Kiválasztás - Mivel lehet kitűnni a tömegből?

Mottó: Most kell megmutatnia azt, amivé később válhat

Hadd vázoljam azt az alaphelyzetet, amivel egy álláskeresőnek tisztában kell lennie akkor, amikor elindul az álláskeresés útján. A jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben egy meghirdetett állásra - annak jellegétől, keresettségétől függően - harminc-ötszáz pályázat érkezik be a hirdetőhöz. Vagyis egy pályázónak harminc-ötszáz versenytársa van, ez elég izzasztó versenyt vetít előre. Ami jó, hogy minden versenynek vannak győztesei, és valaki ebben a futamban is az lesz. Lehet, hogy Ön. De ehhez meg kell mutatnia magából a legjobbat, ki kell hoznia magából a legtöbbet.

Mit kell tennie ahhoz, hogy a nyolcvan pályázati anyagból az Önét válasszák ki?

Kiválasztási folyamat a munkáltató szemszögéből

1. Hozzám mint az állást meghirdető munkáltatóhoz beérkeznek a pályázati anyagok. Ebből vannak alacsony színvonalon megírt önéletrajzok, de akadnak nagyon jól megírt önéletrajzok is, amelyek mllé még motivációs levelet és esetleg referenciákat is csatolnak.

2. A nyolcvan pályázati anyagból ki kell válogatnom azt a tizet, akik a jelentkezési anyagok alapján ígéretesnek tűnnek. Őket behívom egy személyes interjúra.

3. Az interjún megjelent tíz pályázóról, a beszélgetés alapján megítélem, hogy melyik lenne az a két-három jelölt, akik közül eldöntöm, hogy melyiket szeretném felvenni.

4. Ezt a két-három személyt esetleg behívom még egy interjúra, ahol a cégemből más illetékes személy is látni fogja a jelölteket, és majd közösen eldöntjük, hogy a két-három legjobb jelölt közül, kit veszünk fel. Nézzük, mi következik ebből a négy pontból, három fordulóból!

Jelentkezési anyagok: mivel lehet kitűnni a tömegől?

A jelentkezési anyagok alatt értek mindent, amelyet egy e-mailes jelentkezésnél csatolni lehet, vagyis önéletrajzot, motivációs levelet, referencialevelet, bizonyítvány másolatait ... Tegyük fel, hogy az előbbi kettő beküldése az elvárt. Ez például érvényes minden irodai környezetben végzett munkakörre. Egy betanított munkásnak például fölösleges motivációs levéllel bajlódnia, míg egy vezetői pozícióra pályázó jó, ha készül referenciákkal is.

Az önéletrajz és a motivációs levél kritériumai a következők. Kezdjük onnan, hogy van egy könnyen áttekinthető, egy-két oldalas, helyesírási hibákat nem tartalmazó önéletrajz, amiben releváns információk vannak megadva. Ha két munkakörre jelentkezik, akkor két különböző önéletrajzot és motivációs levelet kell összeállítani. Hogy miért kell kétféle CV? Azért, mert két különböző készségeket és tulajdonságokat igénylő munkakörre jelentkezik, tehát más típusú embert fognak keresni az egyik helyre, mint a másikra. Az, hogy Ön ettől még ugyanaz az ember marad?! Ez nem változtat a lényegen. Mást kell megmutatnia magából. És ez nem is olyan nehéz, mint amilyennek első hallásra tűnhet. Ugyanis, ha kétféle munka is érdekli, akkor ebből az következik, hogy kétféle érdeklődéssel, és két különböző helyen is kamatoztatható képességekkel kell rendelkeznie. Vegyünk egy példát! Tegyük fel, hogy Ön tanári végzettséggel rendelkezik, és vagy tanárként, vagy értékesítőként szeretne dolgozni. Eddigi munkái során mindkettőt végezte már. A kérdés az, hogy mely képességeire van szüksége tanárként, melyekre értékesítőként, és melyek azok, amiket mindkét helyen tud kamatoztatni? A közös rész lesz az, ami mindkét önéletrajzban megjelenik majd. A maradék részen fog állni vagy bukni az, hogy a munkáltató számára megnyerő lesz-e a jelentkezési anyaga.

