Állás első látásra

A toborzók gyakran már a kézfogásból, illetőleg az azt követő csevelyből tudják, hogy felvesznek-e valakit, vagy sem, állítja a világ egyik legnagyobb pénzügyi toborzó cégének, a Robert Half Finance & Accountingnak a felmérése. A kutatásban a Fortune Top 1000-es listáján szereplő cégeknek mintegy 150 felsővezetője vett részt, s többségük szerint tíz perc elég számukra, hogy kialakítsák a véleményüket az álláskeresőről - mondják mindezt annak ellenére, hogy a beosztottakra általában 55 percet, a vezetőjelöltekre pedig 86 percet szánnak.

Max Messmer, a Robert Half International vezérigazgatója felhívja a figyelmet arra, hogy az interjú már a pályázó megérkezésével elkezdődik, így fontos, hogy a jelölt a kezdetektől fogva lelkesnek és magabiztosnak mutatkozzon. Erre az első lehetőséget a kézfogás nyújtja, amelynek határozottnak és kellően - azaz nem túl - erősnek kell lennie, barátságos szemkontaktussal kísérve. Ha ez nincs meg, sokkal kisebb esélyünk lesz sikeresen szerepelni az interjún, legalábbis ezt állítja Greg Stewart, az iowai egyetem professzora. Kísérletében 98 hallgatót "vetett" gyakorlott toborzók elé, s kiderült, hogy leginkább azokat találták alkalmasnak a munkára, akik tökéletesen hajtották végre a kézfogási procedúrát. "Bár tudatosan senki sem emlékszik arra, hogy milyen volt az illető kézfogása, a testbeszéd első megnyilvánulásakor olyan nyomot hagy bennünk magáról, illetve személyiségéről, ami alapvetően határozza meg a róla kialakított véleményünket." - magyarázta a Carrierbulider.com-nak Greg Stewart.

Az első tíz perc

Természetesen az interjú sikere az első pár percben elhangzottakon is múlik, ezért különösen fontos, hogy tökéletesen felkészüljünk a bevezető kérdésekre. Íme néhány tipp arra, hogyan tegyük komfortosabbá az interjú első tíz percét.

1. Készüljünk fel a négy legfontosabb kérdésre!

Miért választotta a cégünket?

Mivel tudna hozzájárulni cégünk sikeréhez? (Meséljen magáról!)

Magáévá tudná tenni a vállalat értékeit, illetve kultúráját?

Mi különbözteti meg Önt a többi pályázótól? (Hajlandó lenne vidékre is elköltözni?)

Fontos, hogy válaszainkat olyan velünk megtörtént - vagy kitalált, de hitelesnek látszó - történetekkel támogassuk meg, amelyekkel egyben érzékeltethetjük, hogy milyenek vagyunk munkavégzés közben; például amikor határidőre dolgozunk, csapatot dirigálunk vagy éppen válságot kezelünk.

2. Ismerkedjünk a vállalattal!

Minden állásinterjú egy előzetes házi feladattal kezdődik: alaposan felkészülünk a vállalatból. Legyünk tisztában azzal, mi a fő-, illetve melléktevékenysége, kik a versenytársai, mitől nagy a hírneve (például évtizedes múltja van, jók a reklámjai, jótékonykodik stb.), illetőleg - esetlegesen - mely nagyobb multinacionális vállalat alá tartoznak. Ezeket az információkat főként az első kérdésre adott válaszokba érdemes becsempészni, elvégre jól veszi ki magát, ha az interjúztatóban is tudatosítjuk, hogy tudjuk, milyen nagy jelentőségű vállalatnak dolgozik. Ennél a pontnál ráadásul rámutathatunk arra is, mitől lennénk mi az ideális dolgozó a cég számára.

3. Ismerd a szereped!

Sokszor abba a hibába esnek a pályázók, hogy az álláskeresőt "játsszák", ahelyett hogy a problémamegoldó szerepben tetszelegnének. Elvégre a vállalatot önmagában nem érdekli a pályázó jóléte, neki elsősorban egy munkaerő kell, aki elvégzi a reá szabott feladatot. (Természetesen az is fontos, hogy a leendő dolgozó személyiségjegyeit tekintve megfeleljen, ám bárhogy is nézzük, ez akkor is csak egy másodlagos követelmény.) Problémamegoldóként tehát úgy kell előadnunk magunkat, mint aki tudja, mivel járulhat hozzá a cég sikeréhez. Ezzel a mentalitással ráadásul az interjúztatót is könnyedén megnyerhetjük, hiszen láthatóan már most azonosulni tudunk a vállalati célokkal.

Paraszt Imre, HR Portal