Mentális felkészítésen is múlik a sikeres olimpiai szereplés

A coaching a sport világából került át az üzleti életbe, az utóbbi években viszont úgy tűnik, kezd a sportban újra teret nyerni a coach-szellemiségű támogatói magatartás. A 2008-as, pekingi olimpián például a brit kerékpáros csapatnak coach-szemléletű sportpszichológus segített a felkészülésben, és azzal, hogy megértették, mi fogja vissza a teljesítményüket, nyerni tudtak. A hamarosan kezdődő londoni olimpián indulási jogot szerző magyar női vízilabda-válogatottal is foglalkozik coach, amit a sportpszichológiával foglalkozó szakemberek egy része nem néz jó szemmel. Annak jártunk utána, miben illetve milyen módszerekkel segít a sportpszichológia és a coaching a nagy megmérettetés előtt álló sportolóinknak.

Több sportpszichológusra lenne szükség

"A mentális felkészítés ugyanúgy része a versenyre való felkészülésnek, mint a fizikai. Ideális esetben az olimpia végével, egy rövid pihenő időszak után már el is kezdődik a következő olimpiára való felkészülés, de a Játékokat megelőző félévben mindenképpen be kell kapcsolni a mentális tréninget" - mondta a HR Portálnak Nagy Sándor sportpszichológus, aki egyebek között a magyar női kézilabda, illetve labdarúgó válogatottal, és számos olimpiai- és világverseny résztvevőjével dolgozott együtt. Hozzátette: ezen a téren van még mit pótolnunk, versenyzőinket ugyanis idén négy hivatalosan akkreditált sportpszichológus segíti az olimpia alatt, míg a német küldöttségben általában 30-40, az amerikai stábnál pedig ennél is több szakember dolgozik.

Imre Tóvári Zsuzsanna sportpszichológus szerint a külföldi csapatokhoz képest valóban alacsony ez a szám, de az olimpiai csapat egészségügyi stábjához viszonyítva, ami harminc fő, már javul az elismertségünk. "Egyébként több olyan olimpikon is van, akiknek még az edzője sem kap helyet az utazó olimpiai keretben, pedig az ő jelenlétük a sportpszichológusnál is fontosabb lenne" - vélekedett a magyar olimpiai csapat és a férfi vízilabda-válogatott sportpszichológusa. Mint mondta, hazánkban több mint harminc éve dolgoznak pszichológusok a sportolók mellett, akik gyakran félhivatalos vagy civil formában voltak jelen a versenyeken. Imre Tóvári Zsuzsanna úgy látja, a gyakorlatban közel nem dolgozik annyi sportpszichológus, mint amennyi csapatnál vagy sportolónál ez szükséges lenne, viszont az is igaz, hogy sokan nem vállalják fel nyilvánosan a pszichológussal történő munkát. "A pszichológus szónak még mindig erősen problémához kapcsolódó jelentése van, holott a sport területén a speciális mentális felkészítések nagy része pozitív, énerősítésről, formaidőzítésről, a pontos mozdulatok mentális begyakorlásáról vagy egy csapategység hatékony felépítéséről szólnak" - fogalmazott a szakember.

Hogyan segít a sportpszichológia?

A sportpszichológus a maximális illetve optimális teljesítmények eléréséhez járul hozzá a pszichológia lehetőségeivel. "A sportoló személyiségének megismerése, önismereti készségének fejlesztése segít a belső erőforrások feltárásában, felhasználásában. Ezek tudatosítása is már teljesítménynövelő hatású lehet azáltal, hogy a sportoló célirányosabban végezheti a felkészülést, és a versenyzést. Gazdaságosabban használja az energiáit, növeli a hatékonyságot, stabilizálja a teljesítőképességet" - magyarázta Nagy Sándor. Az, hogy milyen problémák merülnek fel, függ attól, milyen sportágról van szó, ugyanakkor a csapattagok és az egyéni versenyzők egyedi problémái hasonlóságokat is mutathatnak. Ezen kívül a csapat típusa is meghatározza, milyen feladatokat kell megoldani. "Egy labdajáték csapatban például a közös teljesítményt a játékosok egymással történő interakcióinak minősége meghatározza, a tagok egymástól függenek, ilyen a vízilabda, a kézilabda, a futball. Egy kajak-négyesben már egymástól függetlenül is teljesítenek, de fontos lehet az egymás közötti interakció is, míg egy vívó, vagy egy öttusa csapatban a tagok egymástól függetlenül hozzák létre a saját teljesítményüket, amelyek összeadódnak. Itt a leggyengébb a kohézió, míg az elsőben a legerősebb, a második típusban közepes" - fejtegette Nagy Sándor.

