Az oklevél, a bizonyítvány és a tanúsítvány

Bizonyos tényezők arra utalnak, hogy a képzéssel foglalkozó vállalkozások nem ismerik a képzésre, felnőttképzésre vonatkozó jogszabályi hátteret és a cégek HR-esei sincsenek pontos ismeretek birtokában. A vállalkozások sokszor olyan elnevezésű okmányokkal zárnák a képzést, amelyek kiadása a ma érvényes jogszabályok alapján nem lehetséges.

A képzéssel foglalkozó törvények (az 1993. évi LXXX. /többször módosított/ törvény a felsőoktatásról, a 2003. évi XXIX. törvény a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról, az 1999. évi LXVIII. törvénnyel módosult 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, és a 2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről) egyértelműen behatárolja, hogy egy-egy képzésről milyen záró okmány adható ki.

A nyomtatott és az elektronikus közleményekben a képző cégek a jogszabálytól eltérően olyan esetekben is oklevél kiadásáról beszélnek, amikor szó sem lehet róla.

Nem kívánok egyetlen vállalkozást sem megnevezni, de kénytelen vagyok idézni "XY" cég honlapján coach képzésre vonatkozó ajánlatban található szöveget:

"Mindezeken túl coach képzéseket szervezünk, amelyek résztvevői a Nemzeti Felnőttképzési Intézet akreditációjával 'okleveles coach' végzettséget kapnak." (2007. január 1-től Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet létezik hazánkban, de sem ez, sem a korábbiként megnevezett nem adhatott jogot oklevél kiadására.) A 22/2004. (II. 16.) Korm. rendelet a "felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól" szól. Az akkreditációt a Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT - lásd: HR Portal, HR Szótár rovat) végzi. Még ha a működési feltételei biztosítását a korábbi és a jelenleg működő intézetnek is kell biztosítania. A program akkreditáció nem ad jogosítványt "oklevél" kiadására. A rendelet 15. § foglalkozik a program akkreditációval és a következőket tartalmazza:
"(1) A felnőttképzést folytató intézmény által kidolgozott képzési program akkor akkreditálható, ha

az tartalmazza a Fkt. (Felnőttképzési törvény) 16. § (2) bekezdésében foglaltakat,

az megfelel a képzési célnak,

tartalmi elemeinek egymásra épülése és összefüggései elősegítik a képzési cél elérését,

alkalmasak arra, hogy a képzésben résztvevő felnőtt elsajátítsa azokat az ismereteket és birtokolja azokat a jártasságokat, készségeket, amelyek megszerzését a program célként tűzte ki,

a program-akkreditáció miniszteri rendeletben szabályozott feltételei fennállnak."

Az intézményi és a program akkreditáció bizonyos adókedvezményeken kívül mást nem nyújt, a törvényben rögzített "végzettség igazolások" felülírására pedig sem kormány, sem miniszteri rendelet nem jogosult.

A jogszabályok egyértelműen oklevélről csak a felsőoktatási intézményekben záró (állam) vizsgát tévő személyek esetében szólnak. Ugyanakkor különböző képző szervezetek a tréningeik, tanfolyamaik záró "okmányaként" oklevelet említenek. A különböző nyomtatványt forgalmazó cégeknél - 'urambocsá' sportversenyről, 'kulturális rendezvényekről' "oklevél" elnevezéssel formanyomtatvány kapható -, azonban ez nem egyenértékű a képesítést igazoló okmánnyal. Az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat befejező, képesített személyek oklevelet (köznapi szóhasználattal "diplomát"), felsőfokú szakképesítést szereznek. Tehát a tanfolyamokat, tréningeket befejező személyek milyen alapok kaphatnának oklevelet? Az oklevél, mint okmány csak egyetemi, főiskolai államvizsga (záró vizsga) alapján adható ki. Vajon a "jó névnek örvendő cég esetében" eszébe jutott-e már a HR területen dolgozónak, hogy ilyen írásos anyag az adott tanfolyam, tréning után nem adható ki? (Elnézést a szakemberektől!) /Tisztában vagyok azzal, hogy bármely oklevél, bizonyítvány stb. a "fekete piacon" bármikor beszerezhető, csak pénz kérdése!/

A bizonyítvány is behatárolt okmány. Sokan a bizonyítványt bármely esetben elérhető okmányként tekintik. A jogszabályok (közoktatási, szakképzési, felnőttképzési törvény) pontosan behatárolják, hogy bizonyítvány mit tanúsíthat. A közoktatási törvény értelmében bizonyítványt csak általános és középiskolai tanulmányokról adhatnak ki. A szakképzési törvény értelmében a szakképző iskolák szakmunkás képesítést igazolhatnak bizonyítvánnyal. A bizonyítvány harmadik elemét az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) foglalt képzési alkalmak biztosítják, amidőn tanfolyami képzés zárásaként (írásbeli és gyakorlati) vizsga alapján egy szakképesítés megszerzését igazolja a bizonyítvány (elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítási szintjét értékelve), ami egységes állami vizsgakövetelmények alapján adható ki. /Lásd: HR Portal, HR Szótár rovat/

(Hirdetmények, ajánlatok számtalan esetben "bizonyítvány" megszerzését említik, milyen alapon?) Milyen bizonyítványról beszélhetünk az előbbiekben felsoroltakon kívül? A magyar jogszabályoktól eltérő képzés elvégzését igazoló okmány kiadása jogszabályba ütközik. Érdemes végig gondolni, hogy hány képzési vállalkozás ad ki tájékozatlansága miatt olyan igazoló okiratot, amely a hazai jogrenddel ellentétes. Mindannyiunk érdeke, a képzőké, vállalkozásoké és megbízóké (megrendelőké) egyaránt, hogy 'trend legyen' ezen a területen. A képzések minden területét szabályozó jogi keretek mind a hazai, mind a külföldi tulajdonú cégekre egyaránt vonatkoznak! (Magyarországon külföldi eredetű képzést is csak a magyar jogi normák alapján lehet végezni! Ha külföldre megyünk ott az adott ország szabályait kell figyelembe vennünk, azok a normák érvényesek bármely állampolgárra!)

