Miért nem megyünk betegszabadságra?

A nők nem maradnak otthon betegen

A dolgozó magyarok alig fele szokott betegszabadságot kivenni és szinte mindenkivel megesett már, hogy betegen kellett dolgoznia - derül ki a Profession.hu kutatásából. Eközben a megkérdezett felső- vagy középvezetők több mint fele helyteleníti, ha beosztottjai betegen mennek be dolgozni és majdnem minden második kollégát is bosszant, hogy elkaphat egy fertőzést.

A Profession.hu több mint 2400 internetező bevonásával készült kutatásából kiderül, hogy a munkavállalók 57 százaléka soha, 33 százalékuk pedig maximum egy hétre vett ki betegszabadságot. Minden tizedik válaszadót a táppénz miatti bevételkiesés kényszeríti arra, hogy ilyenkor is munkába járjon. Betegen legnagyobb arányban a nők dolgoznak, náluk ez az arány 51, míg a férfiaknál csupán 37 százalék. A megelőzésnél nagyon eltérőek az adatok: a munkavállalók fele úgy gondolja, hogy a munkáltató fokozottan odafigyel erre télen, mégis csak 15 százalékuk küldi haza a beteg dolgozókat.

A hiányzás következményei

"Az a véleményem, hogy ez egy félelmen alapuló, rossz társadalmi "beidegződés", illetve egyben ördögi kör is" - válaszolta a HR Portál azon kérdésére Németh Judit az mtd Tanácsadói Közösség HR/esélyegyenlőségi szakértője, hogy mi lehet az oka annak, hogy a magyarok többsége nem megy betegállományba akkor sem, ha indokolt lenne. Mert mi is történik valójában? Nem vagyok elég biztos abban, hogy jó munkatárs vagy vezető vagyok, félek attól, ha pár napig más látná el a pozíciómat, mert lehet, hogy jobban csinálná, de az is lehet, hogy rosszul delegálnék, és a kollégám éppen hibát hibára halmozna, amiért extra munka mellett engem vonnának felelősségre. Minél magasabb pozícióról beszélünk, ez a trend annál jellemzőbb, különösképpen a női vezetők körében. A túlterheltség stresszt okoz, a stressz gyengíti az immunrendszert, betegek leszünk, a szervezetünk először csak kicsi, majd egyre nagyobb betegségek formájában segítségért kiállt. Ha szakmai felkészültségünk, rátermettségünk teljes tudatában megengedjük magunknak, hogy odafigyelünk a szervezetünk jelzéseire, sokkal harmonikusabb, testi-lelki egészségnek örvendő hatékony munkavállalókká válhatunk. De ne feledjük, a testi jelzések utalhatnak arra is, hogy nem a számunkra megfelelő munkahelyen, nem a karakterünknek megfelelő pozícióban próbálunk meg maximális teljesítményt kihozni magunkból.

Ahogyan én tapasztalom, nagyon nagy a félelem attól, hogy elveszíthetik a munkájukat a munkavállalók - emelte ki Bencsik Andrea pszichológus, a Psziché Kft. ügyvezetője. Ezért a munkavállalók többsége nem mer betegállományba menni, inkább betegen is dolgoznak. Azokat a munkavállalókat is meg kell említeni, akik főként vezetői, menedzseri pozíciókban dolgozóknak. Rájuk jellemző, hogy nincs, aki elvégezze a feladatokat, tehát egyszerűen nem tehetik meg, hogy otthon maradnak.

A vezető példamutatása irányt adhat

A válaszadók fele szerint kifejezetten gyakran fordul elő, hogy betegen kell bejárniuk a munkahelyükre - áll a fent említett kutatásban. Amikor azonban a munkatársakról van szó, közel ugyanennyi, 43 százalék nem örül a beteg kolléga jelenlétének és inkább hazaküldené. Leginkább a felső- és középvezetőkre igaz ez a kettősség, hiszen több mint a felük rendszeresen jár ilyenkor is dolgozni, de 58 százalékuk helyteleníti, ha egy munkavállaló teszi ugyanezt.

Németh Judit szerint a kollégák által behozott infekcióknak senki sem örül, inkább felelőtlennek tartják a munka oltárán önmagát feláldozó, betegen dolgozó munkatársat. A vezetőknek kultúraformáló szerepük van abban, hogy miként viszonyulnak maguk a betegen is dolgozni szándékozó beosztottakhoz ilyenkor. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a vezető miként viselkedik a saját betegsége esetén, milyen példát mutat a munkatársainak, amit ők aztán példaként követnek majd. A vezető legjobban teszi, ha az egyéb "kényesnek tűnő" témához hasonlóan nyílt kommunikációt, folyamatos párbeszédet kezdeményez a témában, amelybe akár az is beleférhet, hogy belső szabályokat, helyettesítési szisztémákat dolgoznak ki együttesen.

