Vezető állású munkavállalók az új Mt. tükrében

Továbbra is a törvény erejénél fogva vezető a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és - részben vagy egészben - helyettesítésére jogosult munkavállaló.

Ugyancsak megmaradt az előzőtől elkülönülő ún. kinevezett vezető állású munkavállaló korábbi kategóriájának megfelelője, némileg azonban módosult állapotban. Lényeges különbség, hogy a korábbi szabályozástól eltérően már nem a munkakörhöz kapcsolódik a fogalom, és nem a tulajdonos jogosult egyoldalú határozatában dönteni a kinevezett vezetői minőségről, hanem a felek a munkaszerződésben állapodhatnak meg arról az adott munkavállaló vonatkozásában. Tehát az eddig egyoldalú jognyilatkozatot egy kétoldalú megállapodás váltja fel, melynek további konjunktív feltételei, hogy a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört töltsön be és alapbére elérje a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét.

Dr. Bán Péter

A fentiek alapján tehát, a korábbi Mt. 188/A. § alapján kinevezett vezető állású munkavállalók kategóriája oly mértékben átalakult, hogy amennyiben az ilyen munkavállalókra a jövőben is a vezetőkre vonatkozó rendelkezést kívánja alkalmazni a munkáltató, akkor mindenképpen szükséges a már meglévő munkaszerződések közös megegyezéssel történő módosítása.

Lényeges újdonság az új Mt.-ben a vezető felelősségének kiszélesítése, mivel a vezető immáron a teljes kárért felel akár gondatlan károkozás esetén is.

A vezető munkavállaló munkaviszonyának felmondását a munkáltató nem köteles indokolni, és a vezető nem esik felmondási védelem alá, ha gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon van.

Az új Mt. kimondja továbbá, hogy a vezető munkaszerződése a törvény Második Részében foglalt rendelkezésektől - ahol a munkaviszonyra vonatkozó követelmények, munkaidő, munkabér, munkaviszony megszüntetése, kártérítés stb. szabályai találhatók - eltérhet. A törvény indokolása egyértelműen kimondja, hogy a törvénytől ily módon való eltérés bármely irányba - azaz akár a vezető terhére is - lehetséges, tehát ez a rendelkezés "áttöri" az egyébként kógens rendelkezések hatályát is. Amennyiben a jogértelmezési alapelveket hívjuk segítségül, akkor világos a fenti megállapítás helyessége, mivel a speciális szabály lerontja az általánost, mégis zavaró a törvény hiányosnak tűnő megfogalmazása, és kérdéses, hogy az új szabályozás a munkaerőpiacon majd hogyan érvényesül.

Dr. Zátonyi Nikoletta

Fontos ügyelni továbbá arra, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben a munkáltatói jogok gyakorlásának módja egyrészt egyszerűsödött, másrészt a törvényi szabályozás némileg hiányossá vált. Az új Mt. rögzíti, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét a munkáltató határozza meg. Ezzel párhuzamosan törlésre került a Gazdasági Társaságokról szóló törvény azon szakasza, amely kimondta, hogy a gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a vezető tisztségviselő gyakorolja. Ez a látszólag egyszerűbb szabályozás számos ellentmondáshoz vezethet, mivel, ha a munkáltató "megfeledkezik" a munkáltatói jogkör gyakorlási rendjének megállapításáról, akkor a törvény kisegítő szabályának hiánya miatt kialakulhat egy munkáltatói joggyakorlásra jogosult nélküli állapot is. Amennyiben nem az arra jogosult jár el, akkor ugyan már lehetséges, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult utólagos jóváhagyásával orvosolja a helyzetet, de ehhez az szükséges, hogy világosan megállapítható legyen a munkáltatói jogok gyakorlója.

dr. Bán Péter
dr. Zátonyi Nikoletta
Ormai és Társai
CMS Cameron McKenna LLP