A bónusz, amiről még az alkalmazottak sem tudják, hogy akarják

Pénzt adni dolgozóknak, hogy olyan bónuszt vásároljanak maguknak, amilyet csak szeretnének – munkaadói szemmel ilyen lehet a boldog és produktív munkahely receptje. Kívülről talán még a munkavállaló szemével nézve is. Azonban számos kutatás rámutatott már, hogy ezek az egyéni ösztönzők – legyen szó teljesítménybérezésről vagy bónuszokról – valójában károsak az egyes munkavállalók moráljára és teljesítményére nézve.

Először is, a pénzbeli ösztönzők csökkentik a munkavállaló belső motivációját és érdeklődését a munka iránt. Másodsorban, ha csak a munka maga nem rendkívül egyszerű, a felajánlott bónusz csökkenti a kreativitást, a probléma-megoldást és az összetett feladatokban való gondolkodást, mivel a dolgozó a pénzre fókuszál a munka helyett. Végül pedig az eltérő összegű év végi jutalmak széthúzást, irigységet, idegességet és versenyhelyzetet teremtenek a dolgozók között, végeredményben pedig az összetartás és a csapatmunka sínyli meg a jó szándékú felajánlást.

Mi a teendő tehát akkor, ha ösztönzés helyett mind egyénileg, mind csapatban visszaesik a munkavállalók morálja és termelékenysége? Felejtsük el a béren túli ösztönzőket egyszer és mindenkorra? Nos, nem egészen.

Az egyéni bónuszok helyett ugyanis létezik egy sokkal hatékonyabb ösztönző, a szociális célokra fordítható bónusz. A dolgozók ugyanolyan összegű bónuszt kapnak, mint korábban, de azzal az egy kikötéssel, hogy alapítványokra vagy egymásra kell fordítaniuk?

Lalin Anik és Jordi Quoidbach kutatók mindkét lehetőséget kipróbálták különböző munkahelyeken és kultúrákban. Elsőként a National Australia Bank adott bónuszt a dolgozóinak, melyet jótékonysági célokra költhettek. Ez gyökeresen különbözik attól a felfogástól, ahogy általában a céges adakozás zajlik, ahol a vezérigazgató dönti el egymaga, kinek mekkora adományt juttat. A cég nem szólt bele a dolgozók mire fordítják a kapott összeget, mindenki a saját maga által fontosnak tartott ügyet támogathatta. A bónuszosztás után a dolgozók elégedettebbek és boldogabbak voltak a munkahelyükön, mint korábban.

A kutatás második részében arra voltak kíváncsiak, vajon hogyan segíti a cég életét, ha olyan emberrel kell kedvesnek lenniük a dolgozóknak, akit személyesen ismernek? Hogyan reagálnak azok, akik jellemzően magukra szeretik költeni a kapott pénzt? A kutatásban részt vett egy kidobós csapat (Igen, van ahol ez komoly sport!) és egy belga gyógyszergyártó sales csapata. A legtöbben a kapott pénzből apró ajándékokat vettek egymásnak, egy üveg bort, egy doboz csokoládét, de volt olyan is, aki az egész közösség számára is vitt valamit. A végeredmény azt mutatta, hogy az egymás közötti kapcsolatok szorosabbá válása és az ehhez fűződő emlékek végül is magasabb teljesítménybe torkollottak.

Bár a CSR, a céges társadalmi felelősségvállalás eredményeit nagyon nehéz mérőszámokká formálni, a szociális bónuszokat igenis lehet. A kidobós csapat esetében a bónusz minden 10 dollárjára 11 százalékos győzelmi növekedés jutott, szemben a két százalékos csökkenéssel azok csapatok esetében, ahol a tagok a bónuszt saját magukra költhették el. A sales csapat esetében minden elköltött 10 dollár 52(!) dollár jövedelmet hozott.

Talán mégiscsak jók valamire a pénzbeli ösztönzők, csak nem mindegy, hogyan használjuk fel őket…

A cikk az alábbi blogbejegyzés alapján készült