E-learning: le kell számolni a tévhitekkel

A technika megbízhatatlan és drága

Sokan gondolják, hogy az e-learninges rendszerek instabilak, bármikor elveszhetnek a riportok, és az elért eredmények. Továbbá azt is, hogy a hozzá szükséges eszközök is drágák, sőt beszerezhetetlenek. Ami az instabilitást illeti: a tananyagokat általában egy keretrendszerben helyezik el az oktatók, amely folyamatosan figyeli, hogy az adott hallgató hol jár a tananyagban, melyik tesztet hány százalékra teljesíti. Bizonyos keretrendszerek képesek olyan összetett riportokat generálni, amelyekben az is látszik, hogy a tanuló mikor hova kattintott, hány percet töltött a tananyagban, és hányadik próbálkozásra oldott meg egy adott feladatot. A hallgatók tevékenysége folyamatosan naplózva van, és a tananyagszerkesztők is rendelkeznek biztonsági mentés funkcióval, így nem nagyobb az instabilitás esélye, mint más számítógéppel végzett munka esetében.

A szükséges eszközök szempontjából: Nem nehéz olyan helyet találni, ahol megvalósíthatjuk e-learninges tanulásunk. A távoktatáshoz egy számítógépre és internet hozzáférésre van szükség, amely manapság bárhol adott. Internetkávézók, információs központok, könyvtárak is alkalmas helyszínek lehetnek. A fejlesztők törekednek arra, hogy az elkészült tananyagok minél kisebb terjedelműek legyenek, ezáltal téve zökkenőmentessé a tanulást, így a felhasználónak nem kell attól félnie, hogy a tananyag esetleg "lassan tölt be", vagy akadoznak a multimédiás elemek.

Hiányzik az interakció a diákok között

Sokan hiszik, hogy a számítógépen végzett tanulás során a diákok nem kerülnek egymással kapcsolatba. Igaz ez az állítás, ha valós interakcióról beszélünk, de nem, ha virtuálisról.

Az elmúlt néhány évben, robbanásszerűen nőttek meg a szociális hálók segítségével létrejövő interakciók. Ezt a lehetőséget az e-learning is felfedezte, így chatre, fórumozásra is lehetőséget adnak a keretrendszerek, ahol a tanulók földrajzi távolságokat áthidalva tudnak egymással kapcsolatba lépni. Erre hagyományos tantermi keretek között nincs is lehetőség. A kapcsolattartás nem korlátozódik írott kommunikációra. A felelős tanár egyre több helyen elérhető Skype-on, vagy más videóchatre, és hanghívásra alkalmas szoftveren keresztül.

Mi lesz a tanári hivatással - az e-learning kiszorítja a hagyományos oktatást?

Akármennyire is voltak rá törekvések a múltban, a számítógép képtelen helyettesíteni a hús-vér embert. Egy-egy e-learning kurzus, vagy tanfolyam esetében a tanulói csoportot egy tanár tudja leghatékonyabban összefogni, koordinálni. A tanárok továbbra is fontosak, a személyre szóló szöveges értékelés, visszajelzés és a mentori segítségnyújtás miatt is. A hatékonyság érdekében a tananyagokat pedagógiailag korrekt módon szükséges elkészíteni, ehhez pedig a tanárok értenek legjobban. A tanári szakma tehát nem fog eltűnni, továbbra is szükség lesz módszertanilag és szakmailag képzett tanárokra.

Nem lehet megfelelően mérni a tudást

Nem helytálló az az állítás sem, hogy e-learning segítségével nem lehet megfelelőn mérni a tudást. Évekbe telt, mire kidolgozták, hogy a távoktatásban miként mérhető a tanulás folyamata. Teszt? Vizsga? Munkahelyi siker? Az igazság, hogy a tanulás sikerét hasonló módszerekkel mérhetjük, mint tantermi képzés esetében. Ezeket az eredményeket pedig a nemzetközi szabványoknak megfelelően (SCORM, AICC, Tin Can API) tartják számon a keretrendszerek.

