Van még olyan, hogy vezetői etika és lelkiismeret?
2014 májusában a Jagall & Partners és az InnovaLab Institute közös kutatást végeztek a szervezeteken belül észlelhető vezetői etika és lelkiismeret, valamint a szervezeti innovációs teljesítmény és stratégia jelenségeinek illetve összefüggéseinek feltérképezésére. A kutatás két fő területet ölel fel. Egyrészről a szervezeti szintű innovációs teljesítményt, másrészről a szervezeten belül megnyilvánuló vezetői etika mértékét és minőségét vizsgálja. Az alábbi cikk a Vezetői Etika és Lelkiismeret" területére vonatkozó főbb eredményeiket mutatja be.
Az online kérdőív alapú kutatásban több mint 130 magyar vállalatban dolgozó vezető, munkatárs illetve tulajdonos képviselő vett részt, a teljesen értékelhető válaszok száma 102.
A kutatásban résztvevők mintegy 40 százaléka tulajdonos vagy felsővezető, 38 százaléka középvezető volt. A résztvevők által képviselt cégek 55 százaléka 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztat. A résztvevők mintegy 40 százalékea HR és menedzsment területen, közel 23 százaléka értékesítés, marketing és ügyfélszolgálat területen, míg 20 százaléka gyártás, K+F, IT, logisztika területen dolgozik.
Az etikus vezető vizsgálatának célja
Az etikus üzleti magatartás fenntartása és ellenőrzése egyre inkább standard követelménnyé vált az immáron több mint egy évtizede történt nagyvállalati botrányok (Enron, Tyco International, Worldcom) utáni SOX (Sarbanes-Oxley Act) törvény bevezetése óta. A vállalati jelentési és belső ellenőrzési rendszerek természetesen nagymértékben segítik az átláthatóságot és az etikus vállalati környezet kialakítását, ugyanakkor napjaink komplex világában, ahol egy vállalat működése a részvényeseken és a munkavállalókon kívül még számos további gazdasági és civil szereplőt (családokat, közösségeket) is érint, különösen fontos, hogy az etikusság fogalmát egy tágabb értelmezésben is vizsgáljuk.
Az etikus vezetői viselkedés többet jelent annál, hogy valaki egyszerűen nem korrupt, nem hamisít meg üzleti adatokat és nem sikkaszt. Az üzleti környezet szabályozása könnyedén lehetővé teszi, hogy valaki teljesen törvényesen, mégis erkölcsileg kifogásolható módon működjön. Csupán a döntéshozók személyes habitusa, látásmódja és lelkiismerete húzza meg a láthatatlan morális választóvonalat az etikus és a nem etikus cselekedetek között. De mégis, mitől függ, hogy kinél, hol van ez a határ? Elvégre, ha üzleti etikáról beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nem a személytelen vállalatok, hanem az azokban dolgozó egyes emberek hozzák meg a döntéseket. Hiszen "az üzletnek nincs lelkiismerete, az embereknek van."
Több tanulmány is született már korábban a fent említett témakörben, vizsgálva például a vezetői integritás és ez egyéni jellem összefüggését , a becsület és alázat szerepét az üzleti csalások valószínűségében és a hatalom és az azzal járó felelősség hatását az etikus döntésekre.
Jelenlegi kutatásunkban nem a vezető személyiségének jegyeit, hanem inkább annak hitét és meggyőződéseit vizsgáltuk három szempontból.
Tudatosság (rendszerszemlélet): látja-e a vezető, hogy az üzleti döntései kikre és hogyan hatnak, milyen kárt vagy hasznot okoznak a rendszer szereplőinek?
Empátia: amellett, hogy tisztában van a vezető az érintettekre gyakorolt hatással, vajon érdekli-e, törődik-e vele?
Viselkedés, tényleges döntéshozatal: hogyan ítéli meg a vezető saját viselkedését, döntéshozatalát, hogy az mennyire etikus? Mennyire sikerül saját mércéje szerint etikusan vezetnie?
Az egyéni etikusságot meghatározó faktorokon kívül rákérdeztünk még az alábbi két szempontra is, mivel ezek is hatással lehetnek az egyén tényleges etikai viselkedésére:
A magyar üzleti etikai környezetbe vetett hit: a vezető mennyire hisz az etikus viselkedés lehetőségében és megtérülésében?
