A pályatanácsadás kihívásai - avagy mi a boldogulás titka?

Az elmúlt öt évben most harmadszorra vált munkanélkülivé Anita. Tanult, több nyelven beszélő, nyolc éve a multik világában „sodródó” gazdasági diplomás nőről van szó, aki pontosan tudja, hogy mit is szeretne, minden eszköze és képessége megvan ahhoz, hogy ezt valóra is váltsa, sőt még a piaci rést is megtalálta, amit betölthetne az általa megálmodott szolgáltatással, de mégsem lesz semmi az elképzeléseiből. A munkahely megszűnésének az előjeleit ugyan mindig nagyon jól fogadta, egy jelzésnek vette, ami figyelmeztette, hogy nem jó helyen jár. Ekkor elkezdte kiépíteni a piaci kapcsolatait, formálta a portfoliót, gyűjtötte az erőteret, de ezzel egy időben „bepánikolt”. Ez ugyanis nem egy szokványos, alkalmazotti szerepekhez szokott életmód, és meg is rettent a függetlenségtől. Elkezdett állást keresni, és - mivel elég jó sorokkal töltötte fel a CV-jét - hamar talált is, valamit. Ez azonban szinte soha nem az, amiről álmodott, legfeljebb csak hasonlított rá. Ilyenkor teljes erőbedobással elkezdi alakítgatni a pozíciót, a szervezetet, és saját magát is az elvárásokhoz. Egy év gyötrődés után pedig mindig ugyanaz a vége a történetnek. Egy újabb start-up pozíció, és egy újabb álláskeresés.

A fejlődés látványos, a GDP növekedés nem az

A világ ma már máshogyan működik, mint azt korábban megszokhattuk. A tájékozódás az információcsere, a kapcsolati háló kialakítása életfontosságúvá vált a munka világában is. Csak ezen keresztül észlelhetjük azt, hogy mit is tudnánk vállalni, milyen feladatokat végeznénk, és mi az a tevékenység, amiért még annyi fizetséget is kaphatnánk, amiből megélünk. Váry Annamária klinikai és pályatanácsadó szakpszichológus úgy látja, hogy ma már a „munka világa” kifejezést felcserélhetjük, helyébe a „világ munkája” léphet. Az a feladatunk, hogy megkeressük a helyünket benne.

Lehetőségeket kell feltérképezni és a térkép alapján tájékozódni, megtalálni a helyet, amit szeretünk. A szakember ma már erre nagyon sok pozitív példát is lát. Talán meglepő, hogy éppen kis, elmaradott településeken élő vidékfejlesztőket, segítőket jó példának tekintünk, akik saját környezetükben, pályázati forrásokra támaszkodva, örömmel dolgoznak a helyi közösség érdekében.

Mások elkezdtek biogazdálkodni, vagy csirkét, disznót tartani, mert látták, hogy a nagyvárosokban komoly kereslet van hagyományos módon tartott állatok húsára. Más próbálkozásban speciális ellátási láncokat hoznak létre, bartereznek emberek, vagy átállnak olyan önellátó struktúrákra, amelyek eddig nem léteztek.

„Meg kell látni az igazi trendeket, az újat, a mást, a régi minták ismételgetése helyett!” – állítja Váry Annamária. A „Felelősség és Siker” című könyvben (Háttér Kiadó, 2013), amelynek egyik társszerzője volt a pályatanácsadó szakember, felhívta a figyelmet arra, hogy az információs társadalom felé haladva ennek hatása Kelet-Európában összefonódott a rendszerváltás utáni átmenettel. Most egy nagyon kusza, kettős átmeneti időszakba értünk. Nagy a bizonytalanság, a feszültség, és ebben a helyzetben sokan szembesültek azzal a ténnyel, hogy a korábbi problémamegoldásuk, tudásuk, tapasztalatuk nem segít. A boldoguláshoz azokat a jelenségeket kell meglátni, amelyeket több mint 30 évvel ezelőtt John Naisbitt megatrendnek nevezett el. A megatrendek hazai kutatója Németh Tibor, a fontosabb jellemzőkre hívja fel a figyelmünket: Az első megatrend a jóléti világ feltartóztathatatlan elöregedése és ennek hatása, az eltartottak számának megállíthatatlan növekedése. Gondolkodásban túl kellene lépni azon, hogy jön a fellendülés és lesz állás. El kell fogadni, hogy egyre kevesebben és egyre többet dolgozunk, egyre későbbi életkorig, talán a „life long working” felé haladunk.