Hozzátette: csapatok esetében csoportdinamikai hatások, kommunikációs problémák, konfliktushelyzetek, együttműködés hatékonysága merülhet fel problémaként, míg pl. a teljesítmény-megtorpanás, stressz-kezelés, motiváció-, koncentráció-, és önbizalom vesztés az egyéni és a csapatsportokban egyaránt téma lehet a foglalkozások során.

A kudarcokat viszonylag gyorsan fel tudják dolgozni a sportolók - folytatta Imre Tóvári Zsuzsanna -, mivel gyerekkoruk óta megszokták, hogy egyik héten nyernek, a másik héten veszítenek, és tudják, a kudarcok tanítómesterek. "Minden hiba, minden pofon megerősíti őket abban, hogy tovább kell küzdeni. Van aki a századik pofonnál abbahagyja, de aki eljut az élvonalba, annak a kitartására lehet építeni. Ő már hozzá van szokva a kudarcokhoz. Tudja, az mennyire fáj, ezért akar egyre jobban és jobban teljesíteni és nyerni. Az a nagyobb feladat inkább, hogy mivel sok téthelyzetet kell megoldaniuk a sportolóknak, időnként kicsit belefásulnak és már mindegy nekik nyernek-e vagy sem, úgy is túlélik, mert erősek. Ilyenkor szoktunk belépni és megkeresni, mi az, ami újra motiválni tudja őket. Ez leggyakrabban az a gyerekkori játéköröm és élvezet, ami miatt szereti azt, amit csinál. Ha ez az érzés újra megvan, megjön a lendület is, és megint javul a teljesítmény" - magyarázta a szakember, aki a VASAS vízilabda és röplabda csapatával idén elért magyar bajnoki címre különösen büszke.

Mint mondta, az eredmények mögött több hónapos egyéni és csoportmunka áll. Leggyakrabban a tétmeccsek előtti napon vagy a meccs napján tartanak csoportfoglalkozásokat, emellett egyéni szinten is dolgozik a játékosokkal. "Ezek a munkák lehetnek mentális tréningek, ahol mozdulatokat javítunk ki, hogy a következő meccsen ne hibázzon újra a játékos, de lehet énerősítés, önbizalom növelés, hiszen a sportolónak is szüksége van erre, főleg a hosszú rájátszás időszakok végén, amikor testileg és lelkileg is elfáradnak" - magyarázta Imre Tóvári Zsuzsanna. Hozzátette: mind a világversenyeken, mind a bajnokságok végén az a legnehezebb, hogy akkor kell a legjobb teljesítményüket hozni a sportolóknak, csapatoknak, edzőknek, amikor a legjobban el vannak fáradva. Ahhoz, hogy ilyenkor gyorsan és hatékonyan meg lehessen erősíteni valakit, ki kell építeni egy erős bizalomteljes kapcsolatot. A szakember szerint gyakran ez a kapcsolat segít, módszertől függetlenül. "Azért fontos a csapatépítés is, mert ha a játékosok között jól működik az egymás közötti interakció, akkor gyorsan fel tudják építeni egymást a következő megmérettetésre" - mondta.

