Találd meg a benned rejlő géniuszt!

Myles Downey Myles Downey részese volt annak a csapatnak, amely Európa első coaching vállalkozását indította el Londonban még 1987-ben. Olyan klasszisokkal dolgozott együtt, mint Tim Gallwey, Sir John Whitmore és Graham Alexander, akikkel együtt alkották meg és tették világszerte ismertté a GROW modellt.

1996-ban The School of Coaching (A Coaching Iskolája) néven megalapította az első olyan intézményt, amely coachképzéssel foglalkozott. "Effective Coaching" (Hatékony coaching) című könyve tette leginkább ismertté, amely több mint 35000 példányban kelt el és Downey most készül a könyv 3. kiadásának a megírására.

A közeljövőben egy innovatív, automatizált web alapú coaching szolgáltatás bevezetésére készül. Ez a coach nélküli coaching program azonban nem olyan, mint a személytelen telefonautomaták, hanem a modern technika közreműködésével olyan kérdéseket tesz fel, amelyek valódi emberi gondolkodásra késztetik a módszer használóit.

Budapesti workshopjának középpontjában az "Utat a Géniusznak" nevű nemzetközi kutatási projektje állt. Nem tagadta, hogy ebben a programban - amelyen harmincan dolgoznak -, a géniusz szó használata szándékos provokáció. Mert az emberek nagy többsége nem gondolja magáról, hogy géniusz, holott ez a lehetőség mindenkiben benne rejlik; coachban és coacheeban egyaránt. Az ehhez vezető utat segít megtalálni Myles Downey a coaching eszközével.

Az a cél, hogy mindenki önmaga tudjon lenni, és a legjobb tulajdonságaira, képességeire maga találjon rá. A fő feladat, hogy a gondolkodás fejlődjön, és ebben a folyamatban nem a coach, hanem az ügyfél gondolkodásának kell a középpontban lennie. Myles Downey felfogásában a géniusz több mint teljesítmény. Ez egy szándék, egy olyan működés, amelyet önmagában is fel tud ébreszteni az ember, és másokat is inspirálni tud vele.

Erre annál is inkább szükség van, mert a huszonegyedik század más igényeket támaszt az emberekkel és a cégekkel szemben is. Több vizsgálat kimutatta, hogy az új generációk etikus cégeknél akarnak dolgozni, és nem akarnak értelmetlen munkát végezni. Ahhoz, hogy ebbe az irányba fejlődjenek a folyamatok, igen nagy szükség van a coachingra.

Myles a gyakorlatban is megmutatta, hogyan segíti hozzá a jelenlévőket, hogy megtalálják a magukban rejlő géniuszt, felismerjék, melyek azok a legjobb készségeik, amelyekkel coach géniuszként működhetnek.

A folyamatok során gyakran használt sportból vett hasonlatokat, hiszen maga is - mint Tim Gallwey, teniszversenyző és -edző volt. Ez a közös szenvedély hozta össze őket az indulásnál, és a tenisz volt, amelyik inspirálta a coaching alapművét The Inner Game of Tennis, melyet Tim Gallwey alkotott meg. Amit sportolóként és edzőként megfigyeltek, az az élet más területeire is igaznak bizonyult.

Leegyszerűsítve a folyamatokat: három fő lépésre van szükség, rálátásra, megértésre és arra, hogy valaki a jelenségeket másképp tudja feldolgozni, mint korábban. S hogy ez a folyamat megtörténhessen, a coach látszólag nagyon egyszerű kérdéseket tesz fel.

Az egyik leghasznosabb indító kérdés: Mi az, amivel kapcsolatban most tisztán kell, hogy láss? És ezt követhetik a továbbiak: Mire szeretnél jutni? Mit tennél meg ennek érdekében? Mit veszel észre? Mi a legérdekesebb számodra? És még mi? És még mi? És még mi?

Mindaddig ismétlődnek ezek a kérdések, amíg valóban meg nem születik az a gondolat, amely továbblendítheti a folyamatokat és elhozhatja a változást. Az ilyen kérdések elgondolkodtatják az ügyfelet, választásra késztetik, új ötletekre inspirálják.

Az ő szóhasználatával élve, a direktív kérdések helyett a nondirektív, vagyis az irányító helyett a nem irányító, a nem sugalmazó kérdések a célravezetők.

Azt is fontosnak tartja, hogy a kérdések és a válaszok tömörek legyenek.

A GROW modellt is némileg átformálta. Mert a "Goal - Reality - Option - Will" klasszikus szóhasználatai helyett inkább az outcome, vagyis a kívánatos eredmény/kimenetel kifejezést tartja jobbnak. A Will helyett is a Wrap up a megfelelőbb, mert ez le is zárja a folyamatot. Mindehhez pedig a T-modellnek nevezett utat ajánlja: a T szárát a fókuszálás, vagyis a lényegre koncentráló kérdések sora adja, amit megelőz a T tetején lévő vízszintes téglalap, ez pedig lehetővé teszi a téma részletes kifejtését.

Myles Downey kidolgozott egy nagyon könnyen követhető kérdéssort is ahhoz, hogy miként lehet rálelni az ügyfélnek, vagy akár magának a coachnak is, a benne rejlő géniuszra. Ehhez a kérdéssoron kívül beveti a mások által is gyakran használt vizualizálás módszerét is: amikor ellazulva egy kellemes környezetbe képzeli magát az ember, és valami bizarr képpel - például egy suttogó apró zsiráf képével - aktivizálja az ember az agyát a koncentrálásra. Ilyen állapotba jutva nagyon jól megmozdul a fantázia, és megnyílik az út a gondolkodás számára is, ami elvezethet oda, hogy ki-ki rátaláljon a maga képességeire és lehetőségeire, a maga géniuszára.

Peredi Ágnes