Döbbenetes, hány óra a mai fiatalok átlagos okoseszköz-használata

F. Takács István kollégája véleményével szemben úgy vélekedett: nem biztos, hogy központi szabályozásra van szükség az okoskészülékek használatát illetően, de fontos beszélni erről, jó, ha van tudományos vita róla.

A WHO ajánlását idézve Hal Melinda arról beszélt, hogy

az Egészségügyi Világszervezet hároméves korig nulla perc képernyőidőt javasol, a tinédzserkorig pedig összesen legfeljebb egy órát naponta.

A magyarországi iskolákban most bevezetett rendelkezés éppen azt szolgálja, közelítsünk az egy órához, ami a tudomány szerint még elfogadható és nem okoz tartós károkat, mert ma már 6,5 óra a mai fiatalok átlagos okoseszköz-használata.

F. Takács István szerint jelenleg nincs megfelelő tudományos mérőeszköz arra, hogy hol kezdődik az addiktív viselkedés, a problémás eszközhasználat. Beszélgetőtársa azonban úgy látja: amikor az életminőség romlását tapasztaljuk a fiataloknál - például mozgásszervi problémákat, depressziót, szorongást, személyiségtorzulást vagy jelentős pornográfiahasználatot - akkor beavatkozásra, kezelésre van szükség.

A műsorban szlovák, olasz, finn és egyesült államokbeli példák is elhangzottak az iskolai mobileszközök használatáról. Szlovákiában januártól életkor szerinti különbségekkel szabályozzák a mobilozást, Olaszországban a most kezdődő tanévtől tilos a mobiltelefont bevinni az óvodákba és az iskolák első öt osztályába. Finnországban is egyes iskolák alsó tagozatán tiltják az okoseszközök használatát, az Egyesült Államokban pedig megosztott a társadalom, mert az iskolai lövöldözések elharapózása miatt sokan fontos kapcsolattartó eszköznek tekintik.

F. Takács István úgy látja: nem tiltással, hanem a tanárok kellő felkészültségével és személyes bevonódással kell elérni azt, hogy a gyerekek ne a mobiljukkal foglalkozzanak az órákon. Hal Melinda azonban azzal folytatta, hogy

az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) és nemzetközi tanulmányok is azt állapították meg, hogy még kikapcsolt állapotban is figyelemelvonó hatása van az okoseszközöknek, amelyek inkább rontják a kognitív teljesítményt.

Azért félünk az okoseszközök használatától, mert a felnőtteknek sincs jó megoldása a helyes használatra, ezért az egyszerű közösségi reakció a tiltás. Az lenne az elérendő cél, hogy úgy tanítsuk meg az okoseszközök használatát, hogy közben nem kell tiltani - fogalmazta meg F. Takács István.

A fiatalok 20-22 éves korig kialakulatlan érzelmi rendszere, döntéshozatali képessége miatt szükség van a mobiltelefonok korlátozására, mint ahogy a többi függőséget okozó szert, az alkoholt, a cigarettát és a drogokat is tiltani kell. Nem lehet csak a szeretetre, elfogadásra építeni - de az edukáció mindenek felett fontos -, mert már annyira késői órában vagyunk, hogy szükség van a központi szabályozásra - fejtette ki Hal Melinda.

F. Takács István azt vetette fel, hogy a pedagógusnak, a felnőttnek bizalmat kell adnia a gyerek számára, az egyén felelőssége a fontos abban, hogy hogyan irányítják a gyerekeket. Hal Melinda úgy foglalt állást, hogy a bizalomhoz, a normatív kötődés kialakulásához nincs szükség mobiltelefonra, a bizalom éppen akkor nem tud kialakulni, ha ott van az okoseszköz.

Megjegyezte azt is, hogy a túlzott digitáliseszköz-használat okoz kötődési problémákat, érzelmi defektust, ami generációs gondokhoz is vezet. A "digitális autizmus" is megjelent a kisgyerekek körében, ami már az óvodában dühkitörések, szorongás formájában jelenik meg.

A beszélgetés végén F. Takács István és Hal Melinda is megerősítette: az online térben a zaklatás az egyik legfontosabb probléma.