Uborkaszezon

A koviubi elkészítéséhez szükségünk lesz egy legalább 3 literes nagy üvegre. A gondosan szétválogatott hasas uborkáink végét levágjuk, oldalát bevagdossuk, de óvatosan, hogy azért egyben maradjanak. Az aljára menjen egy félbarna sercli, minél szikkadtabb, annál jobb. Mehet rá a kapor és állítsuk katonás rendbe az uborkákat. Öntsük rá a felmelegített sós vizet, amiben van kristálycukor, mustármag, egész bors, babérlevél, fokhagyma, gyöngyhagyma addig, hogy teljesen ellepje. Végül menjen rá még kapor - mert kaporból sohasem elég, ecet és még egy szelet kenyér. Fedjük le egy kistányérral és rakjuk ki a napra, forgassuk sokszor, hogy mindenütt érje a fény és a meleg.

Szóval ott tartottam, hogy nem könnyű ilyenkor HáeResnek lenni.
Nyáron a fű se nő, mindenki szabin, lazul a nép, a fegyelem...Könnyű ilyenkor HáeR-esnek lenni - mondják. Pedig, dehogy!

Az elmúlt hónapok sokszor kapkodó tűzoltó tevékenysége még nem ért véget és sok helyen még csak a károk felmérése zajlik. A kényszerűen kiesett bevételek ellensúlyozására megkezdődtek a költségcsökkentési akciók: gyakornokok, nyugdíjasok lepattintva, néhol alkalmazottak elbocsájtva, de legalább is FTE csökkentési excel táblák szervezeti egységenként vezetőknek kiküldve, kismamák visszavétele sztornó, munkaidő- és bércsökkentés, cafeteria részben vagy egészben ugrott, képzések leállítva...pedig épp, hogy fellélegeztünk volna... és hol van még a vége?! Mindjárt szeptember és indul a jövő évi tervezés. Kész rémálomnak tűnik.

A legrosszabb az egészben az, hogy olyan görcsösen ragaszkodnánk az évek alatt százszor is újraolvasott éves forgatókönyvünkhöz, hogy folyton azon jár az eszünk, hogyan tudjuk helyreállítani az eredeti állapotot. Pedig ha egy pillanatra megállunk, felismerhetjük, hogy ez az uborkaszezon egy nagyszerű és egyben tanulságos időszak is, ami magában rejtheti a választ azokra a kérdéseinkre, amelyek majd csak télen, vagy jövőre lesznek aktuálisak.

De vegyük csak lépésről lépésre.

1. Kell egy tiszta üveg.

Noha a legtöbbünknek aligha van lehetősége arra, hogy egy teljesen új és tiszta üveget vegyen, kénytelenek leszünk beérni azzal, ami van. Kicsit koszos, kicsit kopott, de a miénk. Érdemes megnézni, hogy a korábbi használatból adódó koszoknak, károknak mennyi és milyen várható hatása lesz majd a folyamatainkra. Mert van, ami hozzátesz az ízhez, de lehet olyan is, ami már az egészségünket károsíthatja. Legyünk tisztában ezzel és csak ez utóbbitól szabaduljunk meg. Az üveg mindig legyen annyira tiszta, hogy kellően beláthassunk mi zajlik odabent. Ezt használjuk ki és nézzük, kukucskáljunk gyakran, sokféle szögből. Mert csak úgy látszik a hasznos üledék, vagy éppenséggel, ha nemkívánatos penész kezdene formálódni.

