Ha csak ’kellene’, akkor nem is muszáj

Prerna Sujan sugárzó személyiség. Szó szerint, egyszerűen a személyiségéből a megismerkedés pillanatától süt a pozitivizmus, a másik felé való kíváncsiság és nyitottság. Tudja is magáról: „Én egy kíváncsi gyerek vagyok” – valahogy így kezdte a bemutatkozását Prerna, aki fejvadász karrier után lett coach.

Prerna 22 éve él Magyarországon, itteni életét átmenetinek gondolta – aztán úgy 6-7 évvel ezelőtt rájött, hogy most már bizony itt is marad. Magyarul jól beszél, bár ahogy elmesélte, éveken keresztül sok szorongást okozott neki a nem tökéletes nyelvtudása. Aztán megismerkedett az ontológiai coachinggal és minden félelmet maga mögött hagyott. Prerna szerint ezzel a módszerrel el lehet hagyni a napi gondokat, újra a jelenbe lehet kerülni, nem mindig a múlt és a jövő problémáin rágódni. Hiszen ahogy az edzőteremben eddzük a testünket, úgy kell az elménket is mozgásra bírni, fitten tartani.

A módszer tanulását azonnal egy rövid coachinggal kezdtük: ennek során Prerna légzőgyakorlattal segítette a coachee-t feszültségének oldásában, majd arra kérte, hogy legyen a jelenben, ne a múlt és a jövő foglalkoztassa. Tételmondatként többször elhangzott a jelenben levés – ha ezt képesek vagyunk megérteni és megtenni, megváltozik az életünk – mondta Prerna. „A nyugati emberben nagyon sok ellenállás van az ellen, hogy csak lélegezzen, a légzés ritmusára ügyeljen, ne pedig az üres pillanataiban a telefonját nyomkodja. Folyton valamit csinálnunk, holott olykor nem ártana nem cselekedni, csak megfigyelni a környezetet, csak lenni.”

Hogy miként lehet eltörni a default settingünket?

A testünkön-lelkünkön kívül a nyelvhasználatunk is azt tükrözze, hogy a jelenben vagyunk. Az ember ugyanis folyton ítélkezik – nemcsak másokkal, önmagával szemben is. Ez a ’defalult settingünk’, ahogy Prerna fogalmaz – ha ettől sikerül megszabadulnunk, megerősödünk. A default setting azokat a saját alapbeállításainkat tartalmazza, melyekhez azonnal nyúlunk, ha például stressz ér, ha komfortzónán kívül vagyunk – ekkor a belső hangunk folyton felszólít valamire, folyton megítél. Az ontológiai coaching eltöri ezeket az alapbeállításokat, mert valójában semmire sem jók, nem válnak a hasznunkra.

Hogy miként? Leginkább a nyelvvel. A beszédünk tele van kijelentésekkel, értékelésekkel, kérésekkel, nyilatkozatokkal, ajánlatokkal és ígéretekkel. Ezek használata során folyton a ’kell’, ’kellene’, ’szeretnék’ szófordulatokat használjuk. A ’kellene’ valójában azt jelenti: kellene, de nem teszem. Ennek semmi értelme. Ha tényleg ’kell’, akkor ne tegyük oda a ’kell’-t, megy az anélkül is. Sőt, akkor megy csak igazán, hiszen a ’kellene’ szó kimondása nem megfelelő agyi folyamatokat indít el – ráadásul ha ’kellene’, de mégsem csináljuk, az frusztrációhoz vezet. Ezek a kifejezések a jövőre vonatkoznak, holott a nyelv használata szempontjából is a jelenben célszerű lenni. Prerna szerint a nyelv használatával képesek vagyunk megváltoztatni az életünket. „Már az is jó észreveszed és rögtön módosítod a szóhasználatod, ezáltal megváltozik a viszonyulásod a problémához.”

Mindez a gyakorlatban

A coachingülés során a coachee-t hallgatva azonnal feltűnhet ez a nyelvhasználat. Valóban elkötelezett a coachee a célja felé? Tényleg ezt akarja, holott végig azt mondja, hogy ’ezt kellene tennem’? Amikor ezt mondja a coachee, hívjuk fel a figyelmet nyelvhasználatára és hogy ez valójában mit is jelent. Amikor a nap második felében ezt gyakoroltuk egymáson, az én nyelvhasználatom és problémám leírása során aktuális coachom alig győzte jegyzetelni és visszajelezni a nyelvi fordulataimat, melyek a nem elkötelezettségemet mutatták. Tanulságos beszélgetés volt, önmagammal való szembenézés. A coach tükröt tartott, ugyanazt az érzést tükrözte rám vissza, amit tőlem kapott. Coachként nagyon hasznos tud lenni, ha oda tudsz figyelni a coachee nyelvezetére és testtartására.

A jelenben levést a coachee lélegeztetésével, ezáltal megnyugtatásával lehet elérni. Hiszen a problémák többsége nem itt és most van, hanem valamin aggódunk, ami megtörtént vagy meg fog történni. Ha a jelenbe helyezzük magunkat, sok probléma magától eltűnik. Az én értelmezésem szerint ez maga az ontológiai coaching.

Azoknak ajánlom ezt a képzést, akik tudják magukról, hogy egy kedd délelőtt képesek lelassulni, képesek szívvel-lélekkel kilépni a mókuskerékből, akik a ’kevés elmélet sok gyakorlat’ hívei, akik érzik és értik az ontológiai coaching alapját: a tudatosságot és a figyelmet.