Van valami, ami sokkal fontosabb, mint a munkavállaló életkora és generációja

A generációs különbségekre való fókuszálás napjaink slágertémájává lett. Ezért is volt hiánypótló Simon Csillának, az MVM csoport HR igazgatójának az a kijelentése, hogy az egyes generációk tipizálásánál az egyes emberek közötti egyéni különbségek sokkal fontosabbak. „Nem feltétlenül az életkorból fakadó eltéréseken múlik az, hogy egy több generációt magába foglaló csapattal egy vezető tud-e sikeresen együtt dolgozni.”

A különböző generációk tagjai drasztikusan eltérő körülmények között léptek és lépnek be a munkaerőpiacra. Jogos ezáltal azt feltételezni, hogy jelentősen különböznek is egymástól. A kérdés az, hogy személyiség tekintetében is generációs alapokon különböznek-e, illetve léteznek-e generációs jellegű különbségek a személyiségben? A Hogan Assessments kutatásának egyik legfontosabb tanulsága az lett, hogy sokkal fontosabb az egyéni különbségekre összpontosítani, nem pedig a generációs különbségekre.

A személyiség generációs különbségeinek vizsgálata

Annak érdekében, hogy a munkavállalók toborzása és motiválása minél hatékonyabb legyen, a Hogan adattudósai tanulmányt készítettek a generációs különbségekről. A módszertannal kapcsolatban először is fontos leszögezni, hogy bár az életkort gyakran összekeverik a generációval, a kettő nem ugyanaz.

Az elemző csapat három tényezőt vizsgált, amelyek befolyásolták az értékelést: (1) a személy életkora, (2) a személy generációja és (3) az, hogy mikor végezte el az értékelést. Például valaki, aki 55 éves és az X generációhoz tartozik, 20 évvel ezelőtt, 35 évesen végezte el a Hogan-felméréseket; ezek az adatok eltérhetnek a ma 55 éves és 35 éves személyek felméréseinek eredményeitől. Annak érdekében, hogy ezt a több milliós adatbázist összhangba állítsák, a Hogan adatelemzői életkor-időszak-korszak elemzést alkalmaztak. Ez a statisztikai elemzési módszer lehetővé teszi a kutatók számára, hogy elkülönítsék az életkori hatásokat a születési korszakból eredő hatásoktól vagy a generációs hatásoktól. "Az elemzés meglehetősen egyszerű, de a mögötte álló matematika összetett" – mondja Ryne Sherman, az egyik elemző.

Az elemzés egyértelmű tanulsága az lett, hogy az adatok nem mindig támasztják alá a generációs különbségekre vonatkozó közhelyszerű feltételezéseket, tehát, hogy a személyiségben egyáltalán nem sok generációs különbség van.

Személyiségbeli különbségek

Az életkor hatásai átlagosan nagyon kis százalékát teszik ki a személyiség egészének - öt és tíz százalék közötti arányt. A korszakhatások a "tortának" körülbelül két és öt százalékát teszik ki. A generációs hatások a torta egy és két százalékát teszik ki.

A fennmaradó részt az életkortól, az időszaktól és a generációtól független egyéni különbségek képezik. "Ez az én alapvető része, amelyet az egyének bárhová magukkal visznek, és ez teszi ki a pontszámokban mutatkozó különbségek nagy részét" - mondja Ryne.

Elemezték az egyes alanyok személyes erősségeit, potenciális hiányosságait és az értékrendjét, a lelki mozgatórugókat, a tudattalan előítéleteket. Azokat az összetevőket, melyek együttesen portrét rajzolnak egy adott személy viselkedésbeli tendenciáiról.

Környezeti és társadalmi hatások a személyiségadatokban

Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a környezet, amelyet valaki fiatal felnőttként megtapasztalt - recesszió, depresszió, válság vagy világjárvány - nem befolyásolja generációs szinten a személyiséget.

A szkepticizmus, mint jellemvonás ugyanakkor általánosan erősödni látszik. Ryne ezt az enyhe változást annak tulajdonítja, hogy az emberek világszerte egyre kevésbé bíznak az intézményrendszerekben, de összefüggésben lehet ez azzal a ténnyel is, hogy jelentősen megnövekedett az információmennyiség.

A tanulmány a hedonimus skála pontszámainak növekedését is kimutatta az elmúlt két évtizedben. Az elmozdulás a munka és a magánélet egyensúlyával kapcsolatos társadalmi attitűdök változásából eredhet. Világszerte nagy elfogadásnak örvend a "work hard play hard" (dolgozz keményen, aztán ugyanekkora erőbedobással kapcsolódj is ki) felfogás, amelyet a hedonizmus skálával társítanak.

Bár minden embernél megfigyelhető a hedonizmus növekedése, az emberek a változást jellemzően csak a fiatalabb generációknak tulajdonítják.

Életkori hatások a személyiségadatokban

A személyiség már fiatalon meghatározó, olyannyira, hogy az általános iskolai személyiség 40 évvel későbbi felnőttkori személyiséget is előre jelezhet. Mindazonáltal az adatok arra utalnak, hogy az életkor előre jelezhető változásokat eredményez a személyiségben.

Az idősebb dolgozó felnőtteket jellemezve Ryne azt mondta: "Az ember elkezd más módokat találni a problémák kezelésére. Azok a problémák, amelyekről egykor azt gondoltad, hogy nagy gondot jelentenek, valójában már nem is olyan nagy gond. Ez csak a tapasztalatból adódik."

Kor kontra generációs hatások a személyiségadatokban

Az életkori hatások felülmúlják a generációs hatásokat. Egy személy életkora nagyobb valószínűséggel befolyásolja a személyiségét, mint a generációja. Más szóval, egy baby boomer és egy Z generációs alany ugyanabban az életkorban gyűjtött személyiségadatai a generáció miatt alig vagy egyáltalán nem fognak különbséget mutatni, még akkor se, ha az adatok felvétele között sok év telt el.

A Hogan adatai azt mutatják, hogy a pályakezdő munkavállalók átlagosan valamivel érzelmesebbek, bátrabbak, merészebbek és kockázatvállalóbbak. Ezek a személyiségbeli erősségek valószínűleg előnyére válnak annak, aki kevesebb munkatapasztalattal rendelkezik. Egy olyan illetőnél, aki már előrébb jár a karrierjében, ugyanezek a tulajdonságok éretlennek vagy felelőtlennek tűnhetnek. Értelemszerűen az emberek viselkedése az idő múlásával változó szerepeikhez igazodik.

A generációs különbségek kutatásának legfőbb tanulságai

"Az adatok azt bizonyítják, hogy a személyiség szempontjából valójában nincsenek generációs különbségek" - mondja Ryne.

Azt, hogy az emberek mit akarnak, nem az határozza meg, hogy egy adott generációhoz tartoznak-e. Ha valami, akkor az életkor enyhén befolyásolhatja. A ma munkába lépő felnőttek motivációi közös jellemzőket mutatnak a baby boomer korosztályhoz tartozó felnőttek egykori pályakezdőként mutatott motivációival. Azonban sem a generációs, sem az életkori hatások nem a legjelentősebb tényezők a személyiségben.

Személyiségünk legnagyobb része az egyéni különbségekből ered. Az embereket egyénként, nem pedig egy generáció tagjaiként kezelni a legjobb megközelítés a munkában és az életben egyaránt.

"Ne törődjünk a generációval. Ne törődjünk a korával" - hangsúlyozza Ryne. "Minden az egyéni fókuszról szól."

kép: freepik