E-learning: még nem vagyunk elég felkészültek

Manapság a munkaerőpiac - különösen a szolgáltatás iparág - egyik alapkövetelményévé vált, hogy a szervezetek olyan munkavállalókat alkalmazzanak, akik megbízhatóan kezelik a számítógépet, feltalálják önmagukat, be tudják azonosítani, hogy mely információkra van szükségük, majd hatékonyan megszerzik, értelmezik, rendezik és használják fel azokat, esetleg rendelkeznek az úgynevezett információs írástudással. Rendkívül fontos szempont lett az is, hogy a dolgozók a lehető legtöbb információhoz hozzá tudjanak jutni, a szükséges tudást maguk is el tudják sajátítani, valamint folyamatosan fejlesszék és bővítsék ismereteiket. Az élethosszig tartó tanulás (life long learning) mára inkább alapkövelménnyé vált, amelynek előnyei a munkavállaló fokozott versenyképessége, naprakész és megbízható tudása, valamint nagyfokú önállósága. De milyen eszköz vagy módszer vezeti rá a 21. század emberét a fenti kompetenciák elsajátítására? Hogyan válhatunk mi magunk saját erőből értékessé munkaadóink számára?

Egy kis történelem

Az e-learning tulajdonképpen ötvözi a távoktatás elemeit a modern kor technikai és tehnológiai vívmányaival, lehetővé téve a tanulók/alkalmazottak számára, hogy ők maguk sajátítsanak el ismereteket, miközben nem kell nélkülözniük az oktató segítségét, valamint a szisztematikusan felépített tananyagot sem. Az e-learning elődje a CBT (Computer Based Training), amely tulajdonképpen a tananyag digitális adathordozókon való tárolását jelenti, elősegítve a mobilitást. Szemben a CBT-vel, amikor is a tanuló és az oktató között semmilyen interakció nincs, a WBT (Web Based Training) lényege már az, hogy a hallgató és tanára on-line kapcsolatban állnak és interaktív módon kommunikálhatnak egymással.

Az e-learning tulajdonképpen a hagyományos és távoktatási, valamint az internet álal nyújtott lehetőségek együttes alkalmazását jelentő hatékony tanulási eljárás. A 90-es évek elején indult útjára az USA-ban, majd később Európában is megjelent. A legfőbb koncepció egy olyan távolságtól és időtől független oktatási forma kialakítása volt, amely magában foglalja a hagyományos oktatást jellemző struktúrált tananyag alkalmazását, a tanár és diák közötti kapcsolatot az informatika és az internet segítségével. Az e-learning tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, és a legmodernebb információs technikák online alkalmazását foglalja magában, amelynek során nincs személyes kontaktus tanár és diákjai között, illetve a tananyag is többnyire virtuális, azaz nem nyomtatott formában használatos.

Rendkívüli előnyök

Az e-learning óriási előnyöket kínál mindazoknak, akik hajlandóak és képesek a legkorszerűbb módon, kényelmes körülmények között, önmaguk erejéből új ismeretekre szert tenni.
Az e-learning módszerével tanulók, az alábbi előnyöket tapasztalhatják:

a tanulás rugalmas, időbeli és térbeli korlátoktól mentes,

a képzés költséghatékony (utazási és egyéb költségek megtakarítása),

a tanulás folyamata nyomonkövethetős és ellenőrizhető,

az oktatási anyag naprakész, folyamatosan bővíthető és alakítható,

az oktatási anyag előhívható, tárolható és hordozható,

testreszabott és egyéni tanulási stílus alakítható ki,

látványos multimédiás alkalmazások használata és személyre szabott ütemezése,

az önálló tanulás elsajátítása, új szoftverek és alkalmazások megismerése,

folyamatos információ- és véleménycsere a diáktársakkal és az oktatóval,

a tanulás eredményességének mérhetősége.

Az oktatók számára az alábbi pozitívumokat nyújthatja az e-learning:

a tanulás folyamatának nyomonkövethetősége és ellenőrzése,

az egyszer jól kialakított tanterv folyamatosan fejleszthető mégsem kell átírni, "kidobni" a régit,

kényelmes, otthonról történő "tanítás",

kevesebb pszhichés és fizikai megterhelés.

Az online tanulás árnyoldala

A fentiekből is láthatjuk, hogy az e-learning mindenekelőtt óriási szabadságot ad tanulónak és tanárnak egyaránt, azonban nem szabad megfeledkeznünk az esetleges buktatókról, illetve arról a feltételrendszerről sem, amely e tanulási forma kialakításához és megfelelő működtetéséhez szükséges. Sajnos hazánkban kifejezetten problémát jelent a felkészületlenség, illetve a megfelelő infrastruktúra hiánya, kevés ugyanis az e-learning tekintetében kompetens fejlesztő, emellett a szakmai motiváció sem bizonyul mindig kellő mértékűnek. A fejlesztést követő kivitelezés mellé ráadásul egy jól kialakított, megbízható minőségbiztosítási rendszer, illetve egy központi adatbázis is szükségeltetik. A technikai és személyi feltételrendszer, és annak magas anyagi vonzata mellett sajnos még egy hátrányos tényezővel kell megküzdenünk: mégpedig az oktatók e-learning szakértelmének és a diákok önálló tanulási módszereinek hiányosságaival. Kevés diák mondhatja el magáról őszintén, hogy rendelkezik mindazon technikákkal, amelyeket egy tananyag önálló elsajátítása igényel, beleértve péládul a magyarázatok és a bonyolult összefüggések értelmezését. Noha a tanár online segítséget tud nyújtani és "jelen van" a tanulási folyamatban, a személyes kontaktust nem helyettesíti az internet. Ráadásul egy tanár személyes varázsának nemcsak a tananyag elsajátításában, hanem az abban való elmélyülésben, és az az iránt való érdeklődés felkeltésében is nagy szerepe lehet. A tanár-diák kontaktus sajnos személytelenné válik az online módszerek esetében, így valószínűleg a tananyag is egy kötelezően megoldandó feladattá válhat a diák számára. Egy nemrég készült felmérésből kiderül, hogy az emberek többsége nagyra értékeli tanár és hallgató közötti interakciót.

