Körkép a magyar dolgozó nők élethelyzetéről

A magyar munkaerőpiacon a nemi megkülönböztetés kapcsán legjellemzőbben a diszkrimináció kérdésköre jut eszünkbe, ugyanakkor a magyar nők kiemelkedően nehéz munkaerő-piaci helyzete ennél jóval komplexebb összképet mutat. A Tárki, a KSH, a Gallup Intézet 15 évre visszamenőlegesen áttekintett adatai nyomán utána jártunk, miért nehéz a dolgozó nők, anyák helyzete Magyarországon? Melyek a kilátástalanság tényleges okai? Mely faktorok révén erősíthető a női szerepvállalás a magyar munkaerőpiacon?

Tévhit és igazság: egy társadalom, ahol "1 nő 2 férfit tart el"

A nők munkaerő-piaci helyzetére az elmúlt évek tendenciái rányomták bélyegüket. 1990-ben a gazdasági struktúraváltások következtében átalakult munkahelyek miatt sok nő nem kapta vissza korábbi állását, majd a 2008-ban indult gazdasági válság újabb létbizonytalanságot indukált a nők munkaerő-piaci helyzetében. Az elmúlt két évben bár viszonylag nyugodtabb stádiumba értek a piaci mozgások, a kedvezőtlen gazdasági háttér miatt az álláskeresők aránya rendkívül magasra nőtt.

Érdekesség, hogy 15 év távlatában a munkavállalási korú népesség a férfiak esetében 30.000 fővel csökkent, a nőknél 164.800 fővel nőtt, 2012-ben azonban még így is 49.600 fővel több regisztrált munkanélküli férfit tartották nyilván, mint amennyi nőt.

A demográfiai mozgások ellenére egyetlen adatsort vizsgálva sem mondható ki szignifikánsan azon állítás, hogy a jövedelem-megoszlás és a foglalkoztatottság szempontjából Magyarországon "1 nő 2 férfit tart" el, ugyanakkor a nők munkaerő-piaci aktivitása beleszámítva azt, hogy munkaképes koruk alatt gyermeket vállalnak és családtagjaik eltartásához is nagymértékben, vagy kizárólagosan hozzájárulnak, biztosítja a nők számára a kiemelt és tiszteletre méltó szerepet a munkaerőpiacon.

Gúzsba köt a rugalmatlan munkaidő

2010 II. negyedévében a nők 93,5 százaléka kötött munkaidőben dolgozott - összehasonlításképpen a Gallup szerint globálisan a teljes munkaidőben dolgozók száma 27 százalék, ezen felül részmunkaidőben, vagy kötetlen munkaidőben dolgoznak -, a magyar nők csak egyötöde dolgozhat kötött munkaidőben változó műszakrend mellett. 41,5 százalék megítélése szerint még különleges esetben sem lehet eltérni a munkahelyi beosztástól, a nők 39 százalék-a, az iparban dolgozó nők 54,1 százaléka pedig napi időbeosztásán még családi feladatra hivatkozva sem kérhet módosítást. Az alkalmazásban álló nők csupán 1,6-1,8 százaléka dolgozik kötetlen, rugalmas munkarendben.

A statisztikai adatok szerint a dolgozó magyar nőknek a rugalmatlan munkaidő következtében nagyon kevés idejük van a családi teendők ellátására. 137.000 nőre alig 6700 fő jut, akinek lehetősége lenne részmunkaidőben dolgozni. A teljes munkaidővel szemben a gyermeknevelés, a család és a munkavállalás harmonikus kapcsolatát kedvezőbben támogató részmunkaidő lehetősége rendkívül kismértékű a magyar munkaerőpiacon, ezért ennek szükséges ösztönzési hátterének megteremtése szintén irányadó feladat lesz a jövőben.

Gyermekvállalás: egy bátor tett, vagy kényszerpálya

A gyermekvállalás örömmel kéne, hogy járjon, ám nem véletlen, hogy sokan amennyire lehet, kitolják a gyermekvállalás idejét. A számadatok megdöbbentőek: a gyermekgondozási ellátás igénybe vétele előtt 1999-ben 76.000 ezer nő volt munkanélküli, ez azonban 2005-re 79.500 főre növekedett, 100.000 ellátást igénybe vevő nőnek korábbi munkahely hiányában, vagy a korábbi munkahely idő közbeni megszűnése miatt a gyermekgondozási idő után nem volt hová visszatérnie a munkaerőpiacra. A jelenlegi tendenciák szerint is hozzávetőlegesen alig 40 százalék körül mozog a munkaerőpiacra visszatérő anyák aránya.

A gyermekgondozás ideje alatt megszűnő munkáltatók aránya 1993-ban 8,6 százalék volt, 2005-re ez már elérte a 10,4 százalékot. A jelenlegi recesszió mellett pedig napjainkban ez az arány jóval magasabbra tehető.