A vállalati etika minősége: milyen szervezeti etikai környezet veszi körül a vezetőt a munkahelyén?
Magyarországi üzleti etika megítélése és általános attitűd
Az általános üzleti környezetbe vetett hit vizsgálata során kiderült, hogy a válaszadók jelentős többsége (86 százalék) gondolja úgy, hogy a mai magyar üzleti környezetben egy teljesen etikus cég is lehet nyereséges. Érdekes ugyanakkor azt is látni, hogy ugyanezen kör résztvevőinek 64 százaléka abban is egyetértett, hogy aki eredményes az üzleti életben, annak olyan döntéseket is meg kell hoznia, melyek akár nem szándékoltan, de kárt okoznak másoknak.
Lefordítva ezt a két eredményt az általános vélekedés az, hogy etikusan is lehet nyereséget termelni, ugyanakkor az üzleti döntések természetes velejárója, hogy másoknak kárt okozunk és még egy etikus környezetben sem járhat mindenki jól.
Érdekes, hogy ezt a fajta 'elkerülhetetlen' károkozást a felsőbb vezetői szinteken szignifikánsan kevesebben vallják. Míg a felsőszinten még csak 55 százalék,, a középvezetői és beosztotti szinteken már 69 százalék vélte úgy, hogy a sikeres üzleti eredmény szükséges velejárója, hogy bizonyos döntések másoknak nem szándékolt kárt okoznak.
Rendszerszemlélet
Az a régen gyökerező filozófia, mely szerint, "ami nekem jó, az másnak is", a mai környezeti és társadalmi hatások bonyolult összefüggéseinek világában már nem életképes. László Ervint idézve "Ez ma az egoizmusnak felel meg. Most már csak úgy lehet jól működni, ha az egész rendszer érdekeit tartjuk szem előtt." Ezért is volt fontos, hogy jelenlegi kutatásunkban rákérdezzünk a vezetők rendszerszemléletének határaira, azaz hogy miként látják a vállalatok tágabb környezetére gyakorolt hatását.
Szignifikáns különbség látszik a top menedzsment és a középvezetők válaszai között. A tágabb társadalmi rendszerszemlélet a középvezetők/beosztottak válaszaiban 77 százaléknál fedezhető fel, míg a felsőbb vezetők válaszaiban már csak 52 százaéknál.
Vállalati szintű etika megítélése
A vezetőket körülvevő környezet, céges kultúra és üzleti nyomás is alapvetően befolyásolhatják az egyén szabadságát az etikus viselkedést illetően. A bevált vállalati gyakorlatok és a részvényesek, tulajdonosok által diktált értékek látszólag vagy ténylegesen is szűkíthetik a vezető mozgásterét az etikus partneri viszony kialakításában.
A válaszadók jelentős többsége (10-ből legalább 8 válaszadó) vallja azt a cégről, amelyben dolgozik, hogy
- igazságos és átlátható tendereztetési folyamatot biztosít az új szerződések megkötéséhez,
- munkavállalóival méltósággal és tisztelettel bánik és tisztességes (fair) díjazásban részesíti alkalmazottait,
- beszállítóit és alvállalkozóit korrekt módon (fair áron és időben) fizeti.
Viszont az utolsó két szempontnál, szignifikáns különbség van a vezetői szintek válaszai között. Ha a szervezeti szintű etikai kérdések eredményét egy index értékben összesítjük, akkor kimutatható, hogy a középvezetői/beosztotti csoport lényegesen negatívabban ítéli meg a vállalati szinten tanúsított etikus magatartást (átlagolt index értékek 77 vs 69), azaz a felsővezetők valamivel kedvezőbb színben látják cégüket. Például a beszállítókkal való bánásmódban a felsővezetők/tulajdonosok 100 százaléka(!) ítélte meg pozitívan szervezete magatartását, míg az operatívabb szinten működő vezetőknek már csak 86 százaléka volt hasonlóan elismerő.
Míg más etikai kérdéseknél nem fedeztünk fel a vállalatok méretéből és tulajdonosi köréből származtatható szignifikáns különbséget, addig a beszállítókkal való bánásmóddal kapcsolatban egyértelmű a különbség. A magyar cégekben pozitívabban nyilatkoztak (97 százalék) a külföldi tulajdonúakhoz képest (87 százalék).