Bencsik Andrea szerint változó a hozzáállás, nagymértékben függ attól, hogy az adott munkakör mennyire helyettesíthető, azaz van-e, aki elvégzi a beteg dolgozó munkáját. Összességében a szakember azt látja, hogy inkább elvárás a betegen való munkavégzés is, nem igazán tolerálják a betegállományt. Sem a kollégák, sem a vezetők.

A szervezet valódi csapatként működése megoldja a helyzetet

A megkérdezettek negyede úgy véli, nincs szüksége betegszabadságra, mert akkor is képes ellátni a munkáját, ha nem teljesen egészséges - olvashatjuk a Profession.hu kutatásában. A közép- és felsővezetők 16 százaléka akkor sem adná át a feladatait, ha erre lenne lehetősége, mert nem bízik meg másban. A kutatás azt is feltárta, hogy a nők sokkal kevésbé gondolják, hogy lenne helyettesük (31 százalék), mint a férfiak.

Ez erőteljesen függ a munka jellegétől, a szervezet felépítésétől - válaszolta Németh Judit arra a kérdésünkre, hogy miként lehet megoldani, hogy a beteg munkavállaló kiesése ne veszélyeztesse a munkát és határidőre kész legyenek a feladatok. De a közvetlen felettesnek minden munkahelyen hatalmas szerepe van abban, kialakulnak-e helyettesítési tervek, tud-e a szervezet valóban csapatként funkcionálni, működik-e a belső kommunikáció, vagy mennyire érett a szervezeti kultúra. Úgy vélem, ahol sok a betegség, hiányzás, az jelzés értékű is lehet a management számára, hogy tenni, vagy inkább változtatni kellene valamit annak érdekében, hogy a munkatársak elköteleződjenek a csapat, a vállalat, a szervezeti egység céljai, értékei mellett. Tehát összegezve, azt lehet javasolni, a legfelső szintről indulva vonjuk be a munkatársakat a folyamatok tervezésébe, és tegyük elégedetté, elkötelezetté őket a saját szerepeikben. Csökkeni fognak a hiányzások, a fluktuáció és kevesebb lesz a gond a helyettesítéssel és a határidőkkel.

A pszichológus szakember hozzátette, hogy a mai munkaköri felosztásokban, figyelembe véve, hogy gyakran egy-egy munkatárs másfél-két ember munkáját végzi, ez utópisztikus kérdésnek és megoldásnak tűnik. Amikor valaki igazi kulcspozícióból kiesik, kénytelen tűzoltás történik, éppen annak érdekében, hogy ne veszélyeztesse a munkafolyamatokat.

A távmunka is megoldás lehet

Egyes helyzetekben könnyebbség, hogy távmunkával oldják meg a helyzetet, de a távmunka bizonyos korlátozó tényezők miatt nem tehető általános gyakorlattá, mivel nem opció például egy szalag mellett dolgozó munkás számára - emelte ki a HR/esélyegyenlőségi szakértő. Vannak azonban olyan munkakörök, szinte minden szervezet esetében, amelyek egy kis szervezéssel és vezetői támogatással távmunkában is végezhetőek lennének. Amennyiben a munkavállaló is valóban ezt életkörülményeiből adódódóan tényleg jobban szeretné, mint a bejárást. De a távmunka egy munkavégzési forma, amely kizárólag betegség esetén alkalmazva, nem biztos, hogy jó ötlet és eredményre vezet. A távmunka akkor lehet betegség esetén egy nagyon jó módszer, ha a munkatárs egyébként is alkalmazza, hozzá van szokva ahhoz, hogy a benti feladatokat egy a munkahelyén kívüli helyszínen fejezi be. Vagy kizárólag otthonról dolgozik, de ebben az esetben nem is valószínű, hogy befolyásolja őt az a betegség, ami miatt esetleg nem menne be a munkahelyére. A távmunka a fent írottak teljesülése esetén mindenképpen könnyebbség mindkét félnek, és alkalmas a betegségek, távollétek számának csökkentésére, de ennek oka sokkal inkább az egyéb rugalmas foglalkoztatási formákhoz hasonlóan a munka-magánélet egyensúlyának támogatásában keresendő.

Bencsik Andrea szerint a munkavállalónak egyértelműen könnyebbség, hiszen saját maga oszthatja be a munkaidejét, közben intézheti az egyéb dolgait, hivatalos ügyeit, akár vezetheti a háztartását, családdal, gyerekekkel kapcsolatos tennivalókat. A munkáltató előnye mindebből a dolgozó megelégedettsége, ebből fakadó lojalitása.