig tart, vagy addig amíg egyéb okból (pl. kizárás) a tanulót, a hallgatót el nem bocsátják. A szabályozás szerint a hallgatói jogviszony a doktori képzésben résztvevőkre is kiterjed.

Jó tudni!
Természetesen nincs akadálya annak, hogy az iskolai rendszerű képzés költségét a kifizető átvállalja a vele munkaviszonyban nem lévő vagy nem személyesen közreműködő tag magánszemélyek esetében is, ekkor azonban - miként minden más, az előzőekben nem említett esetben - nem pénzben juttatott adóköteles jövedelem keletkezik. Az így keletkezett jövedelem az adókötelezettségét a juttató és a magánszemély (vagy közöttük és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a juttatás körülményei határozzák meg.

Olyan esetekben, amikor az iskolai rendszerű képzés nem adóköteles, 2006-tól a juttatás értékét olyan béren kívüli juttatásnak kell tekinteni, amely beleszámít az adóköteles béren kívüli juttatások meghatározásához - 400 ezer Ft-os keretű - előírt juttatási körbe.

A jövedelemnek nem minősülő ingyenes vagy kedvezményes oktatás keretében nyújtott más járulékos szolgáltatások (étkezés, szabadidőprogramok) adóköteles természetbeni juttatásnak számítanak, amelyek értéke után a kifizetőt terhelik a közterhek, aki azt a magánszemély helyet viseli. Ha az oktatási "csomagot" a magánszemély munkáltatója, vagy más olyan kifizető veszi meg, amelynek tevékenységével összefüggő feladatot lát el a képzésben részesülő magánszemély, és ehhez szükséges a szakismeret megszerzése, úgy a kifizetőt terheli a vásárolt szolgáltatásból a természetbeni juttatásnak minősülő költség (étkezés, stb.) a közteher (Szja, Tb vagy Eho). Ha közvetlenül a résztvevő magánszemély "veszi meg" az oktatási "csomagot", akkor adófizetési kötelezettség nem keletkezik.

Ha a nyújtott szolgáltatás részeként a természetbeni juttatást is megtéríti megrendelő, akkor a bizonylatot (számlát) úgy kell kiállítani, hogy a természetbeni juttatás alapja (az étkezés, a szabadidőprogramok költsége) megállapítható legyen, tehát fel kell tüntetni a számlán ezen juttatások értékét akkor is, ha az Áfa törvény szerint ezek a szolgáltatások a főtevékenység sorsát osztják.

A képzés idejére a munkáltató (leendő munkáltató) nem csak az oktatási szolgáltatás tényleges költségeit (tandíj, vizsgadíj, tankönyvek, stb.) térítheti meg, hanem ösztöndíj-jellegű rendszeres jövedelmet is juttathat a képzésben résztvevőnek.

Jó tudni!
Az ilyen jövedelem pedig munkaviszonyból származónak minősül és adóköteles, ha munkaviszonyban álló dolgozó kapja, és egyéb jövedelem keletkezik ha pl. nappali tagozaton tanuló leendő munkavállaló kapja.

Hol folyhat a képzés?
A képzés helyét - legyen az külföld, vagy belföld - illetően a törvény korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, de a képzés költsége nem bevételként figyelembe vehető értékénél a törvényi korlátokra tekintettel kell lenni. A kifizető felelősségi körébe tartozik, hogy a nem bevételként figyelembe vehető "tételeket" megfelelő bizonylattal alá tudja támasztani.

Jó tudni!
A képzési költség csak abban az esetben tekinthető "nem bevételnek", ha a képzési, költség elszámolása olyan bizonylat alapján történik, amelyre annak kiállítója az adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiállításának tényét nem tüntette fel.

Az egyéni vállalkozó
Az egyéni vállalkozó képzési költségek címén a nevére szóló bizonylatok alapján a következő kiadásait számolhatja el költségként:
- a bármely magánszemély képzése érdekében fizetett, igazolt kiadást, ha a képzés a vállalkozási tevékenységéhez hasznosítható ismeretek megszerzését célozza, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó a képzésben részt vevő magánszeméllyel a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződést kötött;
- az olyan tanulmányok elvégzése érdekében felmerült igazolt kiadást, amely a munkavállalójának vagy saját magának a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges szakismeret megszerzését célozza.




Follow hrportal_hu on Twitter