Az e-learning felépítése

Az e-learning tanulmányi keretrendszere az LMS (Learning Management System) gyakorlatilag minden tanulmányi funkciót ellát, irányítja és megszervezi a tanítás-tanulás folyamatot, strukturált kialakítása segíti a diákot az oktatási tananyag feldolgozásában és tulajdonképpen ez jelenti a kapcsolatot az oktató és a hallgató között.

A hivatalos állásfoglalások alapján az e-learning zökkenőmentes működéséhez az alábbiakra van szükség:

- Személyi feltételek

Rendszergazdák - felelősek az e-learning infrastruktúra üzemeltetéséért, valamint karbantartásáért

Oktatási adminisztrátorok - feladatuk az oktatási tevékenység folyamatos nyomon követése, munkájuk a hagyományos iskolák tanulmányi osztályon dolgozó munkatársakéhoz hasonlítható

Kompetens oktatói gárda - a hallgatói problémák, kérdések kezelése, tananyagok tartalmának összeállítása, frissítése.

Tananyagfejlesztők - az ő munkájuk a tananyagok elektronikus oktatási anyaggá történő átalakítása és karbantartása

- További feltételek:

network - azaz kifogástalanul működő hálózat

számítógép - amely alkalmas a tananyag megjelenítéséhez szükséges szoftverek futtatására

autentikáció

tananyag - ebben természetesen óriási szerepe van a kompetens oktatóknak

szabványok - nagyban segítenek az elektronikus oktatási keretrendszerek és elektronikus tananyagok megalkotásában, illetve felhasználásában.

szolgáltatások - az e-learning zökkenőmentes működéséhez nem elég a fenti feltételek megléte, hanem kísérő szolgáltatások is szükségesek. Ilyenek például a képzési tervek összeállítása, hagyományos tantermi oktatásokhoz való kapcsolódás, a hallgatók eredményeinek nyilvántartása, változáskövetés, stb.

Az e-learning által létrejött általánosan elfogadott oktatási típusok

- Saját ütemezésű képzés
Ez esetben a hallgató határozza meg a képzés sebességét, bizonyos mértékű felügyelet mellett. A képzés anyagát hálózaton keresztül éri el és interaktív módon halad a tananyagban.

- Aszinkron képzés
A képzés anyaga bármikor elérhető, amelyet a hallgató a hálózaton talál meg és a saját ütemezése szerint halad vele. A hagyományos oktatási formával szemben itt az interaktivitásnak van igen nagy szerepe.

- Szinkronképzés
A virtuális oktatás azaz, valós idejű "virtuális osztálytermek", ahol élő video- és hanganyagok, elektronikus táblák, megosztott alkalmazások és chat alkalmazásával történik a képzés.

A gyakorlati alkalmazásról

Jelenleg az e-learning még igencsak gyerekcipőben jár, amelynek több oka is van. Egyrészt egy annyira új típusú oktatási módszerről van szó, hogy a tanárok javarészt egy nagyobb mértékű (át)képzés segítségével volnának képesek színvonalasan tanítani a világhálón keresztül. A diákok sem feltétlenül képesek önállóan befogadni minden ismeretet, illetve egy részük valószínűleg kevésbé vagy egyáltalán nem rendelkezik az "egyedül" tanulás képességével. Az e-learning működéséhez szükséges feltételrendszer megteremtése jelentős költségvonzattal jár, és folyamatos szakmai felügyeletet illetve karbantartást igényel. A már említett személyesség hiánya pszichológiailag kedvezőtlenül befolyásolhatja a diák tanulási vágyát, illetve az oktató motivációját is visszavetheti. Az e-learning ugyanis a töredékét nyújtja a normál oktatási formának, sablonossá, monotonná és unalmassá válhat a tanulás, amely tulajdonképpen egy gépies folyamattá válik. Ugyanakkor forradalmasítja a távoktatás korlátolt rendszerét, megszűnnek a tér- és időbeli korlátok, rugalmassá teszi a képzési rendszereket és kényelmessé a tanulást.

Valószínűleg (egyelőre) az online oktatás és a hagyományos tanítási módszerek optimális kombinácója jelentené a megoldást a jövőben a képzéseket illetően. Ha ugyanis a meglévő ismeretek frissítésére, bővítésére, naprakész újdonságok bemutatására van szükség, szinte felesleges a tanár személyes jelenléte az oktatás során. Új tananyagok esetében is jó szolgálatot tehet az online tanítás, kiváltképp abban az esetben, ha a tananyag jól körülhatárolható, jól szemléltethető és a tananyag elsajátítása nagyban múlik a diák szorgalmán.