2. Minden hozzávalónk legyen a lehető legjobb minőségű.

Hát „good luck” barátaim, ahogy azt a művelt német mondja. Lehetnek tuti beszerző helyeid, vagy minden évben a szerencsére bízod magad - nagy valószínűséggel legjobb törekvéseid ellenére is - lesznek kackiás, csodás állagú darabjaid, lesznek kissé satnyábbak, de még elmegy kategóriájúak és tutira lesznek olyanok, amiket nem választottál volna, de pont olyan jól illik abba a pici résbe, ott az üveg szájánál - így hát beleszuszakolod azt is. Ami pedig a többit illeti: ne adj azokra a zacskóra nyomtatott lejárati időkre. Te magad vizsgáld meg, morzsold az ujjaid között, szagold meg, hogy igaz-e a hír. Ha nem -és többnyire így van- használd fel nyugodtan. És persze ott van a kenyér kérdése, ami az igazi sava-borsát, ízét adja, ami beindítja az érlelést. Minél régebbi darab, annál jobb. Minél szikkadtabb, annál jobb. Megértem, hogy gyanakodva nézel rá. A színe se olyan, mint a többié, száraz, itt-ott élesek a sarkai. De hidd el, ha alámerül majd a fűszeres-sós lében, kiteljesedik és bölcsességével összefogja az ízeket és beindítja az érést a leghalványabb zöld uborkánál is.

3. És ha már a fűszerezésnél tartunk: ez egyéni ízlés kérdése.

Biztosan neked is van otthon olyan, a nagyidtól megmaradt recepted, amiben az van, hogy „gondolomnyi” paprikát szórj bele, vagy hogy annyi lisztet adj hozzá „amennyit felvesz”. A falnak mész tőle, pedig ettől lesz csak a tiéd! Ha becsukod a szakirodalmat és végre elengedett kézzel, az összes többi érzékszervedet csúcsra járatva olyat alkotsz, amilyet még soha! Hagyod, hogy apránként hasson rád a változás, a változtatás.

4. És igen, a változás az egyik legfontosabb tényező!

Praktikusan mindegy is, hogy mennyi időbe telik. A folyamatos változás a lényeg! Nekem 3 napot javasol a recept, de ismerek olyat, aki egy hétig is kint hagyja a tűző napon és gyakran forgatja, hogy minden oldalról ugyanúgy érje a fény. Bevallom, most meg vagyok lőve. Napok óta esik, borult az ég. Tegnap panaszkodtam egy barátnőmnek, hogy elkéstem. Idén keresztbe tett a meteorológia, nem fog menni. Mire azt mondja, figyelj, az én anyósom sose teszi ki a napra, mindig a hűtőben érleli! Mi van?! És ha közben mégis csak kisüt a nap? Akkor kiteszi és este vissza a hűtőbe. Figyeli és folyamatosan kóstolja és ha valamiből több van vagy kevesebb, útközben korrigál. Igen és mindig tökéletesen ropogós lesz. Nekem bejön Panni nagyinak ez az agilis koviubizó technikája.


Szóval ott tartottam, hogy nem könnyű most HáeR-esnek lenni. Pedig a jó HáeR-es nem dől be annak, hogy nemsokára minden visszaáll. Hanem megnézi, hogy borús időben hogyan alakul az uborkásüvegen belüli élet. Hogyan hatottak rá a fényhiányos időszakok? Vajon kell még egy kis só, vagy ecet? Másképp kellene rakosgatni az uborkákat ahhoz, hogy mindegyiket érje a nap? Vajon attól gyorsabb lesz az érés, a változás? A jó HáeR-es most figyel, kóstol és ha maradt rá még egy kis büdzséje, akkor mér! (Nem, nem dolgozói elégedettséget! Fejezzük már be ezt az ostobaságot!
Az uborkával szólva: attól, mert a hozzávalók önmagukban szépek, egészségesek és jól érzik magukat a fűszerezett sós lében, korántsem biztos, hogy segítik az érés folyamatát.)

Nekünk az összhatásra van szükségünk: arra az üvegen belül kialakuló sajátos kultúrára, ami megtámogatja majd a vasárnapi rántotthúst, vagy a tojásos lecsót, vagy elrontja az ebédet és az asztaltól felállva úgy gondoljuk, ezért kár volt leülni és a szalvétát az ölünkbe teríteni.

Szóval most jó HáeR-esnek lenni, hiszen itt az uborkaszezon!

Füredi Júlia
szervezetpszichológus
www.furedijulia.hu

Nyitókép: Photo Mix from Pixabay