Szólni kel arról, hogy külföldi háttérrel rendelkező képző szervezetek időnként "certificate" megjelöléssel adnak ki tanfolyamaikról, tréningeikről "okmányt". Ez nálunk csak a hazai jogi háttér szerint érvényes. E certificate1 megjelölés, ha a szótári értelmezést tekintjük, akkor inkább az igazolás fogalom megfelelője, még ha a "származási" országban más értékrendben veszik is figyelembe. Nálunk sem az oklevéllel, sem a bizonyítvánnyal nem jelent analógiát. Erről tudatosan, vagy "véletlenül" sokan megfeledkeznek. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem a kiadott irat, "okmány" a lényeg, hanem a képzés résztvevőjének nyújtott tartalom. Hajlamosak egyesek arra, hogy ha valami idegen szóval illetett kifejezés jelzi a zárás okmányát, ha nem magyar "szó" áll a kiadott irat megjelöléseként, az már érdekesebb (értékesebb?)?!

Érdemes volna ezen elgondolkodni, hisz sokan az idegen (angol netán német) kifejezéssel jelölt képzést, a képzésről adott esetleg angol kifejezést tartalmazó záró okmányt "értékesebbnek" tartják, mint a tisztességes magyar munkát képviselő felkészítést.

Az OKJ-n kívüli tanfolyamok, különböző tréningek esetében "csak" tanúsítványról beszélhetünk! A tanúsítványt ma konkrét jogszabály nem határolja körül, de a képzés különböző szintjeitől, területeiről szóló törvények alapján egyértelműen behatárolható, hogy a jogszabályokban nem érintett (felsőoktatás, közoktatás, szakképzés, felnőttképzés) tanfolyamok, tréningek, illetve bármely névvel illetett képzési, szakképzési alkalmakról csak tanúsítvány adható ki. (A 'tanúsítvány = igazoló irat' a magyar nyelv értelmező szótára szerint.) A tanfolyam, tréning értékéből mitsem von le az a tény, hogy annak elvégzését milyen elnevezéssel illetett "papírral" igazoljuk.

A képző vállalkozások A/4 formátumú "igazolást" adnak ki rendezvényeikről, ugyanis sok megrendelő cég számára fontos, hogy az általa finanszírozott képzést akár az érintett munkaszobájának falán elhelyezhető, esetleg bekeretezett írás 'tanúsítsa'. Kimondhatjuk, hogy van egy bizonyos 'kényszer' egyes megrendelők részéről arra, hogy bizonyos külsőségekben is kifejezésre jusson, hogy a vezetők, a munkatársaik továbbképzésére 'figyelmet' fordítanak. Ezt mindenképpen méltányolom, azonban a képző vállalkozások erre az igényre alapozott reagálását túlzónak tartom. Maradjunk a jogszabályi keretekben (félreértés ne essék nem a bürokrácia, hanem a tartalom érdekel!) és így is kielégíthető ez az igény. Adjunk tanúsítványt a tréningről, az "X" munkakörben kívánatos magatartást pallérozó képzésről,, s ez legyen tanúsítvány, de semmiképpen sem oklevél, vagy bizonyítvány.

A nemzetgazdasági igények tovább mutatnak az OKJ-ban megjelölt szakképzési lehetőségeken. A korábbi szakképzési jegyzékekben szereplő egyes fontos területek - pl.: oktatásszervező szakképzés - törlésre kerültek, mások pedig soha sem szerepeltek /coach, vállalati tanácsadó képzés/ a hivatalos szakmai képzettségek sorában. Ezekre a területekre fel kell készíteni szakembereket, akiknek megfelelő elméleti felkészültségéről, személyiségük feladatra alkalmasságáról minősítést kell biztosítani. Ezt a minősített tanúsítvánnyal biztosíthatjuk, feladatok megoldása, írásos beszámolók minősítése, szóbeli vizsga alapján igazolhatjuk a szakmai elméleti, -gyakorlati és "emberi" felkészültségüket, nem formalitás, hanem tényleges teljesítményképes tudás alapján. A minősített tanúsítvány nem jogszabályban definiált, hanem a napi gyakorlatban bevált szakember "minősítő irata".

A bevezetésben említettek késztettek arra, hogy gondolataimat a képesítést igazoló okmányokról kifejtsem. A leggyakorlatiasabb módon tettem kísérletet a minősítő iratok felhasználására vonatkozóan. Megerősítem, hogy engem nem a képzésről kiállított "írás" érdekel, hanem a mögötte lévő tartalom. Azonban ha a tartalmat a kiadott 'okmány nevével' akarjuk hitelesíteni, akkor tévúton járunk. Véleményem az, hogy tartsuk be mindannyian a jogszabályokban előírtakat és a képzés nyújtotta tartalmat helyezzük a kiadott igazolás elsődleges elemének.

Dr. Poór Ferenc