Nézze meg, Ön vajon több időt tölt-e munkával mint az átlag

Munkaidő és befolyásoló tényezői a múltban és a jelenben

A munkával töltött idő változása nem független a gazdasági-politikai-társadalmi folyamatok alakulásától. A KSH időmérleg-felvételei alapján lehetőségünk van a főfoglalkozású munkára fordított idő és a társadalmi változások trendjei közötti összefüggések megismerésére.



Természetesen a munkaidőre vonatkozó adatok értelmezésénél a hivatalos munkaidő állami szabályozását nem lehet figyelmen kívül hagyni, az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a kötelező munkaidő hossza. A jelenleg általánosnak tekinthető ötnapos, heti 40 órás munkahét 1984 óta van érvényben. A munkaidő szabályozást érintő legutóbbi kormányzati intézkedésre - a gazdasági válság negatív hatásainak a kezelésére - 2009-ben került sor, habár az igénybevétel nem volt kötelező.

Az elmúlt fél évszázadban a munkaidő alakulását a foglalkoztatottak arányának gazdasági ágazatok szerinti változása is jelentősen befolyásolta. Például a mezőgazdaságban a napi munkaidő tradicionálisan hosszúnak számított, azonban az ágazat folyamatos visszaszorulása, illetve modernizálódása hozzájárult a népesség napi átlagos főfoglalkozású munkaidejének a megrövidüléséhez. Itt fontos megemlíteni a jövedelem-kiegészítő munkával töltött idő visszaesését is, amely elsősorban a saját gazdaságban végzett mezőgazdasági munkát érintette – tudtuk meg Sebők Csillától. Emellett a szolgáltatói szektor permanens bővülése is megfigyelhető, ahol az ágazat dolgozóinak a munkaideje és -rendje egyre gyakrabban atipikus, azaz eltérő a nappali, napi 8 órás foglalkoztatástól. Az ágazatok összetétele mellett az elmúlt évtizedekben a foglalkozások megoszlása is változott, a fizikai munkakörökben foglalkoztatottak száma csökkent, a szellemi foglalkozásúak létszáma nőtt. A munkaidő tekintetében e tényezők szintén a főfoglalkozású munkára fordított idő csökkenését eredményezték.

A magyar adatok értelmezésénél a munkaerőpiac fentiekben említett - és globálisnak tekinthető - trendjei mellett figyelembe kell venni a családtámogatási rendszer változását is, amely az elmúlt évtized során lehetővé tette az egyes gyermektámogatások melletti részmunkaidős munkavállalás lehetőségét.

Kortól is függ

Az 1999-2000. és a 2009-2010. évek vonatkozásában érdemes még kiemelni a munkaerőpiac szereplőire vonatkozóan kettő, életkorral kapcsolatos változást. Egyfelől elmondható, hogy a 25 év alatti korosztály foglalkoztatása számottevően visszaesett, mert a korcsoportban jelentősen megnőtt a nappali tagozaton tanulók aránya, illetve magasabb lett a munkanélküliek hányada is az ezredforduló éveihez képest. Másfelől az idősebb korcsoportok munkavégzésére a nyugdíjazási szabályozás és gyakorlat változásai voltak jelentős hatással. A nyugdíjba vonulási korhatár több lépcsőben való emelése, illetve a korhatár előtti öregségi nyugdíjazási formák vonzerejének a csökkenése mindenekelőtt az 55-59 éves nők munkaerő-piaci részvételét növelte és a nyugdíjba vonulásuk időpontját későbbre tolta. Ennek eredményeképpen e korcsoport főfoglalkozású munkával töltött napi átlagideje megduplázódott.

416 és 460 perc – ennyit dolgoznak a nők és a férfiak

Összességében a 15-84 éves népesség körében 2009-2010-ben főfoglalkozású munkát megközelítőleg ugyanannyian végeztek, mint tíz évvel ezelőtt (a férfiak 37 százaléka dolgozott 1999-2000-ben és 37,8 százalékuk 2009-2010-ben, a nőknek 26,6 illetve 27,2 százaléka), azonban a dolgozók munkaidejének a hossza átlagosan 30 perccel rövidebb lett (a férfiaknál a ledolgozott munkaidő napi átlagban 491 perc volt 1999-2000-ben és 460 perc 2009-2010-ben, a nőknél a megfelelő értékek 446 perc, illetve 416 perc).

A nők munkába állása 1949-től folyamatosan növekedett: 1949-ben száz aktív kereső közül még 29 százalék volt nő, 71 százalék férfi, 1970-re az arányok kiegyenlítettebbé váltak, a foglalkoztatottak közül 41 százalék nő és 59 százalék férfi. Az 1980-as évek elején a 15-54 éves nők foglalkoztatottsága 73 százalék körüli volt és a munkaerőpiacon nem voltak rugalmas és alternatív foglalkoztatási formák.

A női vezetők munkaideje a leghosszabb

Általánosságban elmondható, hogy a nők esetében a munkaidő hosszát befolyásolja a családi állapot, ugyanis a nem házasok nagyobb eséllyel kerülnek be a leghosszabb munkaidőt teljesítők csoportjába. Emellett a foglalkozás hatása is jelentős a munkavégzés időtartamára. A kereskedelmi-szolgáltatási foglalkozású és a vezető beosztású nők munkaideje nemcsak napjainkban, de már tíz évvel ezelőtt is a leghosszabb volt. Ehhez képest új tendenciának számít, hogy az éjszakai (este 10 óra utáni) munkavégzés a munkaidő meghosszabbodásával jár, tehát ezek az állások nem csak a munkavégzés ideje, hanem hossza szerint is kedvezőtlennek tekinthetőek.

Sok munka kevés szabadidő

A munkaidő meghosszabbodása azt is jelenti, hogy a napi 24 órából valamely tevékenység(ek)re kevesebb időt lehet fordítani. A leghosszabb főfoglalkozású munkaidőben dolgozó nőknél mind a szabadidő, mind a fiziológiai tevékenységek (alvás, étkezés, tisztálkodás) ideje jelentősen megrövidül. Ezért ezek az időtöltési jellegzetességek kevésbé magyarázhatóak egyéni választásokkal, sokkal inkább egy beszűkült időkeretben a feladatok szükségszerű ellátásáról lehet szó. E tendencia még erőteljesebb, ha gyermek(ek)ről is gondoskodni kell a családban.

Emellett az elmúlt fél évszázad kutatásai azt mutatják, hogy a nők erősödő munkaerő-piaci részvétele a családon belüli munkamegosztás mintázatát nem alakította át radikálisan. A férfiak otthoni tevékenységekre fordított idejének a növekedése ellenére a nők továbbra is számottevően több időt töltenek házimunkával és a gyermekek ellátásával. Ugyanakkor a férfiakkal kapcsolatos elvárások változása a gyermeknevelés területére is kiterjed, azaz a közvélekedés a szülői feladatokban aktívabb szerepvállalást igényel tőlük.