A trénerré válás útja - Hogyan lehetünk saját cégünkben humán fejlesztési szak-trénerek?

A tréningezés története két nagy irányzat vetélkedését mutatja. Az egyik a jól meghatározott technikai elemeket, készségeket fejlesztő irányzat, mely a racionális, viselkedési oldalra helyezi a hangsúlyt, a másik a személyes hozzáállást, motivációt célba vevő iskola, mely mélyebbre nyúl a beavatkozások során - fő fókusza a belső változás, személyiség-fejlődés. E két oldal összehasonlítását az alábbi táblázat mutatja:

A hetvenes években világszerte tapasztalható volt a nyitás igénye, - a bürokratikus, direktív vezetési kultúrájú vállalatok dolgozói személyes fontosságuk megerősítéseként érezhették, hogy tréningen vehettek részt. A tréningek abban az időben erősen személyiség-fejlesztés központúak voltak, tele pszichológiai módszerekkel, játékokkal - egy kicsit, mintha a gyermeket ébresztették volna fel a résztvevőkben. Szunnyadó és gyakran elnyomott értékeik, érzelmeik, képességeik intenzíven törtek elő az ilyen tréningeken, gyakran katarzis-élményt adva nekik.

A nyolcvanas évek közepe táján előtérbe kerültek a jól meghatározott készségeket fejlesztő, ismeret-átadó tréningek, melyek rövidebbek, "pszichológia-mentesebbek", és pragmatikusabbak voltak.

Magyarországon ugyanez a folyamat játszódott le a kilencvenes években, mikor is a vállalatok körében általánossá váltak a tréningek. Előbb a "lágy", személyiség-központú, játékos képzések, hétvégék, "elvonulások" uralták a terepet, majd a tréningek egyre "kockásabbak" lettek - előtérbe helyezve a gyakorlati, technikai szempontokat.

Mi a helyzet most? A kép kiegyensúlyozott állapotot mutat. A képzési/fejlesztési célokhoz illeszkedően a tréningek módszertana és stílusa hol az egyik-, hol a másik irányba mélyül. Ha stressz-kezelésről, konfliktus-megoldásról, vagy wellness- és rekreációs tréningekről beszélünk, akkor egyértelműen a személyiség mélyebb rétegét vesszük célba. Sőt, paradox módon, például a prezentációs készségek fejlesztése is megköveteli, hogy ne csak a technikai oldalt erősítsük, hanem támogassuk a résztvevők személyes kiállásának magabiztosság-oldalát is.

Másrészről, ha például tárgyalás-technikát, vezetői ismereteket, gazdasági-pénzügyi elemző készségeket, és egyéb funkcionális kompetenciákat (értékesítés, ügyfélszolgálat, HR-menedzsment, stb.) szeretnénk fejleszteni, akkor inkább a gyorsabb, gyakorlatibb, kevésbé elmélyülő technológiát alkalmazzuk a tréningeken. A személyes/technikai határ beállítása mindig három tényezőtől függ: a megbízó cég kultúrájától, a fejlesztés céljától és a leendő trénerek konkrét üzleti tapasztalatától, hátterétől. E három terület harmonizálása nem megy könnyen. Ezért ad óriási előnyt, ha egy fókuszált trénerképzés keretein belül betekinthetünk azokba a megoldás-javaslatokba, módszertani megközelítésekbe, amelyek egy cég konkrét folyamatait támogatják. A képzésen tudatosíthatjuk saját személyes stílusunkat és a kommunikációs - befolyásolási eszköztár hozzánk legjobban illő technikáit. A tréner-képzés egy kétnapos bentlakásos indítást követően, négy alkalommal megvalósuló kétszer három órás keretben, teljes keresztmetszeti képet ad a tréneri munka módszer- és stílusbeli repertoárjából.

Juhász Tibor
Wanderlee Magyarország