A felülről jövő üzleti nyomás kritikusan érinti a vezetői döntéshozatal etikai minőségét. Ezért vizsgáltuk a tulajdonosok rövid illetve hosszú távú szemléletét, ahol a válaszadók 37 százaléka szerint a tulajdonosok számára az idei év nyeresége fontosabb a hosszútávú eredményességnél. A vállalatok adottságai alapján, talán ez volt az egyik legmegosztóbb kérdés. Jellemzően a 250 fő feletti vállalatoknál és a külföldi tulajdonú cégeknél dolgozó vezetők érzik jobban úgy, hogy a tulajdonosok rövidtávú nyereségességre törekszenek, míg ez az érzet majdnem fele akkora arányban fordul elő a kisebb cégeknél és a magyar tulajdonú vállalatoknál.
Együttérző-képesség, empátia
Attól, hogy a vállalati működés során egy vezető felismeri az üzleti döntések hatását és érintettjeit, még nem biztos, hogy törődik is azokkal. Általában csak akkor válik egy döntési helyzet etikai kérdéssé vagy dilemmává, ha maga az elv vagy az érintettek valamilyen módon fontos helyet foglalnak el a vezető személyes értékrendjében. Ezért kérdeztünk rá, hogy a vezetők mennyire törődnek más emberekkel - a szűkebb és a tágabb környezetet is ideértve.
Tízből kilenc vezető vallotta, hogy neki személy szerint fontos a munkatársai jóléte és igenis elszomorítja mások szenvedése. Ez az arány ugyanúgy igaz mind a tulajdonosok és felsővezetők, mind a középvezetők és beosztottak körében.
Éppen ezért figyelemfelkeltő az, hogy a vezetők közel 40 százalékánál előfordul olyan helyzet, amikor munkahelyi döntései során személyes értékrendje konfliktusba kerül a vállalat érdekével (azaz a vállalat érdeke és a saját lelkiismerete mást diktál). Érdekes látni, hogy minél feljebb haladunk a vállalati ranglétrán, annál kevésbé érzékelhető ez a jelenség. A középvezetőknél még 44 százalék, míg a felsővezetők/tulajdonos körében csak 25 százalék. Vajon miből adódik, hogy a felsővezetők majdnem feleannyian vallják, hogy megélnek ilyen helyzetet? A kutatás alapján empátiában a felsővezetők/tulajdonosok sem maradnak el a többi válaszadótól, viszont a tágabb rendszerszemléleti indexük alacsonyabb.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Van még olyan, hogy vezetői etika és lelkiismeret?
2. oldal - Összegzés és további összefüggések
A kutatásban résztvevők mintegy 40 százaléka tulajdonos vagy felsővezető, 38 százaléka középvezető volt. A résztvevők által képviselt cégek 55 százaléka 250 főnél több alkalmazottat foglalkoztat. A résztvevők mintegy 40 százalékea HR és menedzsment területen, közel 23 százaléka értékesítés, marketing és ügyfélszolgálat területen, míg 20 százaléka gyártás, K+F, IT, logisztika területen dolgozik.
Az etikus vezető vizsgálatának célja
Az etikus üzleti magatartás fenntartása és ellenőrzése egyre inkább standard követelménnyé vált az immáron több mint egy évtizede történt nagyvállalati botrányok (Enron, Tyco International, Worldcom) utáni SOX (Sarbanes-Oxley Act) törvény bevezetése óta. A vállalati jelentési és belső ellenőrzési rendszerek természetesen nagymértékben segítik az átláthatóságot és az etikus vállalati környezet kialakítását, ugyanakkor napjaink komplex világában, ahol egy vállalat működése a részvényeseken és a munkavállalókon kívül még számos további gazdasági és civil szereplőt (családokat, közösségeket) is érint, különösen fontos, hogy az etikusság fogalmát egy tágabb értelmezésben is vizsgáljuk.
Az etikus vezetői viselkedés többet jelent annál, hogy valaki egyszerűen nem korrupt, nem hamisít meg üzleti adatokat és nem sikkaszt. Az üzleti környezet szabályozása könnyedén lehetővé teszi, hogy valaki teljesen törvényesen, mégis erkölcsileg kifogásolható módon működjön. Csupán a döntéshozók személyes habitusa, látásmódja és lelkiismerete húzza meg a láthatatlan morális választóvonalat az etikus és a nem etikus cselekedetek között. De mégis, mitől függ, hogy kinél, hol van ez a határ? Elvégre, ha üzleti etikáról beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nem a személytelen vállalatok, hanem az azokban dolgozó egyes emberek hozzák meg a döntéseket. Hiszen "az üzletnek nincs lelkiismerete, az embereknek van."