Vegyük először a tanári aspektust! Képzeljük el, hogy milyen a jó tanár, sőt, a példaértékű tanár! Mert átlagosnak, közepesen jónak mutatkozni még nem elég. Én mint munkáltató nem átlagos kollégákat szeretnék magam mellett tudni, akik végül is minden különösebb bökkenő nélkül elvégzik a dolgukat, hanem olyan emberek kellenek, akikre lehet számítani a szervezet fejlődése tekintetében is. Akik hozzá tudnak járulni a feladatokhoz nem csak abban, hogy elvégzik a kötelességüket, hanem abban is, hogy inkább előre mozdítják a dolgokat. Akik előre tudják lendíteni az ügyet, és energizálják a szervezetet. Ez minden munkakörre igaz. A példaértékű tanárban is megvan ez a képesség - ő az, aki a diákok számára is tud "jó tanár" lenni, és képviseli mind a saját, mind a diákok, mind az iskola érdekeit. Aki szeretne valamit elérni, vannak céljai - önmaga miatt -, ezeket valósítja meg a munkája során, és "nemcsak" elvégzi a feladatait. Ez az ember tud példaértékű lenni.

Álláskeresés során fel kell tennünk magunknak a kérdést: hol vannak bennünk azok a képességek, amelyek olyan emberré tesznek, akikre mások is felnéznek, akiket megbecsülnek? Ha át tudjuk érezni, hogy milyen ember az ilyen, akkor előttünk van annak az embernek a képe, akit fel fognak venni a meghirdetett pozícióra. Meg tudjuk-e mutatni ezeket az oldalainkat?! Ha igen, akkor ezt meg tudjuk mutatni az önéletrajzban, a motivációs levélben, az állásinterjún és idővel a munkánk során egyaránt. Ha ezt átéreztük, akkor ebben a szellemben, ilyen emberként írjuk meg a pályázati anyagunkat! A motivációs levélnek szintén azt a benyomást kell keltenie, hogy Ön olyan képességekkel, beállítottsággal rendelkezik, mint aki amellett, hogy átlagosan mindenképpen jó, benne van a fenti többlet is. Mert ettől a többlettől lesz Ön érdekes számomra.

Ha ezzel megvagyunk, akkor ugyanezt gondoljuk át az értékesítői pozícióval kapcsolatban is. Ott milyen az átlagon felüli? Át kell éreznie, Ön hogyan dolgozik ilyen emberként. Rugalmas, találékony, nagyon proaktív, előremozdító, aki nem akad fenn minden akadályon, hanem egyből a továbblépés lehetőségeit keresi, és találja is meg. Ez nem tévesztendő össze az idegesítőig terjedő rámenősséggel! Mindent ízléssel kell tudni csinálni! Ha elképzeltük az igazán jó értékesítőt, akkor a tanári példát követve kell meg írni a megfelelő önéletrajzot és motivációs levelet. Ha képesek vagyunk így gondolkozni, akkor ezek alapján meg tudjuk írni a CV-t is!

Összegezve

A pozíciókra való jelentkezés módját ne az határozza meg, hogy mit csinált eddig, és mit szeretne a továbbiakban! Ez csak az alap. De ettől még kevés az esélye annak, hogy felvegyék. Először arra kell gondolni, hogy milyen ember kell a munkáltatónak?! Majd azt kell átérezni, hogy ez az ember milyen tulajdonságokkal, temperamentummal rendelkezik! Végül pedig át kell éreznie azt, amikor egy képzeletbeli munkanap során - a fantáziával eljátszva - ilyen emberként lép fel. Ha ezt elképzelte, akkor már tudja, milyennek kell lennie a siker érdekében.

