Részidős munka a XXI. században - avagy miért boldogabbak a hollandok?

A harminchét éves, ambiciózus Remco Vermaire egy holland ügyvédi iroda legfiatalabb tagja. Bankár ügyfelei bármikor hívhatják, kivéve a pénteki napot, amelyet két gyermekének szentel. A cég 33 jogásza közül 14 részidőben dolgozik, és az ügyfelek közül is több olyan akad, aki hasonló formában végzi munkáját. Vermaire volt az első a cégnél, aki - még 2006-ban - "papanapot" vett ki. "Négy napot dolgozni ma már inkább szabály, mint kivétel a barátaim között" - mondja. Példáját minden olyan ügyvéd apuka követte a cégnél, akinek kiskorú gyermekei voltak.

Ami a holland nőket illeti, a The New York Times riportja szerint négyből három részidős munkát választ magának. Az olyan "nőies" szektorokban, mint az egészségügy vagy az oktatás, ez annyira elterjedt gyakorlat, hogy még a gyermektelen nők is - illetve azok is, akiknek gyermekei már nagykorúak - a szabadidő kedvéért lemondanak a jövedelem egy részéről, és ezzel nem ritkán a pénzügyi függetlenségről is.

A részidős munkaszervezés alig néhány éve a holland munkaerőpiac egyik vonzó - és megtartó - tényezőjévé vált, mivel mind több fiatal szakember vágyik rövidebb és rugalmasabb munkahétre. Ma már részidőben dolgozó orvosokat, menedzsereket és mérnököket is könnyű találni. A Microsofttól egészen a gazdasági minisztériumig számos holland iroda költözött "flex épületekbe", amelyekben jóval kevesebb alkalmazott számára képeztek ki munkahelyet, mint amennyi ténylegesen ki-be jár a kapun a hozzájuk igazított időbeosztás szerint.

Pia Dijskra képviselőnő szerint beigazolódott, hogy nem csupán a 9-től 17 óráig tartó munkaidő lehetséges. Ma már négy férfi közül három vagy részidőben dolgozik, vagy négy napba sűríti ötnapi munkáját. A "papanap" fogalma pedig végérvényesen bevonult a holland köznyelvbe.

Wouter Bos volt pénzügyminiszter, a KPMG tanácsadó cég heti négy munkanapot felvállaló tagja így fogalmaz: "Sok férfi akar több időt tölteni a családjával, ám anélkül, hogy lemondana a karrierjéről. Ugyanakkor több nő törekszik önálló karrierre anélkül, hogy a családdal töltött idejéből túl sokat kellene feláldoznia."

Aki dolgozni akar, álljon apácának

Hollandia korábban otthon akarta tartani a nőket. 1904 és 1940 között tizenkét különböző törvény tiltotta el a férjes asszonyokat a fizetett munkától, állandósítva családanya szerepüket. Egy holland vicc szerint az a nő, aki dolgozni akar, csak apácának állhat.

A nők részidős foglalkoztatása az 1950-es évek munkaerőhiánya nyomán vált lehetővé, de a kormány csak 1966-tól biztosított azonos elbánást a részidőben és a teljes munkaidőben dolgozók számára. A holland társadalomkutató intézet statisztikái szerint ma a nők 75 százaléka részidős munkát végez az országban - az Európai Unióban átlag 41, az Egyesült Államokban 23 százalékuk dolgozik így. A holland férfiak 23 százaléka tevékenykedik csökkentett munkaidőben - az EU-ban és az Egyesült Államokban csupán 10 százalékuk az arányuk -, további 10 százalékuk négy nap alatt dolgozza le a teljes heti munkaidőt.

Az Amszterdamtól délre található Ziekenhuis Amstelland kórház 85 szakorvosa közül 31 nő, és kétharmaduk részidőben dolgozik. Egyes sebészek részidőben oktatnak is, ami mindennapos küzdelmet jelent az orvosi beosztások összeegyeztetésére. "Tíz évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlen lett volna. De ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a sebészek teljes munkaidőben dolgozzanak, nem tudjuk betölteni a munkahelyeket. A fiatal orvosok háromnegyede nő" - magyarázta az amerikai lapnak Jacques Moors, a kórház elnöke.

A férfiaknál a helyzet kissé más. Martina Dopper mérnöknő 2007-ben kért háromnapos munkahét-beosztást: először azt válaszolták neki, hogy így nem kaphat előléptetést, nemrég azonban mégis megtették. Saját férje ugyancsak mérnök, de ő még nem vállalkozott hasonló lépésre, mert félti a karrierjét.

A holland kormány a maga részéről létrehozta a Modern Ember díjat. Rutger Groot Wassink, az egyik első díjazott társkezdeményezője volt annak a mozgalomnak, amely a férfiak részidős munkavállalását szorgalmazza - és ő maga is hetente csak négy napot dolgozik. Egy felmérés szerint a holland férfiak 65 százaléka örülne, ha kevesebb lenne a munkaidő.

Terjed a távmunka

Persze ennek a gyakorlatnak megvannak a hátulütői is. Például ha az óvodában csupa részidős alkalmazott dolgozik, az apróságokra szinte minden nap valaki más felügyel. Ezért sokan két-három napra vagy teljesen lemondanak igénybe vételéről, a szülők és nagyszülők felváltva vállalnak ügyeletet a kicsik mellett.

A férfiak és a nők helyzete között azonban így is nagy a különbség. Bár a nők több mint 70 százaléka dolgozik, átlagos munkaidejük nem több 24 óránál. Kerestük 27 százalékkal elmarad a férfiakétól, és 57 százalékuk pénzügyileg nem önálló, mivel a bruttó minimálbér 70 százalékánál kevesebbet keres. A jelenlegi kormány 20 tagja közül csak 4 a nő, és az amszterdami Euronext céglistán szereplő vállalatok 60 százalékában nincs nő az igazgatótanácsban.

A Miért nem depressziósak a holland nők? című könyv szerzője, Ellen de Bruin szerint azonban ez nem nagyon érdekli őket, a részidőben alkalmazott nők 96 százaléka azt hangoztatja, hogy nem is akar hosszabb munkaidőt. Hollandia egyike azoknak a ritka országoknak, ahol a nők még a háztartási munka és a gyermeknevelés figyelembe vételével is kevesebbet dolgoznak, mint a férfiak. De Bruin, aki újságírónő, úgy fogalmaz, hogy a holland nők az egyenjogúság terén rosszabbul, a boldogság terén viszont jobban állnak, mint mások.

Ráadásul manapság a részidős munkát is átalakítja a távmunka terjedése. A holland Microsoft élen jár ebben, alkalmazottainak 95 százaléka hetente legalább egy napon otthon dolgozik, negyedrészük négy-öt napon is. Martijn de Wildt, a Quido HR-tanácsadó cég vezetője szerint a mai "24 órás világban" a rugalmasság és a munkaidő-megosztás szükségszerű. Mint mondja, "ma már a részidős munkavégzés ugyanolyan elavult koncepció, mint a teljes munkaidős".