Nyűgnek éli meg a jelenléti ív vezetését? Milliók múlhatnak rajta

A téma alapos körbejárását megelőzően elengedhetetlen néhány alapvető, a mindennapi életben gyakran használt fogalom tisztázása, mint a munkaidő-nyilvántartás, valamint a jelenléti ív fogalma. A gyakorlatban kialakult szóhasználat szerint a munkaidő-nyilvántartás a munkaidőt rögzíti, azaz a munkaidő előírt kezdetét és végét, ehhez képest a jelenléti ív a jelenlétet rögzíti, azaz a munkavállaló munkába való érkezésének és munkából való távozásának tényleges időpontját. Következésképpen a munkaidő-nyilvántartás által rögzített és a jelenléti ívben foglalt fenti időtartam nem feltétlen esnek egybe, sőt nehezen képzelhető el, hogy e két nyilvántartás lefedné egymást. „Gyakorlatban ezt a két fogalmat rendszeresen szinonimaként, vagy azokat felcserélve használják, azonban ahogyan az a definíciókból kitűnik, nem ugyanazon adatok rögzítését szolgálja a két nyilvántartás.” - hangsúlyozta dr. Szabó Orsolya, az act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 134. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles nyilvántartani a rendes, rendkívüli munkaidőt, a készenlét és a szabadság tartamát. Tulajdonképp az (1) bekezdés fogalmazza meg a munkáltató kötelezettségét a munkaidő-nyilvántartás vezetéséről, hiszen a fentiek nyilvántartásával még nem derül ki az, hogy a munkavállaló ténylegesen mennyi időt töltött munkavégzéssel.

A nyilvántartás tartalmát tekintve pedig előírja az Mt. 134. § (2) bekezdése, hogy a nyilvántartásnak naprakésznek kell lennie, abból egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes, rendkívüli munkaidőnek, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának. A (2) bekezdés tehát a jelenléti ív vezetését írja elő, hiszen az (2) bekezdésben foglaltak vezetéséből derülnek a munkavállaló ténylegesen ledolgozott munkaórái. „Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy munkáltatónak a törvényben előírt nyilvántartási kötelezettség teljesítéséhez, illetve ahhoz, hogy abból pontosan megállapítható legyen a rendes, a rendkívüli munkaidő, a készenlét és a szabadság tartama, célszerű mind a jelenléti ív, mind pedig a munkaidő-nyilvántartást vezetni.” - ismertette dr. Szabó Orsolya.

Az Mt. a munkáltató nyilvántartásvezetési kötelezettségére egyébként nem határoz meg speciális formai követelményeket, hogy azt milyen formában és hol kell vezetni. Ez azt jelenti, hogy a munkáltatónak a törvényi kötelezettségének teljesítése érdekében nem kell két külön nyomtatványon vezetnie a munkaidő-nyilvántartást és a jelenléti ívet, a lényeg, hogy kiderüljön munkaidő és jelenlét ideje milyen időtartamot ölel fel a vezetett nyilvántartásból.

Az Mt. teret enged a munkáltatónak azzal kapcsolatban, hogy a nyilvántartási kötelezettségének miként tesz eleget, azonban azt egyértelműen a munkáltató felelősségévé teszi. Ez a törvényi kötelezettség azt vonja maga után, hogy amennyiben kialakul olyan munkahelyi gyakorlat, hogy a munkáltató kihelyezi a munkavállalók számára a nyilvántartást, hogy azon vezessék jelenlétüket, és az később a munkavállalóknak felróható okból nincs kitöltve vagy hibás a tartalma, akkor a munkáltató eredménytelenül hivatkozik arra, hogy a munkaidő-nyilvántartás kihelyezésével biztosította a nyilvántartás vezetését.

Miért is fontos a nyilvántartás pontos és egyértelmű rögzítése?
Peres eljárásokban kiemelt szerepe lehet a bizonyítás során a nyilvántartásnak
Elsődlegesen nyilván, ahogyan azt korábban kiemeltük, a törvény által támasztott munkáltatói kötelezettségek teljesítése érdekében fontos vezetni a nyilvántartást. Mindemelett pedig előfordulhat a gyakorlatban, hogy a munkavállalók munkarendjükben előírt munkaidőt nem tartják be és az arra előírtakat megszegik. Miként léphet fel jogszerűen a munkáltató? A kötelezettségsértés súlyától függően a munkáltató akár azonnali hatállyal jogosult megszüntetni a munkaviszonyt, ha annak feltételei fennállnak, illetve felmondással jogosult megszüntetni a munkaviszonyt, hiszen ez lényeges kötelezettségszegésnek minősül. A későbbi nehézségek abból adódhatnak, ha ezzel összefüggésben egy munkaügyi vita alakul ki a felek között, ugyanis egy munkaviszony megszüntetéssel összefüggő peres eljárásban, a munkavállaló kötelezettségszegéseit a munkáltatónak kell okszerűen, bizonyítékokkal alátámasztania. Ez viszont a munkaidő-nyilvántartás hiányában megnehezíti a bizonyítást.