Ha ezt a "gondolatban átfordítást" Ön meg tudja tenni, akkor bekerül a legjobb jelöltek közé, akiket a nyolcvan jelentkezőből választunk ki. Ez a legtöbb, amit álláskeresőként el lehet érni. Az, hogy a két-három legjobb közül, kit fogunk felvenni, az már annyira kis dolgokon múlik, amiket álláskeresőként nem befolyásolhat. Gondolok a sima szimpátiára, vagy arra, hogy Ön emlékezteti a cégvezetőt - aki a végső döntést hozza - egy számára kedves emberre, ezért valahogy Ön felé húz a szíve - vagy ellenkezőleg.

Ennek az anyagnak az összeállítása, csiszolgatása, finomítása beletelhet néhány órába. A legjobb jelöltek azonban szánnak erre időt, mert ha több hónapja álláskeresők, akkor bele kell, hogy férjen az idejükbe. Amíg ezeket a lépéseket nem tette meg, addig lehet jelentkezéseket beadni, de ne érje kudarcként, ha nem hívják be interjúra, addig ugyanis nem válik ki a pályázók tömegéből. Az eddigiek szellemében nézzük meg, hogy mi történjen az állásinterjún.

Állásinterjún - amitől látszik, hogy Ön a legjobbak közé tartozik

Ha behívták egy állásinterjúra, akkor meg kell mutatnia azt az embert, akit a jelentkezési anyagai sejtetnek - vagy annál is többet. Hogyan tudja bemutatni azt az embert, aki a legjobbak közé tartozik?

Ebben segít az, ha elképzeli pályatársai közül azokat, akiket a legjobbnak gondol. Akiket mások elismertek, megbecsültek, és a saját szakmájukban kiemelkedően jónak tartottak - ők lehetnek a modellek. Ez nem azt jelent, hogy olyannak mutassa magát, mint ők, hiszen akkor nem önmagát adná. A feladat nem az, hogy másnak tettesse magát, mint ami, hanem az, hogy a jelenben mutassa meg azt, amilyenné később válhat! A példaértékű személyek tulajdonságait mintának használhatja fel a saját fejlődési irányának alakításakor. Fejlődni mindenki a saját ütemében tud, de egy állásinterjún - ha erre képes - megmutathatja azt, hogy már most képes arra, amilyennek munka közben majd lennie kell. Ha ezt meg tudja mutatni, akkor fogja elhinni a munkáltató.

Megígérhetem Önöknek, hogy ha ezt hihetően meg tudja mutatni, akkor nem kell sok idő ahhoz, hogy ezt teljes mértékben meg is tudja valósítani a hétköznapi munka során. Amennyiben ilyen embernek ismerem meg az állásinterjún, akkor azt fogom látni, hogy Önnel olyan kollégát kapok, akire büszke lehet a cég, aki előre fogja mozdítani a szervezet ügyét, aki hozzájárul annak sikereihez. Gondoljanak csak bele, milyen nehéz hinni annak a jelentkezőnek, aki azzal zárja a jelentkezését, hogy "szeretnék hozzájárulni az Ön cége sikereihez", miközben nem mutatja azokat a tulajdonságokat, amik a munkájában sikeressé tehetnék!

Tanuljon tehát a legjobbaktól, és mutassa meg, Ön miben tud olyan lenni, mint ők! Ha egy interjún ez nem sikerül teljesen, akkor semmi gond. Tanult valamit, és a következőnél jobban fog menni. A harmadik, vagy negyedik után meg már tovább fog jutni az interjúk sorában, egészen a felvételig. Az életben mindent tanulás és kísérletezés útján lehet fejleszteni. Így van ez nem csak a munkavégzés, de a képességek megmutatásának technikájával is.

A hiteles jelentkező nem jónak akar tűnni az állásinterjún, hanem kifejezetten jól teljesítő munkavállaló szeretne lenni. Tehát ne az legyen a cél, hogy sikerüljön bekerülnie egy céghez, hanem az, hogy a kiemelkedően jól helytálló alkalmazottak közé tartozzon. Ez a szemlélet és hozzáállás-változás emeli majd Önt abba a öt százalékba, akik igazán eredményesen tudnak teljesíteni a kiválasztási folyamatban.

Fischer Zoltán
pszichológus - kiválasztási tanácsadó