Idővel lehet lécet emelni

Az Allas.hu aktuális munkaerő-piaci adataiból kis túlzással az is kiolvasható, hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar. Ráadásul a hivatalos statisztikában szereplő 4 százalékos munkanélküliség mellé azt is oda lehet tenni, hogy gyakorlatilag mindenféle szintű szakmai tudás felértékelődött. Hol van ebben a rendszerben, és melyik az Önök építőkockája?

Tíz munkáltatóból ma négy érzi a felelősségét annyira a kérdésben, hogy nyitottnak mutatkozzon hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatására. Azt is végig kell azonban gondolnia, hogy ez a társadalmi felelősségvállalás nem annyiból áll, hogy felvesz ilyen munkaerőt, mert az már-már elvárás, vagy „jól hangzik” a piacon. Sokkal nehezebb folyamat ez, mint egy hagyományos, és ilyen módon „átlagos” munkavállaló esetében. Itt nem úgy megy, hogy elmondják a dolgozónak egyszer, hogy mit kell csinálnia, és aztán otthagyhatják magára. A mi embereink jöhetnek olyan mélyszegénységből, hajléktalanságból, amivel együtt érkezik az a kezelendő probléma, hogy több éve nem dolgoztak szervezett keretek között, és akár minimális kompetenciával sem rendelkeznek a munkaerőpiacon. Nem kell ehhez az utcán élni, mert gyakorlatilag ugyanígy vannak azok az anyukák, akik 6-8 vagy akár 10 éve a családjuknak éltek. Mert bár most meg szeretnének elhelyezkedni, de olyan elavulttá vált az egykori szaktudásuk, hogy sokszor azt sem tudják hirtelen, merre van az előre.

De ne legyen félreértés: Ezt mindkét oldalnak meg kell tanítani! A cégek, akik először döntenek egy ilyen kérdésben, gyakran nem tudják, hogy mit vállalnak. A munkát kínálóknak tisztában kell azzal lenniük, hogy ezek között az emberek között van, akiknek az alapkészségei sincsenek meg; nem tudják például, hogyan kell viselkedni egy vállalatnál. Akiket mi igazán segíteni akarunk, azoknak több kell az átlagos eligazításnál, segítségnél. Meg kell tanítani nekik, hogy be kell érni pontosan, mit csinálunk munkaidőben, mik a közösségi szabályok, amiknek meg kell felelni, és hogyan kell jelezni, ha valami probléma adódik. Az a munkáltató, aki erre nem készül fel, aki ezt nem veszi számításba, az a legtöbb esetben kifarol ezekből a projektekből.
A munkáltatónak azt meg kell értenie, hogy ahhoz, hogy valóban segítséget tudjon nyújtani ezeknek az embereknek, ahhoz neki sok esetben nem is kicsit kell türelmesebbnek lennie

Mik az esélyek az extra türelemre, plusz energia befektetésre és empátiára akkor, ha ma a munkáltató leginkább villámgyorsan akar hozzájutni a hiányzó munkaerőhöz, és ha már több bért kell fizetnie, akkor az új embertől elvárja, hogy semmi gond ne legyen vele?

Ezt mi nem tudjuk produkálni. Akikkel mi foglalkozunk, zömmel nem magasan iskolázott emberek. A takarító, őr, kézbesítő, mosogató, kézilány munkakörökben például igen eredményesen tudunk segíteni a munkaerőhiány csökkentésében, de a munkáltatónak azt meg kell értenie, hogy ahhoz, hogy valóban segítséget tudjon nyújtani ezeknek az embereknek, ahhoz neki sok esetben nem is kicsit kell türelmesebbnek lennie. A legjobb helyzetet az teremtheti meg, ha a cégek belátják, hogy az érkezőt nem lehet bepasszírozni a meglévő rendszerbe. Sőt: az működik a legjobban, ha a munkakört rászabják arra a hátrányos helyzetű dolgozóra, akit felvesznek. Idővel „lehet lécet emelni”, de kezdetben olyan komoly segítségnyújtás kell gyakran a munkavégzéshez, amit egy klasszikus munkakör nem bír el.

A kiscégekkel vagy nagyvállalatokkal könnyebb a közös utat megtalálni?

Éppen úgy vannak kellemes és nem kellemes tapasztalataink a multikkal, mint a kkv-kkel, mert minduntalan az válik a legfőbb kérdéssé, hogy mennyit is hajlandók a pénzen kívül befektetni, erre áldozni. Az szinte mindig kevés, ha csak a felsővezetői oldalról mutatkozik meg erre vonatkozóan bizonyos fokú érzékenység, mert a legtöbb a felvett dolgozó közvetlen kollégáin, felettesein múlik. A cégnek ezeket a dolgozóit is „érzékenyíteni” kell arra, hogy mi fog történi, hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, milyen skilleket kell pluszban megtanulni, szem előtt tartani.

Tapasztalatból mondom: a cégek, kicsik és nagyok egyaránt, rosszul viselik az ilyen kudarcokat. Általában igaz, hogy nagyon nehéz elhitetni velük: érdemes tovább csinálni, mert meg lesz az eredménye.
Az működik a legjobban, ha a munkakört rászabják a cégek arra a hátrányos helyzetű dolgozóra, akit felvesznek. Idővel „lehet lécet emelni”

A társadalmi felelősségvállalás, az empátia és az emberség fontos indukátorok egy cég életében. De a számukra szólhat-e másról is az Incorpora?

Az biztos, hogy a munkavállalóink integrálása és betanítása sokkal több figyelmet, időt és energiát kíván. De az is, hogy akit egyszer sikerült úgy elhelyezni, hogy a cég is elégedett a program kimenetelével, ott a befogadottnál lojálisabb dolgozót a vállalkozásban aligha találni. Akiknek sikerül megkapaszkodniuk, a leghűségesebb munkavállalók lesznek, és így valójában egy sor fluktuációs problémától mentesítik a céget. Márpedig ez egyre inkább képes megtérülővé tenni akár a leghosszabb mentorációs folyamatot is.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Nem azt garantálják, hogy nem lesz semmi gond az új munkaerővel
2. oldal - Idővel lehet lécet emelni