Hogy lehet, hogy a humán stratégák meglepő 80 százaléka intuitívan csípőből tüzel és mégis célba ér?
A józan ésszel felfoghatatlan misztikum netovábbja, vagy a valóságunk meghatározó eleme az intuíció? Egy új kutatás szerint a humán döntéshozók több mint 80 százaléka gyakran, vagy nagyon gyakran alkalmazza intuícióját napi döntései során. Mítoszként él bennünk, hogy a hölgyek gyakrabban alkalmazzák e nemes képességet, miközben a kutatásból kiderül, hogy a férfiak épp olyan mértékben teszik ezt, mint női munkatársaik. Mitöbb, a nyugati/ fejlettebbnek elkönyvelt társadalmakban ezt kétszer olyan gyakorisággal teszik, mint hazánkban.
Mivel a rendszerszemlélet segítségével felismertük, hogy a valóság oly szerteágazó, komplex és meghaladja a logikai elemzés határait, az éberségintelligenciánk fejlesztése mentén eljutunk az intuíció jelenségének – mint egyik kulcs ható-tényezőnek – feltérképezéséig, vizsgálatáig. Képes-e egy vezető arra, hogy beérkezve a cég székhelyére, átsétálva az emberek közt, „beleszagolva a levegőbe” tudja, hogy valami stimmel, vagy nem stimmel?
A piaci- és a tehetség-áthódítás (ang. talent attraction) versenyében minden csepp (vezetői) tudás számít hiszen bármely apró-, bár egyedi módon különleges versenyelőny súlyos milliókban, milliárdokban mérhető üzleti eredménynövekedést hozhat.
Mivel a professzionális intuíció lehetőségeinek kiaknázása kiváló hatékonyságnöveléssel kecsegtet, nem csoda, hogy egyre több vezető veszi górcső alá alkalmazását. Ki ne szeretne könnyedebben vezetni és szabadabban élni? Ehhez persze az szükséges, hogy tudjuk, mit csinálunk.
Biztos, hogy nem csak etettek? Az intuitív döntéshozás nem 'kamu'?
Manapság már lépten nyomon találkozunk kutatásokkal, melyek több tudományág irányából mutatnak az intuíció működésére, előnyeire. Így a közgazdaságtan, a kvantumfizika, a biológia, a szociológia, a filozófia, a pszichológia, az egészséges fenntarthatóság (jól-lét) oldaláról is számos anyag tárulkozik elénk akár önállóan akár egy csokorba gyűjtve. E tanulmányokat integratív módon elemezve arra a következtetésre juthatunk, hogy a sorolt tudományágak egy ponton azonos lényegiséggel rendelkeznek; megfelelő tudással, átlátással és absztakciós képességel esszenciájukban egyesíthetőek. Milyen formában lehetséges ez? Abban, hogy bármely gondolat a tudatunk intuitív terében jelenik meg, játszik benne és olvad fel. A megjelenést követően bármilyen intelligencia-struktúrát és koncepció-halmazt is állíthatunk fel, a lényeg egy: amennyiben megismerjük/ felismerjük magunkban azt a pillanatot/ folyamatot ahogy a gondolatok, érzelmek megjelennek és kibontakoznak, megragadjuk világunk alapját. Amennyiben ennek mesterévé válunk, mindennek a mesterévé válunk.
Hogyan lehetséges ez? Hogyan induljunk el? Úgy, hogy megértjük, hogy nem csak agyunk van, mely logikus analizálásra képes, hanem tudatunk/ tudatosságunk/ éberségünk is (bárhogy is nevezzük), mely független agyunk limitált képességeitől. Tudatunk – valódi lényegünk –, a gondolatokon, elképzeléseken, koncepciókon és szavakon túlmutat, azok között vagy mögött lelhető fel, csíphető nyakon. A szavakon túl is értjük egymást, mondjuk gyakran. Tudom mire gondoltál, még mielőtt kimondtad volna. Ilyen és hasonló pillanatokban felvillan előttünk tudatunk napjának ragyogása az érzelmek és gondolatok felhői mögül.
Mivel e tudatosság a kvantum-fizika szerint térszerű jelleggel bír, így a téren és időn túlmutató „Ahaaa”-jellegű rálátásaink jelenhetnek meg, bukkanhatnak fel tudatunk óceánjának térszerű mélyéből. Ezen intuitív tapasztalatokat nem mindig ismerjük fel az érzések és gondolatok áramlatának illúzió-szerű világa miatt. Jó esetben viszont felismerhetjük és kifejezhetjük azokat.
