Magánügy-e a depresszió?

Hazánkban minden 10. ember szed antidepresszánst, illetve nyugtatót.
Bár a statisztikai adatok helytállósága megkérdőjelezhető, ugyanakkor mindannyian tapasztaljuk, hogy közvetlen környezetünkben egyre többen elkeseredettek és kimerültek. A depresszió olyan, mintha egy mély mocsárba esnénk. Belezuhanva gyors a süllyedés. Belecsúszva lassú. Néha derékig elnyel, mire észbe kapunk. A rémült kapálózás csak ront a helyzeten.

Mit érzünk depressziósan?

Tartósan úgy érezzük, mintha egy plusz súlyt cipelnénk egész nap, mintha elfogyott volna az erőnk, a tartalékunk. Képtelenek vagyunk tisztességesen kialudni magunkat. Egyre nehezebb koncentrálni, cselekedni, új dolgoknak nekikezdeni. Állandósul a szorongás, és egyre biztosabban hisszük, hogy semmi jó nem jöhet. Kezdünk elbizonytalanodni a saját képességeinkben, tudásunkban, eddigi döntéseinkben. Az örülni és lelkesedni tudás eltűnik, a lehangoltság átveszi az uralmat.

Sejtjük, hogy a sport, a feltöltő szabadidős programok talán segítenének, de mégsem cselekszünk, mert a depresszióban eltűnik a "belekezdéshez" szükséges erő. Közben haragszunk magunkra, milyen "akaratgyengék" és tehetetlenek vagyunk.

Majd mások számára is jól érzékelhetően lelassulunk és rosszul teljesítenünk. Úgy érezzük, csak nyomasztjuk, megterheljük a környezetünket, bár nekünk sincs energiánk rájuk figyelni. Emiatt eltávolodunk másoktól. Nem marad semmi, ami új erőt adhatna.
Végül elveszíteni vélünk mindent: mások megbecsülését, a kapcsolatokat, az állásunkat és önmagunkat. Már nem marad miért élni, ezért begubózunk egy csigaházba, ahol csak létezni kell.

A cég magyarázata, ha nem ismeri fel a depressziót: demotivált vagy más céghez akar pályázni

Volt egy - tételezzük fel - kiváló szaktudású, másokkal remekül együttműködő munkatársa. Most van egy alulteljesítő, figyelmetlennek tűnő, lassú, mindenben a nehézséget látó és visszahúzódó kollégája. Ha nem jut senkinek eszébe, hogy akár depressziós is lehet az illető, akkor a vezetője motiválni akarja valamivel. Mindegy, hogy ez fizetésemelés vagy plusz projektfeladattal való energizálási kísérlet - szinte kizárt, hogy beváljon. Akkor pedig tényleg felmerülhet a kérdés, érdemes-e megtartani egy rosszul teljesítő embert.

A másik lehetőség, hogy a depressziós munkatárs - amíg van ereje - önmagától felmond, és új munkahelyet keres. Nem azért, mert máshová vágyik, hanem mert elege van önmagából, az állandó szorongásból, a hanyatlásból. Mert nehéz átélnie, hogy hátul kullog ott, ahol eddig az élen járt. Mert nem akarja megvárni, amíg felmondanak. Mert reménykedik az újrakezdésben. És látszólag beigazolódik, amit a cég sejtett: máshová akart menni.

Miért érdekelje a céget, mi miatt alakul ki a depresszió?

A hangulatot, az energiaszintet, a bioritmust bonyolult agyi folyamatok szabályozzák. Ezeket sok irányból érheti "bombatámadás", ugyanakkor saját "védelmi rendszerük" is van.

A depresszió a támadások erejének vagy a védelem gyengeségének a következménye.

Amikor tehát a cég felismeri a munkatársainál a depresszió tüneteit, egyben három kérdést is érdemes feltennie.

1. Milyen "bombatalálatok" érik a munkatársakat a munkahelyükön, és ennek - a kollégák depresszióján kívül - milyen más hatása van?

2. Miben gyenge a munkatársak saját védelmi rendszere, és ennek - a depresszión kívül - milyen egyéb következményei vannak?

3. Akarunk-e segítséget adni a munkatársainknak, vagy hagyjuk, hogy önerőből próbáljanak kimászni a mocsárból?

Magánügy-e a depresszió?

Igen.

 Ha stigmatizáló, mert a környezet (tévesen) azt gondolja, ez vele soha nem történhet meg.

 Ha a segítségnyújtás egy tanácsból áll: "Szedd már össze magad!"

 Ha a cég nyíltan kiáll amellett, hogy sem ideje, sem energiája támogatni azokat, akik nem bírják a nyomást.

Nem.

 Ha rendszerszemléletűek vagyunk, és úgy gondoljuk, a depressziós emberek egyben a szervezet tünethordozói is.

 Ha a vezetőként, HR szakemberként van törekvés arra, hogy megkeressük és - lehetőség szerint - javítsunk a cég működésében jelenlévő, depressziót okozó tényezőkön.

 Ha úgy szeretnénk támogatni a kollégáinkat, hogy fejleszteni tudják saját védelmi rendszereiket.


Mit tegyenek a támogatás mellett döntő cégek?

Mindenekelőtt szükséges, hogy a vezetők, HR szakemberek átfogó képet kapjanak a saját cégükről: melyek a depresszió által veszélyeztetett csoportok, munkakörök? Milyen külső és belső tényezők egyidejű jelenléte vagy gyengesége jellemző náluk? Ennek alapján lehet csak dönteni arról, melyik területen fontos, mit érdemes, illetve lehetséges változtatni vagy fejleszteni.

Komplex felmérést lehetővé tevő eszközt, módszert érdemes választani, mert a depresszió számos ok miatt kialakulhat.

Fontos, hogy a felmérés és a tényleges beavatkozás között minél rövidebb idő teljen el. A túl hosszú tervezési idő ahhoz hasonlít, mintha megnéznénk a mocsárban rekedt embert, azután magyarázat nélkül otthagynánk. Ő nem tudhatja, vajon ágat, kötelet keresünk-e, hogy segíteni tudjunk, vagy elfeledkeztünk róla. Ha közben egy krokodil is érkezik, már nem a süllyedés lesz a legnagyobb gondja. Ha valahogy kievickél egyedül, nem fog megvárni, hanem - ránk dühösen - elmegy. Így válnak okafogyottá a - jószándék ellenére is - túl későn érkező támogatások.


Dr. Marik Ágnes
pszichiáter, coach és tréner
www.selfmapping.com