Sakk a szupervízióban, a coachingban, és egyéb fejlesztő folyamatokban

Egy Pest megyei intézményvezető a játék elején szinte csak egy bábuval lépett. A többi bábuját egyáltalán nem mozgatta. Akkor lépett velük, amikor az már elkerülhetetlen volt, mert az ellenfél kikényszerítette azt. A játék végén, amikor szokásos megbeszélésre került a sor, hogy mi is történt játék során, adta magát a kérdés: Mindent egyedül kell csinál? Hogyan vonja be a beosztottjait a tennivalókba? Egy magányos vezető alakja bontakozott ki a beszélgetés során. Késő estig van bent az iskolában szinte minden nap, mert nem akarja terhelni a kollégáit.

Ehhez jól kell tudni sakkozni?

Természetesnek tűnik, a megállapítás: "ehhez jól kell tudni sakkozni." Meglepő módon mégsem. Ahhoz, hogy valós kérdések jelenjenek meg, a sakkjáték tudásának mértéke szinte lényegtelen. A játéktudásnak minimális szerepe van. Ha valaki a lépéseket ismeri, máris egy élvezetes eszközt birtokol. Hasonló a helyzet, amikor arra kérjük a résztvevőt, hogy rajzoljon, ott sem a rajztudás számít. Nem esztétikai szempontok alapján elemezzük a létrejött "alkotást". Itt sem azaz érdekes, hogy milyen gyorsan nyer.

A sakk kiváló reflexiós teret biztosít, segít tárgyiasítani a problémát, a vizsgálandó jelenséget. Nagyvállalati középvezetők körében merült fel a sakk, mint lehetőség a hasonlóságok megjelenése kapcsán. Az egyik középvezető mondta: "Én nem tudok sakkozni olyan nagyon, mert nincsenek koncepcióim". Egy kérdést fogalmaztam meg felé: "Vezetőként mi a koncepciója?" Hosszú csend után a válasz: "nincsen koncepcióm" Korábban nagyon jól végezte a munkáját, és ennek megbecsüléseként lett belőle vezető. Vezetőkén igazán sosem gondolt önmagára, végezte a feladatát úgy, mint eddig, de sosem gondolt arra, hogy van különbség vezető és beosztott között.

A sakk: játék, sport, tudomány, művészet

Ezeket a különböző szinteket tudjuk hasznosítani a játék, illetve annak elemzése során. Mi történt? Mit jelent ez most? A megfogalmazottak alapján, milyen teendők vannak? Többnyire a játék során megfigyelt jelenség párosul valamilyen élettörténéssel akár a közelmúltból vagy akár a régmúltból. A játék során lehet gyakorolni és természetesen az életben is lehet gyakorolni. A kettő oda-vissza hatása igen hatékonynak látszik

A sakkjáték közben nő a koncentrációs képességünk, akaraterőnk, önbizalmunk, a célirányos gondolkodásunk, analizáló és szintetizáló készségünk, felelősségérzetünk. A játék javítja az új helyzetekhez való alkalmazkodásunkat, problémaérzékenységünket, kombinatív gondolkodásunkat. A tudományos rész azt is jelenti, hogy megismételhető, gyakorlás után máskor is előállítható ugyanaz a helyzet.

Sakk a fejlesztői munkában

Egyre több helyen tervezik a rendes tanítási időben felvenni a sakkot, mint tantárgyat (nem csak szakkörként) a jótékony hatásai miatt. Sajnos felnőttek körében ilyen jellegű vizsgálatokról nem tudok. Ugyanakkor idősotthonokban a keresztrejtvény mellett sikeresen használják az időskori leépülés elkerülése érdekében.

Más fejlesztői munkában is próbálkoztam a sakkjáték lehetőségeit kihasználni. Például büntetés-végrehajtási intézményben elítéltek között, 10-12 fős csoportban. A résztvevők egy része nem ismerte a játékszabályokat sem. Az első feladat az volt, hogy azok, akik a lépéseket, alapszabályokat ismerték, tanítsák azokat, akik semmit sem tudtak a játékról. Ez máris egy sajátos viszonyt hozott létre: "tanítok és tanulók" között egy különleges együttműködés alakult ki. Belátták, hogy a szabályokat be kell tartani ahhoz, hogy élvezetes legyen a játék számukra. A szabályok betartása máris tágabb értelmezést is hozott etikai dimenziók formájában. A sakk természetétől idegen elemeket is használtam, például négyen játszottak egy táblán ketten-ketten fehérrel, ketten-ketten sötéttel. Egyik szakaszban nem beszélhettek egymással, másik szakaszban egyeztethettek az egy oldalon ülök. Megint csak egy sajátos együttműködés jött létre.

Ezt a formát párban dolgozó szupervizorok között is alkalmaztam és izgalmas felfedezéseket tettek önmagukról és az együttműködésük kapcsán is. Hogyan alakul a közös stratégia? Mennyire értik egymást szavakkal illetve szavak nélkül, mennyire fontosak a részletek, vagy csak a végcél a fontos? Ki irányít?

Az elítéltek között fontos megfigyelés volt, hogy ugyanazt a történést egészen másként láthatja más, mint ő önmaga, ilyen értelemben tágult a világ számukra. Ennek felismerése és elfogadása új távlatokat nyitott. Valamelyikük az egyik játék után ezt mondta:"Nem számoltam a következményekkel, ...ezért vagyok bent". Ez a mondat egy hosszabb beszélgetés kezdetévé vált.

A technikát segítségül hívva egy olyan videofelvétel rendszert alakítottunk ki, ami további elemzést és reflexiókat tesz lehetővé. Egyidejűleg három kamerát használunk: 1. kamera egyik játékost 2. kamera másik játékost veszi, illetve a 3. kamera pedig a sakktáblán történteket rögzíti. A játék végén, egy képernyőn három kis filmen láthatjuk a két játékost és a magát a játékot, ugyanazt a pillanatot három nézőpontból követhetjük. A technika lehetővé teszi, hogy egyszerre mindhárom felvételt gyorsítsuk, lassítsuk vagy megállítsuk.

Sajnos jelenleg nincsen olyan nagy esetszám, hogy komolyabb statisztikai törvényszerűségeket lehetne megállapítani a sakk fejlesztői hatásáról a szupervízióban és a coachingban. Az azonban állítható, hogy játszva közelíthetjük meg a felmerülő kérdéseket. Minden fejlesztési folyamatban lehet helye a sakkjáték "beépítésének". Különösen ott látom használhatónak, ahol túlságosan erős a racionális gondolkodás, és ott, ahol a verbális kommunikáció valamilyen módon korlátozott.

Vizsolyi Ákos
s.dipl. szupervizor