Ehhez át kell látnunk a hétköznapi analitikus gondolkodásunk, koncepcionalitásoktól dús beszédünk és megszokások tömkelegével rendelkező cselekvéseinken. Azokon, kis szerencsével és éberségintelligenciával át kell látnunk, mögéjük kell tudnunk tekinteni, és ha kell mentálisan át kell tudnunk rajtuk ugrani, vagy vágni. Nem a belső-, állandóan szóló agy-rádiónkra hallgatunk, hanem felfigyelünk az adótorony jeleire - a tudatunkban megjelenő intuícióra -, közvetlenül tapasztaljuk és kifejezzük azokat.
Megérezzük közeli rokonaink vagy közeli munkatáraink, barátaink hogylétét; pont akkor gondolunk a telefonunk megnézésére amikor hívnak bennünket; a munkatárs kiválasztásakor már érezzük, hogy egy jelölt felvétele jó döntés vagy sem; pozitívabban szenzitívebbek vagyunk a humán kapcsolódások „kémiájára”; egyszerűen tudjuk, hogy valaki füllent nekünk vagy sem; bizonytalan kimenetű döntési helyzetben ösztönszerűen is a jó megoldást választjuk; egy kis jelből megfejtjük, hogy mi fog történni, és még számos egyéb módon segít bennünket intuíciónk.
Ez durva: a humán döntéshozók több mint 80 százaléka gyakran, vagy nagyon gyakran hallgat az intuíciójára
Nem csoda, hogy egy napjainkban történt felmérés szerint a humán döntéshozók (vezetők, HR menedzserek, Recruiter-ek, Coach-ok/Trénerek/OD szolgáltatók) több mint 83 százaléka használja az intuícióját gyakran, vagy nagyon gyakran. Pontosabban, 2% sose, 15% néha, 37% gyakran és 46% (!) nagyon gyakran alkalmazza intuícióját a szociális hálók szakmai csoportjaiban (Facebook, Linkedin) végzett reprezentatív (eddig 902 fő (atyám!) válaszadóval bíró) –ma is folyó– online kutatás szerint.
"több mint 80 százaléka"
A kedves olvasó is segítheti nagylelkűen a kutatást azzal, hogy egyetlen kattintással válaszol a kérdésre: „Milyen gyakran alkalmazod (professzionális) INTUÍCIÓDAT a döntéshozásban?”. Legyen kedves, tegye is meg, ITT. E cikkíró tisztelettel köszöni előre is.
Kiemelhetjük azonban - mint egy kapcsolódó cikkben teszi e tiszteletteli író -, hogy a teljes kutatást tekintve az intuíciójukat alkalmazókhoz képest ("nagyon gyakran", "gyakran", "néha") azok aránya kik egyáltalán nem alkalmazzák intuíciójukat, elenyésző 3 százalék. Persze figyelembe vehetjük, hogy nagy valószínűséggel leginkább azoknak volt kedvük megválaszolni a felmérés kérdését, kik alkalmazzák intuíciójukat, de hát mit van mit tenni, ha az ember nem szavaz, a véleménye nem érvényesül. Valószínű, hogy e jószándékú író sem kattintana egy olyan kérdőívre, melyben az kérdezik, hogy "Tud-e repülőt vezetni?".
Látható emellett, hogy a külföldi válaszadók jóval gyakrabban (férfiak 1,8-szor, nők 2,2-szer) alkalmazzák intuíciójukat döntéseik során. Igaz ez a férfiakra és a nőkre is egyaránt.
A fennti grafikonból emellet megállapíthatjuk, hogy általánosságban véve a nők gyakrabban alkalmazzák intuíciójukat "nagyon gyakran", mint a férfiak. Hozzá kell tennünk, hogy ha a "gyakran" és a "nagyon gyakran" válaszok százalékos arányait összeadjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a magyar férfiak 4 százalékkal gyakrabban használják intuíciójukat ("gyakran" 65%, "nagyon gyakran" 24%; szum 88%) mint a magyar nők ("gyakran" 56%, "nagyon gyakran" 28%; szum 84%) a humán döntéshozásban.
Előzőekben megdőlt a logikus döntéshozás mítosza - hiszen több mint 80 százalékunk gyakran vagy nagyon gyakran hoz intuitív döntéseket -, most pedig megdőlt egy következő tévhit: az intuíció nem női kiváltság; férfiak és nők is egyaránt élnek vele.
"az intuíció nem női kiváltság; férfiak és a nők is egyaránt élnek vele"
Bárhogy is, ami lényeges az az, hogy a vezetői döntéshozás tekintetében komolyan fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy döntéshozásunkban "ki a főnök", a logika vagy az intuíció. (Vezetői statisztikák biztosítására specializálódott IT cégek és szolgáltatók most kapnak a szívükhöz.)
Ezen túl pedig, nyugodtan legyünk akár kétszer olyan intuitívak, mint ahogy lenni szoktunk, hiszen a gazdaságilag fejlettebb társadalmakban is ezt teszik.