Ugyanakkor a bérmunka tömege is jelentősen csökken. „Nagyon sok fizikai munkát vagy a rutin tevékenységet a gépek végeznek, gondoljunk például a pénzügyi műveletek gépesítésére, ami ma még csak részben valósult meg.”- állítja a szakember. Semmilyen jelzés nincs - a fizikai tevékenység kifejezett életben tartása mellett (a szerk.) -, hogy az alacsony képzettségű emberek számára növekvő számban jelentkezni fog álláshely.

A statisztikák szerint a GDP-ben kifejezett gazdasági növekedés a fejlett országokban csökken, ez a harmadik jellemző. Azonban mindezek mellett a gazdasági fejlődés, a gépesedés, az IT-világ, a kommunikáció, hihetetlen mértékben fejlődik.

Ezek az új megatrendek a régi, szokványos kríziskezelést ellehetetlenítik. Ha a szociális kiadásokat lefaragják, munkahelyek teremtését ígérik, és még több, olcsón végezhető, hozzáadott értéket nem teremtő munkahelyet hoznak létre, akkor nem oldódik meg semmilyen nehéz helyzet. Németh Tibor szerint a megatrendek megállíthatatlannak tűnnek, így egyetlen megoldás marad az emberek számára: hogy a gondolkodásmódjukon változtassanak!

Leszámolni a biztonságot nyújtó hiedelmekkel!

Ki ne ismerné azt a jelenséget, mikor egy utcában megnyílik egy nagyon helyes, egyedi kávézó, és erre gyorsan nyitnak rá még négyet, majd mind beleroppan a piacgazdaságba. Vagy amikor elkezdenek mezőgazdasággal foglalkozók egymást másolva monokultúrákat termeszteni. Nemcsak a megbolondult időjárás az oka a mezőgazdasági termények ár-ingadozásának, hanem az is, hogy az egyik évben mindenki repcét, a másik évben pedig burgonyát akar termeszteni. Ki kell találni valamit, ami egyedi. Ehhez azonban mélyen beágyazott szokásokat, meggyőződéseket kell átlépni.

Sokan a munkaerő-piaci boldogulást gátló hiedelmeknek esnek áldozatául. Ilyen hiedelem például a személyes segítségkérés szégyenteljessége. Természetesen el kell különíteni a versenyhelyzetet ellehetetlenítő protekcionizmust, a nagyvállalatoknál még mindig fellelhető „elefánttemető” jelenséget, a „csókosságot” a beajánlásoktól, referenciáktól. Szinte természetes, hogy mindenki azzal szeret együtt dolgozni, akiről tudja, hogy a feladatot el tudja végezni és egyébként is kellemes ember. A beajánlásokhoz azonban csak személyes ismeretségeken keresztül lehet eljutni. Éppen ezért Váry Annamária is arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazán jó munkakereső eszköz a kapcsolatrendszer működtetése.

A másik alapvető hiedelem az önfoglalkoztatásra vonatkozik, annak ellenére, hogy már sokan választották ezt az utat. Sokan preferálják a napi 8 órás állást, fix fizetés mellett, még akkor is, ha nagyon egyenlőtlen a terhelés és kevés a fizetés, ráadásul más mondja meg, mit kell tenni. Az önfoglalkoztatás azzal a rizikóval jár, hogy nincs mindig munka, és akkor dolgozunk sokat, amikor munkánk adódik. Ugyanakkor nem kell irodákban üldögélnünk, és néznünk a monitoron az idő múlását. Nem is beszélve arról, hogy ha a magam ura vagyok, akkor a legtöbbször olyan munkát választok, amit élvezettel végzek.