Coaching: egy segítő részszakma

Nagy Sándor úgy véli, egyre jobban elismerik a sportpszichológia nyújtotta lehetőségeket, de vannak olyan edzők, akik nem élnek vele. Vagy azért mert annyira kompetensnek, mindenhatónak érzik magukat, hogy úgy gondolják, ők egyben a sportolók "pszichológusai" is, vagy maguk is bizonytalanok, és nem szeretnék, ha egy szakember "belelátna" a munkájukba.

Imre Tóvári Zsuzsanna úgy tapasztalja, a civil életben ritka, hogy valaki azért keressen fel egy pszichológust, mert nincs problémája, csak szeretné megismerni önmagát vagy fejlődni szeretne. Szerinte erre fejlődtek ki az olyan segítő részszakmák, mint a coaching, ahol már nem pejoratív, ha valaki coach-csal dolgozik. "A coaching munkához kapcsolódnak azok a szerencsés szavak, mint fejlődés, változás, jó megoldások keresése, míg sajnos a pszichológiához a múltbeli szerepe miatt is a probléma, fájdalom, baj szavak. Ez az, amit a mi nemzedékünk, akik az elmúlt 5-10 évben a sportterületre kerültek, szeretnénk megváltoztatni" - emelte ki a szakember, hangsúlyozva: a versenyidőszakban már nem mélylélektani munka folyik, hanem speciális lélektani alapokra helyezett építő, fejlesztő munka. A versenyeken a dráma a pályán zajlik és a sportpszichológus legfontosabb feladata ilyenkor már csak a sportolók megtartása, erősítése.

Nagy Sándor szerint a coaching jó és hatékony együttműködési mód és más szervezetfejlesztési módszereket, elemeket is jól lehet a csapatsportágakban alkalmazni. A hatékony csapat ugyanis olyan, mint a hatékony szervezet. - Jól megfér egymás mellett a coaching és a sportpszichológia, ha mind a kettő tudja a határait. Én magam is alkalmazom. Néhány pszichológus coach is, vagy coach-ként is dolgozik, de nem minden coach pszichológus. Nagyon fontos tudni, hogy a coaching nem pszichoterápia és fordítva - hangsúlyozta a sportpszichológus.

Más a fókusz, de fel kell ismerni a határokat

Sárvári György, aki a női vízilabda-válogatottat coacholja, úgy véli, más egy coach szerepe és módszertana, mint egy pszichológusé. "A coach az üzleti életből jön, éles határokat képes húzni a szakma és a magánélet között. A coaching alapvetően nem a játékos terápiás kezelése, hanem a benne lévő tudás aktualizálása. Ennek a munkának is van terápiás hatása, de más fókuszokkal" - magyarázta, hozzátéve: a coaching ismeretelméleti háttere is más, mint a sportpszichológiáé. A coaching épít a leadership elméletekre, jelentősen táplálkozik a tapasztalati tanulás, és a szervezeti tanulás elméletek modelljeiből. A közös terület a személyiségfejlesztés és az önismeret, de más megközelítésben, más eszköztárral és szemléletben.

Véleménye szerint a sportoló ugyanolyan helyzetben van bizonyos értelemben, mint egy vezető. Folyamatosan teljesítmény kényszer alatt dolgozik, fejlődnie kell, mert a kihívások egyre nőnek, annyi különbséggel, hogy a sportoló teljesítménye egy-egy pillanatra koncentrálódik és jobban mérhető. Sárvári György elmondása szerint a problémák is hasonlóak, mint egy vezetőnél, de a verseny előtti pillanatokban, a felkészülés során ez élesebben jelentkezhet. A csapatban való munka azonban kifejezetten párhuzamokat rejt a menedzsment team-ek fejlesztésével, az ott megjelenő problémákkal, ilyen például az egyéni érdek szembenállása a csapat érdekkel, a kommunikációs blokkok, a konfliktusok, az autonómia szembenállása a rendszerben való gondolkodással. Egy csapat esetében ugyanazok a tényezők határozzák meg a sikert, a kiváló munkát is, mint egy szervezet esetében. Ilyen például az, hogy mennyire egyértelmű a vízió, mennyire világosak az egyéni célok, mennyire meghatározó a leader szerepben a csapatkapitány és az edző, miként tud a csapat túljutni a holtpontokon, mennyire néz szembe a team a felmerülő problémákkal, illetve mekkora az egyéni felelősségvállalás.

