Amikor élmény a workshop: a tapasztalati tanulás

Több mint két évtized tapasztalata adta meg azt a rendkívüli tudást, amellyel a brit házaspár a világ minden táján tanulni inspirálja a vezetőket a saját vezetői tapasztalatra, megélésre építve. Erre fejlesztettek ki eszközöket, feladatokat, játékokat. Az Apple igazgatóit, Kína HR-szakembereit, Pakisztánban az ENSZ Egészségügyi Szervezetének munkatársait, szinte minden hónapban másokat és másképp, de mindegyiket tapasztalati úton, mert hiszik, hogy a saját élmény adja a legtöbb tudást. Ennek szellemében specialitásuk, hogy minden ügyfelüknek a saját helyzetükhöz és feladataikhoz igazodó programot dolgoznak ki. A szakma nagy mestere Geoff Cox a tervezési igazgató, aki időt és energiát nem kímélve először alaposan megismeri a megbízó megoldandó helyzetét. Olyan - látszólag játékos -, de nagyon is mélyen ható, és sokat elmondó gyakorlatokat tervez, amelyekből a résztvevők megismerik egymást, önmagukat, tanulnak a szervezetükről, és az együttműködés mikéntjéről. Ezek mind kiindulópontként szolgálhatnak a kívánt változáshoz. Méghozzá a saját tapasztalataikon keresztül.

Módszerük fontos alapja David Kolb modellje a tapasztalati tanulásról. Ez azt a kört, ciklust mutatja be, ahogy az ember először találkozik a történéssel, a feladattal, amiből valamit majd tanulhat. Reagál, majd értelmezi a reakcióját, levonja a következtetéseket, és a tapasztalatok alapján alakítja a magatartását a jövőben, s ez az új felismerés, új viselkedéshez, új megoldásokhoz és ez új tapasztaláshoz vezet, amit megint csak értelmezni kell, reflektálni, következtetéseket levonni és ez így megy tovább körbe és körbe, de mindig fejlődik és átalakul.
Módszereiknél felhasználják azt a kutatási eredményt is, amelynek alapját a GE egyik mérnökének tapasztalatai adták. Ő kezdte azt vizsgálni az 1960-as években, hogyan fejleszthető a vezetők gondolkodása a minőségi sztenderdek javítása érdekében. Mérnökként fogott a munkához, EEG méréseket végzett, és azokból vont le következtetéseket, amelyek alapján meg tudta határozni a különböző gondolkodási típusokat.

Az elméleti háttérre építve, Ann és Geoff nagyon érdekes gyakorlatokat mutatott be Budapesten. Ezek egyike például, amely egy szabadalmaztatott gyakorlat, repülésirányítók számára dolgoztak ki. 12 szereplőnek kellett együttműködnie úgy, hogy a szemük be volt kötve. Színes műanyagformákat kaptak. 5 alapszín és 6 érdekes forma közül kellett kitalálni, hogy vajon milyen színű és alakú lehet az a két forma, amelyik hiányzik, mert ennyit távolítottak el a készletből az előadók. Ehhez először az együttműködés módszereit kellett az asztal körül ülőknek kialakítani hisz ez elengedhetetlen a feladat megoldásához. Kérdéseket tehettek fel a gyakorlat vezetőjének Geoffnek és Annnek, de ez csak a színre vonatkozhatott. Ez úgy történt, hogy aki felmutatta a kezében lévő formát, megtudhatta, hogy az milyen színű. De csak ennyi információt kaptak a bekötött szemmel dolgozó játékosok. Utána már az együttes munka segített csak. De ehhez nem volt könnyű eljutni. A kezdeti izgatott ötlet özönt lassan felváltotta a logikus gondolkodás, a megoldáshoz vezető rendszer kialakítása, a hatásos kommunikáció.
Ki a vezető? Van-e vezető? Kinevezett vagy hangerő alapján? Milyen sorrendben kommunikálnak a résztvevők? Milyen leírást adnak a műanyag tárgyakról? Mennyire érthető? Mennyire logikus a feladat elvégzésére irányuló számolás, összegzés?

A nagy CHN résztvevői létszámnak köszönhetően voltak megfigyelők is akik a végén leírták visszajelezték, amit láttak. Elemezték a csapatmunkát, a feladatelosztás rendszerét, a résztvevők különböző aktivitását és mindent, amit észrevettek a folyamat során.

A feladatot levezető előadóknak lehetőségük volt felfüggeszteni a játékot levetetni a szemfedőt és lehetőséget adni, hogy a csapat egyeztessen a munka menetét illetően. Ez az idő alatt a kis műanyag figurákat el kellett rejteni és persze csak a feladat sikeres megoldásához szükséges munkafolyamatot volt szabad egyeztetni. Utána ismét bekötött szemmel folytatódott a munka.

A feladat és maga a folyamat a résztvevők számára nagy tanulságokkal szolgált a csapatmunkáról, a szervezésről, a vezető kiválasztásáról, elfogadásáról, a kreativitásról, az egyes emberek szerepéről, hozzáállásáról, motiváltságáról és a kommunikációról. Az is nagy tapasztalat volt, ahogy reflektáltak a tapasztalatokra.

Ehhez hasonló gyakorlatból 50-60 féle - több köztük szabadalommal is védett - van a brit cég repertoárjában, amelyek közül Budapesten csaknem egy tucatnyit mutattak be a 2 nap alatt. Mert, ahogy Ann Alder mondta: a cégeknél pezsgő élet folyik, s az embereknek olyan tanulási módszerekre van szükségük, amelyek megragadnak az emlékezetükben és haza vihető tapasztalattal szolgálnak.

Az életünket élményeken keresztül éljük meg és ez a nap ilyen volt.

Ábri Judit - Peredi Ágnes