"nyugodtan legyünk akár kétszer ilyen intuitívak"
Hogyan tudok holnaptól tökéletes intuitív döntéseket hozni?
Megfelelő szemlélettel és gyakorlással.
A jó hír e ponton az, hogy az intuíció – az olvasás megtanulásához hasonlóan – fejleszthető. A beszéd képességét valamilyen természetes módon mindannyian magunkba szívtuk, de az olvasást mindannyian energia-ráfordítás árán tanultunk. Hasonló a helyzet az intuícióval. Megismerjük a betűket (tudományágak ez irányú sallangmentes kutatásai), elvégezzük támogató házi feladatainkat (gyakoroljuk az intuíció különböző támogató tényezőit), összerakjuk a szavakat és mondatokat (integrált látásmóddal egyesítjük a lényeget), majd elkezdjük a hangos felolvasást (gyakoroljuk az intuíciót és az azt kibontakoztató látásmódot, az úgynevezett tér-szemléletet).
Milyen forráshoz forduljunk hát, mely „misztikus ezo-lila-ködtől”, füstölőktől, fekete-mágiától, new-age zavarodottságtól és hűtőszekrény-scientológiától mentes? Melyik módszer az, mely az üzleti világban hitelesen vállalható, megfelelő szekvenciában kidolgozott, normális, intelligens, tudományosan megalapozott és számokkal alátámasztott?
E tiszteletteli író azt javasolja, hogy kezdjük ezen intuíció-alapozó cikksorozatnál:
Tüzelj Csípőből (Professzionális intuíció a döntéshozásban)
Könyv hamarosan: Tüzelj csípőből
vagy angol nyelven:
Shoot From The Hip (Professional intuition in decision-making)
Fodor Szilárd, phd hc
seal [at] happines-consulting.com, happiness-consulting.com
KÉRLEK KÜLDJ VISSZAJELZÉST, JAVÍTÓ SZÁNDÉKÚ VÉLEMÉNYT, JAVASLATOT!
Happiness & Well-being Consulting Intl
happiness-consulting.com/articles
Kutatást összegző dokumentum linkje
Fiatalon, a főiskolákról 2000-ben az első munkám a Canon-hoz vezetett, az ügyvezető feladatainak úgy 40%-át vettem át – elmondása szerint –, azonban az igazi széles-pályás-, nagy volumenű kihívással – forgalom, büdzsé, nemzetközi felelősség tekintetében – következő munkahelyemen a Samsung egyik vezetőjeként találkoztam. Erről a kvázi militáris jellegű szervezetről azt szokták mondani a fejvadászok, hogy ha itt meg tudod állni a helyed, akkor mindenhol. Ez így is történt. Azonban... egy ilyen vállalatnál, mondhatjuk, hogy a fura érzelmek sora, a mohóság, kapzsiság, féltékenység, büszkeség, a harag és az agresszió eléggé zavarodott egyvelege tud megjelenni. Tele van furmányos vállalati politikával, hadakozással, erőszakos terv-teljesítési kényszerrel, és rendkívüli stresszel, feszültséggel. A B-komplex és a Sedatif PC ilyenkor nagyon fogy. Történt egyszer, 2008 nyarán egy szép napon, miután a magas ablakfalú tárgyalóban némi kummunikációs erő-ráfordításával pár ellenlábas gondolatot hamuvá kellett aprítanom, pihenésképp bementem a kis konyhába, hogy magamhoz vegyek az automatából egy jó ízes, krémes, illatos kapuccsínót. Emlékszem a forró barna kis műanyag pohárra a kezemben, mikor sétálni kezdtem vissza a kék filcszőnyegen a nyüzsgő nyitott idoratérben levő asztalomhoz. Ekkor, a felhős égből kipattanó villámcsapásként merült fel bennem egy életbeváltó kérdés. „Erről szól az élet? Ennyi? Azért hadakozunk itt mi, daráljuk és zúzzuk egymást, ahelyett hogy jó irányba segítenénk, hogy elérjünk olyan irreális target-számot melyet álomszerű ideaként festettek fel belülről a homlok-lebenyünkre? Tesszük ezt egyszerűen azért, hogy végül az anyavállalatnál-, valahol egy millió kilométerre tőlünk valakinek jó legyen? Eközben mi pedig mindannyian akik ebben a játszmában önként és dalolva részt veszünk tönkretesszük az egészségünket és egymás életét?” Ekkor jöttem rá, hogy a orromnál fogva vezettek. Elhitették velem, hogy azért kell éljek, hogy éjt nappallá téve dolgozzak, ahelyett, hogy azért dolgoztam volna, hogy éljek. Eldöntöttem, hogy mostantól az eddigieket egy teljesen ellenkező irányú vektorral egyenlítem ki. Éberen figyelek arra, hogy nem csak magam, hanem mások életét is örömtelibb tendenciákhoz segítsem. Onnantól