Egy nemrég megjelent kúriai elvi döntésben is előkerült ennek esete, ahol az alperes munkáltató nem tudott bemutatni a bíróságon egy pontosan rögzített, naprakész nyilvántartást. A Kúria elvi éllel megállapította, hogy a munkáltató által vezetett nyilvántartásnak olyannak kell lennie, hogy a törvényben előírtak megtartására egyértelmű következtetést tudjon levonni a bíróság vagy más hatóságok. Amennyiben a perben nincsenek tanúk, illetve más bizonyítékok, amelyek alátámasztanák a volt munkavállaló késéseit, kötelezettségszegéseit, akkor rendkívül felértékelődik egy pontosan vezetett nyilvántartás szerepe a bizonyításban.

Másik fontos szempont pedig, amely a nyilvántartás megfelelő vezetése mellett szól a munkaügyi ellenőrzések köre, illetve az annak során esetlegesen kiszabott munkaügyi bírság.

Egy nemrég megjelent bírói határozatban, a leírt tényállásban a munkaügyi ellenőrzés során megállapításra került, hogy a munkáltató nem tartotta be a munkaidőre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, vagyis nem biztosított munkavállalói részére elegendő pihenőidőt, ennek következményeként pedig 4.000.000,- Ft összegű bírságot szabott ki a hatóság.

A munkáltató a perben, a hatósággal szemben előadta, hogy a törvényben meghatározott pihenőidő - amelynek előírt tartama 11 óra - biztosításának vonatkozásában előfordultak 20-40 perces eltérések a munkaidő-nyilvántartásban vezetettekhez képest, azonban a valóságban a munkavállalók abban az időben már nem végeztek munkát, hanem pihenőidejüket töltötték. A csúsztatott időtartamban kizárólag saját vásárlásaikat, átöltözésüket bonyolították le, így a munkáltató betartotta a pihenőidőre vonatkozó törvényi előírásokat. A munkáltató továbbá arra hivatkozott, hogy „csúsztatások” oka az, hogy a munkahely gyakorlata alapján a munkavállalók vezetik a nyilvántartásban jelenlétüket. A bíróság megállapította, hogy a nyilvántartás szabályszerű vezetésének biztosítása és annak ellenőrzése is a munkáltató kompetenciájába esik, így nem fogadta a munkáltató azon okfejtését, hogy nem tudta kiküszöbölni a munkavállalók figyelmetlenségét.

Az ügyben továbbá felmerült kérdésként, ami szintén elgondolkodtató lehet a gyakorlatban, hogy a munkavállalók gyakran műszakcseréről állapodtak meg egymás között felettesük jóváhagyásával, azonban a munkáltató jóváhagyása nélkül. Az, hogy a munkáltató ezekről nem tudott, így pedig a nyilvántartás nem lett megfelelően rögzítve, végső soron az ő kötelezettségszegését eredményezte a hatályos munkajogi szabályok alapján. A bíróság pedig megállapította ezzel a kérdéssel összefüggésben, hogy a munkaidő-beosztásban történt bármilyen változást mindig dokumentálni kell, de egyébként önmagában sem helyeselhető az a gyakorlat, ha a munkavállalók a munka - és pihenőnapokat gyakorta, vagy rendszeresen cserélgetik, hiszen ebben az esetben a munkavégzés szervezhetősége szenved csorbát.

„Jóllehet a munkáltatók felesleges nyűgnek élik meg a munkaidő-nyilvántartás vezetését, azonban a fenti példákból egyértelműen kitűnik, hogy ennek az adminisztratív feladatokon túlmutató haszna és jelentősége van. A gyakorlatban ennek kiemelt szerepe van egyrészt a munkaügyi ellenőrzések során kiszabható bírság elkerülése, másrészt pedig a munkavállalókkal esetlegesen kialakuló jogviták bizonyíthatósága érdekében.” - zárta dr. Szabó Orsolya.

A nyitóképen dr. Szabó Orsolya