Mint a coach elmondta, a női vízilabda-válogatottnál több fázisa volt a team-coachingnak. Az elsőben a csapaton belüli egység megszilárdítása volt a cél. Voltak játékosok, akik nem tekintették magukat, vagy a másikat egyenrangú félnek, és voltak rejtett konfliktusok. A második fázisban kezdődött el a közös meditáció, a fókuszolás gyakorlása, a harmadik fázisban pedig a kapitány és a team közötti egység magasabb szintjét hozták létre. Ezáltal a vezető meghatározó szerepe nem csökkent, de jobban integrálódott a csapatba. Az edző, a klasszikus irányítói szerepkörből képessé válik átlépni a felhatalmazó vezetői működésbe. Mint Sárvári György fogalmazott, itt sokszor komoly szemléletváltásról van szó. Az edző bár szakmájának a mestere, vezetőként meg kell tanulnia létrehozni a tanulási, fejlesztő légkört (leader-ré is kell válnia), neki is fejlődnie kell. Ahogyan a vállalati életben a vezetőknek, itt is ebben segít a coaching. A folyamat közben Sárvári György egyéni coachingban is dolgozott a játékosokkal és a kapitánnyal is.

Imre Tóvári Zsuzsanna szerint a coachok megjelenése a csapatoknál szemléletváltást jelez, az idő ugyanis egyre értékesebb és az edzők, sportolók olyan szakemberekhez fordulnak, akiktől gyors változást remélnek. "Ezek a módszerek rövidtávon valóban gyorsak és hatékonyak. Fontos viszont szem előtt tartani, hogy egy változást könnyű bevinni a sportoló vagy egy csapat életébe, de az ebből adódó hatásokat kézben is kell tartani, főleg ha azok egy idő után mélylélektani szintre jutnak. Olyan ez, mint amikor valaki a felszínen látványos és hatékony változásokat hoz létre, de a pszichológia átfogó tudománya az, ami látja a felszín alatti 6-7 további szinten is a változások hatását és meg is tartja azokat. Gyakran nem a módszer, hanem a segítő szakember a gyógyulás eszköze, ehhez pedig folyamatos önismereti munkával egyensúlyban kell tartaniuk magukat a pszichológusoknak" - fogalmazott a sportpszichológus.

Nagy Sándor úgy látja, az edző felkészültségét jelenti, ha felismeri saját kompetencia határait és delegálni tudja a megfelelő szakembernek a speciálisan megoldandó problémákat. Egy sportpszichológus más eszközökkel és jogosultságokkal is rendelkezik, mint egy nem pszichológus végzettségű coach, de akár jól ki is egészíthetik egymást. "Fontos, hogy ne egymás ellen hassanak a folyamatok, ezért tisztázni kell, kinek mi a szerepe egy ilyen együttműködésben. Ha mindenki a saját területén beleteszi a tudását és az edző képes ezt integrálni, akkor a szinergia itt is érvényesül, mint egy jó csapatban, és a sikeres emberek erősítik egymást" - fogalmazott Nagy Sándor.

Sárvári György szerint a coaching a nyugati országokban körülbelül 20 éve van aktívan jelen a sportban, nálunk ez még újdonságnak számít. A coaching - mint rendszerezett tanácsadási forma - hatékonysága abban áll, hogy a probléma feldolgozás nem pusztán a pszichikus térben történik meg, hanem azonnal összekapcsolódik a szervezeti - csapat - célokkal és a teljesítménynöveléssel, vagyis a kitűzött célok elérésével. "A személyes munka hatása tehát erősen adaptálódik a gyakorlati megvalósulás területére" - mondta a coach.