Ugyanilyen hiedelmek keringenek arról manapság, hogy ki miért nem kap munkát. - Ha azt halljuk, hogy a középkorú, vagy annál idősebb nőknek nem terem ma munkahely, nézzük meg, hogy manapság kik is dolgoznak. Azt fogjuk látni, hogy a pedagógusi, az egészségügyi, de a szolgáltatások és a kereskedelem jól megfigyelhető pozícióiban ezek az emberek ott vannak. A „klasszikus” 50-es nők gyakran hihetetlen teherbírással „a hegyet is elhordják”. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mai ’30-as multis „szupernő” is hamarosan ebbe a korcsoportba fog tartozni. Azt látjuk, hogy a szervezetek együtt öregszenek a dolgozóikkal. Mikor a kilencvenes években bejöttek Magyarországra a multik, szívesen vettek fel huszonéveseket, az eltelt húsz év alatt „együtt korosodtak” a vállalatok az emberekkel. Ma már sok helyen negyvenesek dolgoznak, nemcsak vezető pozícióban.

„A hiedelmekre azért van szükség, azért élnek önálló életet, mert védekezési szerepük van, abban segítenek, hogy félelmeinket eltávolítsunk magunktól. Ha azt hisszük, hogy az idősödő nők nem kapnak állást, akkor ez egy fiatal férfi szempontjából megnyugvást jelenthet. Közben vannak középkorú nők, akik egyik pozícióból a másikba sétálnak.”- mesélt tapasztalatáról a szakpszichológus.

Régi és új lehetőségek

Az igazi problémát Váry Annamária ott érzi, ha valaki nem zárkózott fel a kor követelményeihez, nem kapcsolja be a számítógépet, nem tud mivel „házalni” a mai munkaerőpiacon. De ezeknek az embereknek, főleg a nőknek, de nem csak nekik, marad lehetőség, annak, aki képes megőrizni az aktivitását, és nem keseredik bele a helyzetébe. A háztartási és ház körüli munka, gyerekfelügyelet, stb. olyan munkák, amelyeket valószínűleg nem lehet majd gépesíteni, és ezért mindig lehetőséget teremtenek a pénzkeresetre. Pótmami, idősgondozó, takarító, bejárónő munkát lehet találni, ha van kapcsolati hálónk.

Ezen kívül új munkalehetőséget kínál például a wellness, a sport, az edzés, amely lassan tömegessé válik. Nagyon sokféle tevékenység adódik az egyén fizikai ápolásából is, a felfutó természetgyógyászat szintén kínál könnyen megtanulható munkafeladatokat. Váry Annamária jó példaként említette Thaiföldet, ahol szinte minden sarkon található olcsó láb- és testmasszázs, körmösök, kozmetikusok, elérhető áron. Idehaza is lehetőség lenne arra, hogy legalább a wellneszek környékén több és megfizethető ilyen szolgáltatás legyen. A testi-lelki karbantartás felfutó „iparág”, mely azt is segítené, hogy munkaképesek maradjunk, akár 70 felett is. Mert bár nem mega, de trend, hogy egyre többen dolgoznak ebben az életkorban, csak remélhetjük, hogy örömmel.

Útkeresés közben vagyunk, és ehhez támpontokra van szükség, változnunk kell. Az egymás közti kommunikáció újabb csatornáinak a használatára, és a diskurzus könnyebbé tételére, segítésére kezdett el Váry Annamária a pszichoedukációval is foglalkozni, amely olyan csoportos módszer, ami több mint információ-átadás, ám kevesebb, mint tanácsadás vagy pszichoterápia. A tevékenység célja az, hogy a résztvevők képesekké váljanak az önreflexióra, vagyis egy képet alakítsanak ki magukban arról, mi és miért történik velük egy adott helyzetben. Ez a folyamat a mentalizáció. Ennek munkaerő-piaci vetülete során igyekeznek a hiedelmeket felszínre hozni, és átalakítani, semlegesíteni. A legnagyobb hazai közösségi portálon elindította már „játszóterét”, ahol más tanácsadási témák mellett, bárki megírhatja a munkával kapcsolatos reflexióit is.

„Ha a munkáról való gondolkodást meg lehet változtatni, sokkal jobban tudunk alkalmazkodni a mai piachoz és kevésbé leszünk frusztráltak”. Akkor nem sikertelen álláskereséssel töltjük az időnket, hanem megkeressük az új lehetőségeket, amelyben az egyén találékonyságának, a munka örömének egyre nagyobb lesz a szerepe.