kezdve nem voltam hajlandó még a nagyfőnök kérésére sem belemenni olyan a vállalat-politika játszmákba melyek nem lettek volna win-win-ek mindenki számára. „Bocs, XY, ezt nem mehetem.” - mondtam. Nem telt bele pár hónap, és a következő munkámban az NBC Universal magyarországi vezetőjeként jóval több terem nyílt a döntésekben, és emellett jóval több szabadidő is rendelkezésre állt. Ezt saját képzésemre fordítottam. Még egy egyetem, kvantkumanisztika; tiszteletbeli PhD; és elkezdtem felépíteni a Happiness Consulting-ot. Összetrombitáltam hasonló nézetű társaimat az üzleti életből, akiknek egyrészt jelentős multi-pozíciókkal bírtak, valamint felhívtam sikeres magyar vállalkozó barátaimat is. Meghívtam őket a Babar étterembe. Leültünk a nagy hosszú barna asztalhoz, melynek végére egy jó nagy LCD TV-t tettem, és bemutattam nekik egy prezentációt: „Hogyan tegyük örömtelibbé a vállalati életet, az üzleti felelősségteljesség megőrzése mellett”. E csapat szűrődött, nemzetközivé vált, míg végül a magyar, német, svéd, dán MBA-ket és PhD-ket magába foglaló szakértői csapat létrehozta a piacon egyedülálló vezetői és vállalati kultúra fejlesztő képzését, a Felelősségteljes Örömteliség Tréninget. Magam is másfél évet Németországban töltöttem leginkább e munka koordinálása és további önfejleszés érdekében. Na, ekkor sújtott belém ismét a villám, egy következő fordulópont érkezett. Mivel előzetesen leszerződtem egy amerikai kiadóval arra, hogy kiadják a tudásbázisunkat egy könyv formájában, és már folytak a szerkesztői munkálatok, mindemellett megkértem egy bajor pszichiátriai klinikai központban dolgozó orvos-pszichiáter kedves ismerősömet – ki amúgy rengeteg kiégett ügyvezetőt rehabilitált –, hogy véleményezze a kéziratot. Véleménye csontig hatoló volt. A hölgy kifejezte nagyon kedvesen, hogy ez egy tényleg nagyszerű összeállítás és Michelin séf-ekhez méltó recept a vezetés és a vállalati élet pozitív irányú megreformálásához, azonban nem érzi még benne meg az az igazi kunszt ami még sehol sem található meg. Egy olyan kulcs-tényezőt, amire még soha senki sem figyelt fel, egy olyan egyedülálló ízt, mely mindent-, minden elképzelést és gondolatot meghalad. Félretettem hát a kéziratot, húztam egy vonalat és elkezdtem teljesen átírni, új fókuszba helyezni a könyv mondanivalóját. Az anyagból, kiemeltem a vezetői és vállalati fejlesztés rendszerszemléletének esszenciáját, lényegét és azt tettem a könyv zászlóshajó mondanivalójává. A szakértői intuíció az, mely bármely eddigi vagy új módszeren átvág; még a felelősségteljes örömteliség fejlesztésének csontig-hatoló módszerén is túlmutat, meghaladva azt. Ez, a vállalati környezetben trénelhető vezetői képességek Mount Everest-je, Csomolungmája. A sokak véleménye szerint frappáns „Tüzelj Csípőből – Szakértői Intuíció A Döntéshozásban” könyv cím megtalálását követően először cikkek formájában publikálom a könyvet, mely folyamatos visszajelzéseket és csiszolást tesz lehetővé. Ezt követően küldetem csak majd nyomdába. Egy ilyen világmegváltásra alkalmas téma terjedéséhez két dologra van szükség. A legfontosabb a hallgatók/ olvasók érdeklődése és a tartalmak megosztása, másodsorban ezt támogatja egy nemzetközi hírháló ügynökség saját munkájával. Amint a könyv üzenete eljut több millió emberhez, az áttételesen akár többszáz millió ember életére is pozitívan kihathat. A milliárd dolláros élet-megváltó üzenet, a könyv lényege pedig a következő: „A világunkban, kívül és belül minden tér-jelleggel bír. Éberen tartsuk tudatunkban folyamatosan a tér szemléletét és az természetszerűleg mindent könnyebbé, félelemnélkülibbé, örömtelibbé és intuitívabbá varázsol.” Próbáljuk ki, teszteljük mi magunk, alkalmazzuk, majd terjesszük együtt a jó hírt! Amennyiben megosztod e bejegyzést, vendégem vagy egy teára. 06203615257 Jelezz bátran, nagyszerű, termékeny beszélgetéseink vannak! Fodor Szilárd, Happiness Consulting