"A gyermeknevelési ellátás igénybevétele melletti munkaerő-piaci távollétet a válaszolók egy része nem úgy élte meg, mint saját döntése eredményét" - írja a KSH a 2011-es jelentésében és valóban: a magyar szülőképes korú nők között megjelent az a tendencia, mely szerint a kilátástalan munkanélküliségből egyetlen megoldási útnak a gyermekvállalást látják. A 2010-2011-es adatsorok szerint egyre magasabb arányban vállalnak gyermeket a minimális, vagy semmilyen munkavállalási tapasztalattal nem rendelkező nők. Az összesített 2010-es felvétel szerint a 8 évnél kisebb gyermeket gondozó 529.000 nő 29 százalékát tette ki azok aránya, akik legkisebb gyermeke születését megelőzően már legalább egy éve nem álltak munkaviszonyban.

Ördögi kör ez: a hosszú munkaerő-piaci kiesés - különösen, ha alacsonyabb iskolázottsági szintről van szó - a KSH összesítése szerint nagyon kedvezőtlen elhelyezkedési esélyeket ad a nők számára. Ezért merülhet fel számukra további és sok esetben vélhetően egyetlen megoldásként a következő gyerekvállalás, mely újabb munkaerő-piaci kiesésként tovább nehezíti a nők elhelyezkedési esélyeit. Az 1999-2005-ös adatsorokat felülvizsgálva megállapítható, hogy minél több gyerekről van szó, annál kevésbé térnek vissza korábbi munkahelyükre a nők és egyre inkább az anyasági ellátásra támaszkodnak, illetve további gyermeket vállalnak. 2005-ben az egy gyermeket nevelő nők 6,6 százaléka, a 3 gyermeket nevelő nőknek viszont 25,3 százaléka maradt otthon végleg háztartásbeliként. De vajon meddig reális és tartható ez a törekvés?

Gyermekekkel a megélhetési küszöbön táncolva

A 8 éven aluli gyermekes magyar nők háztartási helyzete tragikus összképet mutat: a KSH kutatási adatai szerint 47 százalékuknál vagy saját maguk munkanélküliek és élettársuk/férjük dolgozik, vagy fordítva, azaz egy munkabérből élnek. Minden ötödik kisgyermekes nő beszámolója szerint saját háztartásukban sem maguknak, sem párjuknak nincs állása, tisztán a családi pótlékból, gyermeknevelési támogatásból, valamint a szociális juttatásokból élnek.

A 8 éven aluli saját gyermeket egyedül nevelő nők csupán 41 százaléka foglalkoztatott. A 15 éven aluli gyermekét egyedül nevelő nők munkanélküliségi aránya 56,2 százalék. Az egycsaládos gyermekes házaspárok 38 százalékánál kivétel nélkül mindenki munkanélküli a családban. Ilyen anyagi helyzetből pedig hosszabb távra tervezni és optimistán gondolkodni, célokat kitűzni lehetetlen.

Meg kell említeni, hogy a férfiakkal szemben kiugróan magas azon nők aránya, akik saját keresetükből a nagykorú beteg, vagy fogyatékkal élő gyermeküket, hozzátartozójukat is eltartani kénytelenek. 372.702 főből 228.561 személy nő, aki eltartja keresetével nem gyermekkorú családtagját is. Az érintett nők 19,8 százaléka - különös tekintettel a 45 év feletti, kistelepülésen élő nők szegmense - e gondozási kötelességek miatt csak részmunkaidőben, vagy egyáltalán nem tud munkát vállalni, ezért segélyekre szorul és nagymértékben korlátozottak a munkaerő-piaci lehetőségei is.

Hiányos az intézményi háttértámogatás rendszere

A KSH speciális, 881 ezer főt vizsgáló kutatása szerint a 15 évnél fiatalabb gyermeküket nevelő, 65 év alatti nőknek a gyermekgondozás megoldatlansága akadályozó tényező a munkavállalásban, ez a legfőbb oka, hogy nem dolgoznak. Kiemelten a 15-29 éves korcsoportra mondható ez el. A budapesti és közép-magyarországi régióban lakó nők érzik magukat leginkább korlátozott helyzetben a gyermekvállalás és a munkavállalás összeegyeztethetősége terén.