Több tanulmány is született már korábban a fent említett témakörben, vizsgálva például a vezetői integritás és ez egyéni jellem összefüggését , a becsület és alázat szerepét az üzleti csalások valószínűségében és a hatalom és az azzal járó felelősség hatását az etikus döntésekre.
Jelenlegi kutatásunkban nem a vezető személyiségének jegyeit, hanem inkább annak hitét és meggyőződéseit vizsgáltuk három szempontból.
Tudatosság (rendszerszemlélet): látja-e a vezető, hogy az üzleti döntései kikre és hogyan hatnak, milyen kárt vagy hasznot okoznak a rendszer szereplőinek?
Empátia: amellett, hogy tisztában van a vezető az érintettekre gyakorolt hatással, vajon érdekli-e, törődik-e vele?
Viselkedés, tényleges döntéshozatal: hogyan ítéli meg a vezető saját viselkedését, döntéshozatalát, hogy az mennyire etikus? Mennyire sikerül saját mércéje szerint etikusan vezetnie?
Az egyéni etikusságot meghatározó faktorokon kívül rákérdeztünk még az alábbi két szempontra is, mivel ezek is hatással lehetnek az egyén tényleges etikai viselkedésére:
A magyar üzleti etikai környezetbe vetett hit: a vezető mennyire hisz az etikus viselkedés lehetőségében és megtérülésében?
A vállalati etika minősége: milyen szervezeti etikai környezet veszi körül a vezetőt a munkahelyén?
Magyarországi üzleti etika megítélése és általános attitűd
Az általános üzleti környezetbe vetett hit vizsgálata során kiderült, hogy a válaszadók jelentős többsége (86 százalék) gondolja úgy, hogy a mai magyar üzleti környezetben egy teljesen etikus cég is lehet nyereséges. Érdekes ugyanakkor azt is látni, hogy ugyanezen kör résztvevőinek 64 százaléka abban is egyetértett, hogy aki eredményes az üzleti életben, annak olyan döntéseket is meg kell hoznia, melyek akár nem szándékoltan, de kárt okoznak másoknak.
Lefordítva ezt a két eredményt az általános vélekedés az, hogy etikusan is lehet nyereséget termelni, ugyanakkor az üzleti döntések természetes velejárója, hogy másoknak kárt okozunk és még egy etikus környezetben sem járhat mindenki jól.
Érdekes, hogy ezt a fajta 'elkerülhetetlen' károkozást a felsőbb vezetői szinteken szignifikánsan kevesebben vallják. Míg a felsőszinten még csak 55 százalék,, a középvezetői és beosztotti szinteken már 69 százalék vélte úgy, hogy a sikeres üzleti eredmény szükséges velejárója, hogy bizonyos döntések másoknak nem szándékolt kárt okoznak. Rendszerszemlélet
Az a régen gyökerező filozófia, mely szerint, "ami nekem jó, az másnak is", a mai környezeti és társadalmi hatások bonyolult összefüggéseinek világában már nem életképes. László Ervint idézve "Ez ma az egoizmusnak felel meg. Most már csak úgy lehet jól működni, ha az egész rendszer érdekeit tartjuk szem előtt." Ezért is volt fontos, hogy jelenlegi kutatásunkban rákérdezzünk a vezetők rendszerszemléletének határaira, azaz hogy miként látják a vállalatok tágabb környezetére gyakorolt hatását.
Szignifikáns különbség látszik a top menedzsment és a középvezetők válaszai között. A tágabb társadalmi rendszerszemlélet a középvezetők/beosztottak válaszaiban 77 százaléknál fedezhető fel, míg a felsőbb vezetők válaszaiban már csak 52 százaéknál.
Vállalati szintű etika megítélése
A vezetőket körülvevő környezet, céges kultúra és üzleti nyomás is alapvetően befolyásolhatják az egyén szabadságát az etikus viselkedést illetően. A bevált vállalati gyakorlatok és a részvényesek, tulajdonosok által diktált értékek látszólag vagy ténylegesen is szűkíthetik a vezető mozgásterét az etikus partneri viszony kialakításában.
