HR-esek a korrupció elleni képzések ellenállói?

Az egyik multinacionális nagyvállalatnál betűhűen lefordították magyarra az anyacég etikai kódexét és feltették az intranetre. A fordítás nem magyarosan magyarul, hanem németesen magyarul sikerült. Ez, ismerve a két nyelv közötti különbséget, néha bonyolult mondatokká állt össze. Feltették az intranetre, amely viszont a személyzet többsége számára elérhetetlen, s így nem is olvashatták. Akik megtehették, azok nem értették. Egy tréningsorozat rávilágított arra, hogy a kódex megalkotása csak alibi. Ennél a vállalatnál évek alatt a képzések során felszínre jöttek a korrupció különféle megnyilvánulásai. Ezekről gyakran nyíltan beszéltek az emberek.

Az akkori humán vezetőnek jeleztem, hogy tenni kellene valamit. "Isten ments, hogy napirendre kerüljön a korrupciós téma az oktatásban, mert a külföldi tulajdonosok ezt félreérthetik!" De azért ő is elmondott egy történetet a saját vállalati korrupciós élményéből. Majd két munkatársát eltávolította "közös megegyezéssel" mert korrupció gyanúja merült fel velük szemben. Közben éveken keresztül zajlottak a vállalatot érintő esetek. Már, amikor tarthatatlanná vált számomra ezek sokasága a cég külföldi vezetőjének jeleztem a vállalat állapotát. Ő, aki jogvégzett személy, védte a mundér kissé megtépázott becsületét. Amikor egyik munkatársát a rendőrök bilincsbe verve vitték jelentős összegű károkozásért, akkor megkönnyebbülve írta nekem, hogy a beosztottját szerencsére nem korrupció, hanem vesztegetés miatt csukták le. Itt feladtam.

Egy másik szervezetnél, amikor alakzatban vitték el a magas rangú személyeket korrupció vádjával, megkerestem az illetékes vezetőt, szívesen lennék a segítségükre. Azt a választ kaptam, hogy köszönik, de náluk minden szabályosan zajlik. Kormányváltáskor ismét megkerestem az immár új illetékest. "Nálunk megszűnt a korrupció!" Persze van, néha a sajtó ki is tálalja.

Egy másik testületnél hasonló esetek miatt megkerestem a vezetőt: képzéssel lehetne valamit kezdeni... "Ez nem a mi dolgunk, erre van kormányzati képzési központ." De az nem csinálja.

Korrupció szempontjából leginkább veszélyeztetett réteg a hatósági szervezetek állománya. Körbeinterjúvolva a megyei kormányhivatalokat, egy-két kivétellel azt jelezték, hogy szükséges lenne az oktatás, de nincs pénzük. Folytathatnám. Nem akarjuk, nincs pénzünk, ez nem az ami, stb.

Van azonban még egy jelenség. Az tudniillik, hogy a korrupció elleni képzésnek leginkább ellenállói a szervezetek humán erőforrás vezetői. Mivel azonban mégis csak tartok ilyen képzéseket, minden esetben az intézmények elsőszámú vezetői (elnök, főigazgató, vezérigazgató, stb.) akik megrendelik a tréningeket. Ha HR vezetőhöz fordulok, akkor udvarias elutasításban részesülök.

Erről a jelenségről megkerestem az egyik humán szakmai szervezet vezetőjét, ugyan mi lehet ennek az oka. Sajnos több hónapig nem ért rá válaszolni.

Én a következőkre gondolok. A humán fejlesztéssel foglalkozók nem ismerik ( és nem is érdeklődnek) a képzés tartalmát és módszereit. Nem ismerik a lehetséges hasznát a szervezet számára. Úgy vélik, ha felvennék a képzési programjukba, akkor az a saját munkájuk kritikája lenne. Félnek attól, hogy felszínre kerülhetnek kellemetlen esetek. Már megszerkesztették az etikai kódexüket és ezzel 'letudták' ezirányú kötelezettségüket. Nem kívánják egy külső személynek átvilágíthatóvá tenni a munkahelyüket. Majd helyből megoldjuk. Mi is az a korrupció? Nálunk ilyen nincs.

A képzés közvetlenül foglalkozik a résztvevők ilyen irányú tapasztalataival, dilemmáival, melynek során valóban felidéznek vélt vagy valós eseteket. Minden alkalommal az első percekben kérem: "Tegye fel a kezét, aki volt már korrupciós helyzetben!" Először egy-két kezet látok. A nap felénél majd' mindenkiét. Felesleges tehát a képzés?

Dr. Varga István ügyvezető
CULTUS-H