Ezzel talán még közelebb lehet kerülni az adott tanuló tanulási életútjához. Miután a tanulók elvégezték az adott kurzust, a riportokat legtöbb esetben le lehet menteni, Excel tábla segítségével pedig percek alatt látványos és informatív kimutatásokat, diagramokat lehet készíteni. Mérhető az is, hogy a tanulók mely kérdéssel boldogultak a legjobban, és melyik okozott problémát. Ez a tanárok számára is fontos. Utólag felülvizsgálhatják, hogy a tananyag nem foglalkozik-e túl keveset a problémás résszel. A tananyagszerkesztők és keretrendszerek általában nem csak zárt, hanem nyitott kérdések beillesztésére is lehetőséget adnak, így nem okozhat problémát a tesztek elkészítése sem.

Unalmasabb, mint a tantermi képzés

Sokak szerint az e-learning tananyagok elsajátítása annyiból áll, hogy a tanuló ül a számítógép előtt és olvas. Mennyiben más azonban egy tantermi oktatás, ahol az előadó elméleti tudást ad át?

A két oktatási forma közti különbségek mélyebb vizsgálata rávilágíthat, hogy előnyök és hátrányok mind a két esetben egyaránt vannak. Amikor az e-learninges tanulók belefognak a tananyag elsajátításába, beregisztrálnak több helyre, chaten megismerik társaikat, nem érzik korlátok közé szorultnak magukat. Megosztják tapasztalataikat, fórumokon keresztül beszélnek meg témákat, munkájukat megosztják, akár fotón keresztül is.

Ezzel szemben a tantermi csoportban időbeni és helybéli korlátok közé zsúfolva a tanulók nem képesek ugyanolyan szinten odafigyelni az oktatóra. Van, aki fáradt, van, akinek más jár a fejében és ugyanúgy állnak fel az óra végén, mint ahogy leültek.

Emberfüggő is, hogy ki, melyik környezetben érzi jobban magát: egy oldottabb hangulatú, korlátok nélküli világban, vagy egy zárt tanteremben. Nem muszáj persze a két véglet között választani. A blended, kevert típusú oktatásra is adott a lehetőség.

Beszűkül a világ

Gyakori tévhit, miszerint az e-learninges tanulás korlátozza a világ tágabb megismerését és a tanuló személyek közt falakat emel. Az a tanuló, aki reggel felkel és elmegy az iskolába, vagy az az alkalmazott, aki egy emeletet liftezik, hogy a tanterembe érjen, nem ismeri meg jobban a világot, mint az, aki e-learninget használva tanul, sőt. Az e-learninges tanulás egyáltalán nem az elektronikus tananyag átlapozására korlátozódik. A földrajzi helyek áthidalásával a tanulók nemcsak egymásról, hanem egymás kultúrájáról, környezetéről is többet tudnak meg. Érdeklődésüknek megfelelően az interneten tovább kutakodhatnak, ha kedvük tartja.

Nem veszik komolyan az e-learninggel szerzett okleveleket?

Az e-learninggel szerzett okleveleket valóban nem veszik komolyan? - a felvetés a tanári jelenlét hiányából fakadhat. Tény, hogy évekkel ezelőtt az e-learninggel elvégzett kurzusokra furán tekintettek, nem ismerték el azok színvonalát. Mára ez megváltozott, a munkáltató számára is világossá vált, hogy azok, akik e-learninges kurzust végeznek el, értenek a számítógéphez, motiváltak, önállók, és képesek autodidakta módon tudást elsajátítani.

Lusta ember mentsvára?

Sokakban merül fel a gondolat, hogy az e-learninget azok választják, akik lusták iskolába járni. Napjainkban komoly átalakuláson mennek keresztül a képzések (érettségi rendszer, OKJ-s képzések, felsőoktatás). Sok képzés lett költségtérítéses, az állam is csak egy szakképzést támogat. Kijelenthető, hogy olcsóbb megoldás lehet az e-learning és a távoktatás. Az e-learning nem csak ezt nyújtja, hanem egy időben rugalmasabb képzési formát is, aki pedig elkötelezett a képzés iránt ilyen módszerrel is képes lesz megszerezni a fokozatokat. Az e-learning nemcsak az oktatásról anyagi okok miatt lemondó tanulók eszköze, hanem az időhiányos emberek által kedvelt tanulási forma is, legyen szó elfoglalt üzletemberekről, gyesen lévő anyukákról, esetleg aktív álláskeresőkről.

ARTanácsadó
HR Blog