A válaszadók jelentős többsége (10-ből legalább 8 válaszadó) vallja azt a cégről, amelyben dolgozik, hogy
- igazságos és átlátható tendereztetési folyamatot biztosít az új szerződések megkötéséhez,
- munkavállalóival méltósággal és tisztelettel bánik és tisztességes (fair) díjazásban részesíti alkalmazottait,
- beszállítóit és alvállalkozóit korrekt módon (fair áron és időben) fizeti.
Viszont az utolsó két szempontnál, szignifikáns különbség van a vezetői szintek válaszai között. Ha a szervezeti szintű etikai kérdések eredményét egy index értékben összesítjük, akkor kimutatható, hogy a középvezetői/beosztotti csoport lényegesen negatívabban ítéli meg a vállalati szinten tanúsított etikus magatartást (átlagolt index értékek 77 vs 69), azaz a felsővezetők valamivel kedvezőbb színben látják cégüket. Például a beszállítókkal való bánásmódban a felsővezetők/tulajdonosok 100 százaléka(!) ítélte meg pozitívan szervezete magatartását, míg az operatívabb szinten működő vezetőknek már csak 86 százaléka volt hasonlóan elismerő. Míg más etikai kérdéseknél nem fedeztünk fel a vállalatok méretéből és tulajdonosi köréből származtatható szignifikáns különbséget, addig a beszállítókkal való bánásmóddal kapcsolatban egyértelmű a különbség. A magyar cégekben pozitívabban nyilatkoztak (97 százalék) a külföldi tulajdonúakhoz képest (87 százalék).A felülről jövő üzleti nyomás kritikusan érinti a vezetői döntéshozatal etikai minőségét. Ezért vizsgáltuk a tulajdonosok rövid illetve hosszú távú szemléletét, ahol a válaszadók 37 százaléka szerint a tulajdonosok számára az idei év nyeresége fontosabb a hosszútávú eredményességnél. A vállalatok adottságai alapján, talán ez volt az egyik legmegosztóbb kérdés. Jellemzően a 250 fő feletti vállalatoknál és a külföldi tulajdonú cégeknél dolgozó vezetők érzik jobban úgy, hogy a tulajdonosok rövidtávú nyereségességre törekszenek, míg ez az érzet majdnem fele akkora arányban fordul elő a kisebb cégeknél és a magyar tulajdonú vállalatoknál.
Együttérző-képesség, empátia
Attól, hogy a vállalati működés során egy vezető felismeri az üzleti döntések hatását és érintettjeit, még nem biztos, hogy törődik is azokkal. Általában csak akkor válik egy döntési helyzet etikai kérdéssé vagy dilemmává, ha maga az elv vagy az érintettek valamilyen módon fontos helyet foglalnak el a vezető személyes értékrendjében. Ezért kérdeztünk rá, hogy a vezetők mennyire törődnek más emberekkel - a szűkebb és a tágabb környezetet is ideértve.
Tízből kilenc vezető vallotta, hogy neki személy szerint fontos a munkatársai jóléte és igenis elszomorítja mások szenvedése. Ez az arány ugyanúgy igaz mind a tulajdonosok és felsővezetők, mind a középvezetők és beosztottak körében.
Éppen ezért figyelemfelkeltő az, hogy a vezetők közel 40 százalékánál előfordul olyan helyzet, amikor munkahelyi döntései során személyes értékrendje konfliktusba kerül a vállalat érdekével (azaz a vállalat érdeke és a saját lelkiismerete mást diktál). Érdekes látni, hogy minél feljebb haladunk a vállalati ranglétrán, annál kevésbé érzékelhető ez a jelenség. A középvezetőknél még 44 százalék, míg a felsővezetők/tulajdonos körében csak 25 százalék. Vajon miből adódik, hogy a felsővezetők majdnem feleannyian vallják, hogy megélnek ilyen helyzetet? A kutatás alapján empátiában a felsővezetők/tulajdonosok sem maradnak el a többi válaszadótól, viszont a tágabb rendszerszemléleti indexük alacsonyabb.Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Van még olyan, hogy vezetői etika és lelkiismeret?
2. oldal - Összegzés és további összefüggések
A melós, avagy az akciófilmes dolgozó ember