A 2011-ben kiadott helyzetkép szerint a nők 16,9 százaléka számára a gyermekfelügyelet megoldatlansága komoly korlátokat okoz a munkavállalásban. A nők túlnyomó része arról számolt be, hogy munkavállalásának részbeni vagy teljes akadálya a bölcsődei és az óvodai férőhelyek hiánya. Különösen nagy hányaduk községekben él, ahol költséges lenne megoldani a munkavállalás melletti gyermekfelügyelet igénybevételét. Az alapfokú és szakiskolai végzettségű nők a közép-, és felsőfokúakhoz képest nagyobb arányban nyilatkoztak úgy, hogy munkaerő-piaci akadályoztatásuk oka a gyermekgondozás megoldatlansága, de több ezer 1,5-2 évesnél idősebb gyermekét nevelő, felsőfokú tanulmányokkal rendelkező nő is beszámolt arról, hogy ha megoldott lenne a gyerekek napközi gondozása, visszalépnének a munkaerőpiacra.

A kisgyermekes nők 15,8 százaléka egyáltalán nem vállal munkát, a részidőben dolgozók is csak 1,1 százalékos arányt tesznek ki, mivel gyermeküket nincs hol elhelyezni. A KSH szerint mennyiségi és minőségi változtatások mellett körülbelül 100.000 iskolázott nő munkavállalási lehetőségét javíthatná, ha a jelenlegi gyermekintézményi rendszert különösen a kisebb településekre koncentrálva kiterjesztenék.

A kistelepülésen élő, alacsony végzettségű nők 42,6 százaléka számolt be arról, hogy nincs, vagy csak nagyon drágán érhető el a beteg, nagykorú hozzátartozók házi gondozásának, ápolásának igénybevétele is, ezért munkavállalásukban akadályozottak. Az idősgondozási és beteggondozói rendszer szükséges fejlesztési irányvonaláról tehát szintén hasonló munkaerő-piaci megtérülés becsülhető meg, hiszen 57.000 nő munkavállalását akadályozza a gondozói intézményi háttértámogatás rendszerének hiányossága.

"Gyermekvállalási korú nők, anyák és idősek kíméljenek"?

A KSH 2010-es diszkrimináció-kutatása szerint a magyar munkaerőpiacon tapasztalt családi körülményeket és a nemek közötti megkülönböztetést a nők 29,5 százaléka jellemezte valós gondnak saját tapasztalatai alapján. Érdekesség, hogy az adatsorok szerint koherencia mutatható ki a képzettségi szint alacsony foka és a munkaerő-piaci megkülönböztetés terén. A megkülönböztetést megélt nők aránya a maximum általános iskolát végzett nők körében 27,1 százalék, a szakiskolát és szakmunkásképzőt végzett nők körében 19,7 százalék, ugyanakkor a közép-, és felsőfokú végzettségű nők körében nem éri el a 13 százalékot.

Az álláskeresés során, a felvételi interjúkon jellemzően a fiatal korosztály számolt be hátrányos megkülönböztetésről, ugyanakkor az elbocsátások terén tapasztalt diszkriminációról a fiatalokhoz hasonló arányt mutatott fel az 55-64 éves, nyugdíj előtt álló korcsoport is.

A KSH adatai szerint a több mint 3 millió dolgozó magyar női szegmensből 441.100 fő tapasztalt álláskeresése során tényleges diszkriminációt. Családi körülményeik és nemi megkülönböztetésük miatt 29,5 százalékuk élt meg hátrányos megkülönböztetést álláskeresése során. Ugyanennyi százalékuk számolt be diszkriminációs tapasztalatairól korábbi elbocsátási ügyek kapcsán.

Apropó diszkrimináció: a 2010-es adatok szerint a megemelt nyugdíjkorhatár ellenére az ötvenes éveik elején járó munkavállaló nőket öregnek tartják az állások odaítélésekor, és tény, hogy a húszas-harmincas nőket éppen gyermekvállalási korukra való tekintettel nem részesítik előnyben a munkáltatók.

Faktorok, amelyekkel javíthatunk helyzetünkön

A Gallup Intézet 2012. november végi adatai szerint jelenleg a magyar válaszadók 87 százaléka úgy ítéli meg, hogy rossz időszak van ahhoz, hogy munkát találjon az ember. Ebben a helyzetben, amikor a nemzetközi kimutatások szerint is különösen nehéz Magyarországon munkát találni, a jövőben az eddigieknél nagyobb jelentőséget kaphat a jobb munkalehetőség érdekében felvállalt migráció, a gyermekvállalás tudatos ütemezésének átgondolása, valamint a tanulás és továbbtanulás kérdésköre. Minden kutatási adat ugyanis abba az irányba mutat, hogy ezek a faktorok a legmeghatározóbbak abban, hogy a magyar nők jobb elhelyezkedési esélyekkel érvényesülhessenek a munkaerőpiacon.

Hank Kata

Vonatkozó adatforrások:
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/munkavegzescsalad.pdf
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/merodiszk.pdf
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/visszamunkaero05.pdf
http://www.tarki.hu/hu/services/da/gender/adatbanya/fuggelek8-13.pdf