Nem az életkor, hanem a személyiség számít

A Digitália-geneRÁCIÓk őszi konferencia kerekasztal-beszélgetésén a Hammel & Hochreitert Kristóf Györgyi képviselte. Az interim menedzsment szolgáltatásokra specializálódott cég ügyfelei és munkatársai között is egyre több generációs téma merül fel: a rendezvényen ezek körbejárására adódott lehetőség.

Kristóf Györgyi rámutatott, hogy a generációs kérdés nem napjainkban lett divatos és elterjedt: mindig is az volt. Már több ezer évvel ezelőtt írtak le olyan mondatokat, hogy „ezek a mai fiatalok…”, és mindig voltak kiemelkedő fiatalok: Nagy Sándor, Mátyás király, Rákóczi - hosszan folytathatnánk a sort. Csakhogy ma több ezer csatornán, és öt kontinensen keresztül érkezik az üzenet, így nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában. Ráadásul a klasszikus szerkesztőségek szerkesztői idősebbek, így emiatt van is egy hangsúlyeltolódás: elég csak arra gondolni, hogy a vloggereknek, youtubereknek mennyi az átlagéletkora, és hány követőjük van!

Mindamellett a téma roppant fontos, és egyre inkább az lesz. Hogy minden részlete a helyére kerüljön, szerencsésebb lenne, ha az idősebbek nem idősebbekkel beszélgetnének erről, a fiatalabbak pedig nemcsak a fiatalokkal. Jobb lenne, ha egymással kommunikálva megismernék egymás elképzeléseit, sőt egymás világát - még akkor is, ha ugyanabban a világban él mindegyik nemzedék. A különbségeket a technológia-használati különbségek is felerősítik: illetve, megnehezítik a kommunikációt, holott erre lenne szükség.

A beszélgetés során felmerült, hogy a negyvenöt éven felülieket sokan hajlamosak leírni, a harmincon aluliakra pedig gyakran mondják, hogy a social media rabjai. Kristóf Györgyi rámutatott, hogy a személyiséget az életkorral összekeverni csapdahelyzetet jelenthet. A személyiség, az iskolázottság, a társadalmi hovatartozás: ezek mind-mind meghatározzák a viselkedésünket. Van merev és rigolyás tinédzser, és van hangos, vidám és innovatív hatvanéves. Ha a generációk mégis, ideális esetben együtt tudnak működni, akkor kölcsönösen tanulhatnak egymástól: a stabilitás és a dinamika egyaránt fontos értékek. Dinamika nélkül megmerevedik és életképtelenné válik a stabilitás, stabilitás nélkül pedig szétesik a dinamika. Az idősebbek és a fiatalok kiegészíthetik egymás kompetenciáit: a jó együttműködésre igaz, hogy az egész több, mint a részek összessége. És ezek nemcsak szakmai kompetenciák: egy fiatal az idősebbtől türelmet, az idősebb a fiatalabbtól pedig lelkesedést tanulhat.

Mi történik akkor, ha nincs együttműködés a különböző életkorú munkatársak között? Kristóf Györgyi tapasztalatai alapján a fiatalok hajlamosak arra, hogy gyakran újra felfedezzék a spanyolviaszt, és rácsodálkoznak azokra az evidenciákra, amit egy idősebb kollégától a napi munka során természetes ismeretként vehettek volna át. Ez a távolság egészségtelen versenyt generál: az idősebbek elkezdenek fiatalosan viselkedni, a fiatalok pedig a valósnál tapasztaltabbnak mutatják magukat. Így aztán hamis kép alakul ki az Y-ban az X-ről, és fordítva. Ha nem beszélünk egymással, nem is tudjuk, hogy milyen a másik, mire képes.

A HH vezetője határozottan leszögezte az is, hogy a munkaerőpiacon el kell felejteni azt, hogy ötvenöt, hatvanéves korban leírunk embereket, és a nyugdíjas címkével passziváljuk őket. Nem véletlenül terjedt el a mondás, hogy az ötven az új harminc. A mai ötvenesek közül jóval többen sportolnak, és figyelnek az egészséges életmódra, mint egy generációval korábban, és ez látszik is az állóképességen, a munkabíráson. Meg azon is, ahogy az élmények felé fordul ez a generáció, vagy ahogy a work-life-balance kérdését kezeli. Ma egy ötven pluszos még évtizedekre tervez, számos új tudást sajátíthat el, és olyan tapasztalata van, ami nélkül a vállalatnak vesztesége lehet. Ők már tudják, hogy van idejük a lifelong learning parancsát teljesíteni.

Mindezt érdemes figyelembe venni a cégvezetőknek is: elfelejtve a régi beidegződéseket, és monitorozva a munkaerő-piaci helyzetet, ami ma hangsúlyosan keresleti - ezt még mindig sokan nem akarják tudomásul venni. Ma se az ötven pluszos munkavállaló nem engedheti meg magának, hogy mihamarabb nyugdíjba menjen, se a cégvezető, hogy lemondjon erről a generációról.