Kevesebb az állás, de többet dolgoznak a közvetítők

A munkaközvetítés olyan terület, amely szinte indikátora a gazdasági életnek. Ha fejlődés, GDP növekedés van, akkor szárnyal a közvetítő, de ha beszűkülnek a lehetőségek, akkor a potenciális megrendelők eltűnnek, létszámstopot hirdetnek, vagy ami még rosszabb, a megtakarításaikat a leépítéssel kezdik.

A válság és a munkaközvetítő

A negatív fordulatok leghamarabb a multinacionális vállalatoknál jelentkeztek. A lassan tíz éve a piacon lévő Job-Center ügyvezetője, Rozovics Krisztina elmondása szerint már 2008 novemberétől elkezdték a nagy, multinacionális partnereik felmondani a korábban kötött, határidő nélküli keretszerződéseket. Nem voltak állásaik, üresedés esetén pedig több munkakört gyúrtak össze, és nem vehettek föl újabb munkavállalót. Volt olyan partnerük, ahol ez a folyamat annyira élesen zajlott, hogy magát a HR-est is elküldték, és még az ő helyére sem vettek föl egész évben senkit sem. A megváltozott helyzethez bővítették a célpiacot. Az addigi, kényelmesebb, kevés, nagyméretű, multinacionális megrendelő kiszolgálása mellett a magyar tulajdonú kis-, és középvállalkozások felé nyitottak.

A pénzügyi válság, valahogy ezt a szegmenst, Rozovics Krisztina szerint, nem annyira érintette, mert zárt láncban, más kkv-k kiszolgálásával működőképesek tudtak maradni. Más problémáik ugyan jelentősek, de pont a gazdasági válság őket sokkal kevésbé érintette. Ezért a tanácsadó iroda az öttől- ötvenfős cégnagyságú, magyar tulajdonú vállalatok felé fordult. Azonban ebben a körben sokkal nehezebb egy-egy megbízás elnyerése. A kis, magyar vállalatok ügyvezetőinek fejében még az él, hogy a keresett szakembernek akár egy egész éves fizetését is elkérik a közvetítők sikerdíjként, közben - a piaci mozgások hatására-, az ő vállalási áraik is lejjebb mentek.

A Job-Center ma már maximum kéthavi bérnek megfelelő díjazásért is szívesen dolgozik, míg korábban ez azért nem fordulhatott elő. Az ügyvezető szerint arról is nehéz volt meggyőzni a kis cégek első embereit, hogy ha a folyamat oldaláról végignézik azt, hogy egy-egy megüresedő pozíció betöltéséhez mennyi a szükséges idő, energia, és a gyakran feleslegesen kidobott pénzösszeg, akkor rengeteget veszítenek. A munkaerő-közvetítők olcsóbban, akár fele árért tudnak álláshirdetést föladni, bármely fórumon. Ráadásul a beömlő önéletrajz-hegyeket is valakinek szét kell szelektálnia, és utána le kell a jelölteket interjúztatnia. Egy olyan vállalat, amelyik nem rendelkezik sem HR-rel, sem toborzás-kiválasztási szakértelemmel, de még minimális, fölösleges erőforrással sem, ezt szinte képtelen megoldani. Nagy a kockázat, hiszen egy tévesen hozott döntésük során a próbaidős munkatársuk már többet árthat a cégnek, mint hasznot hajt, még ha csak a minimálbér és annak terheit számoljuk.

A munkaerő-közvetítők gondja azonban az, hogy a kis-, és középvállalatok az emberi erőforrás tekintetében is annyira optimálisan működnek, hogy éves szinten alig néhány megüresedő helyük van. Viszont pont ebből következik az a helyzet, ami számukra is előnyössé válhatott. Ugyanis ezeket a pozíciókat muszáj betölteni. Ha elmegy szülni a pénzügyi asszisztens, vagy kilépett a fuvarszervező, azt pótolni kell, ezért náluk gyors, pörgős a felvételi folyamat.

Multinál hosszú, a kkv-nál rövid a kiválasztás folyamata

Míg egy kis- és középvállalkozásnak nincs ideje arra, hogy több hónapig várjon egy-egy üresen maradt pozíció feltöltésére, addig a multinacionális vállalatoknál nagyon lelassult a kiválasztás folyamata. Rozovics Krisztina szerint ez azért van, mert annyira sokan jelentkeznek egy-egy állásra, hogy a megrendelők megtehetik azt, amit korábban talán nem, és tovább válogatnak, keresve a tökéletes jelöltet. Régebben, ha egy-egy tulajdonságában nem is illett tökéletesen az adott szakember a pozíció profiljába, attól még fölvették, és majd munka közben vagy beletanult, vagy a próbaidő alatt elbúcsúztak tőle. Most már ez elő sem fordul. A cégvezető ugyanakkor beszámol egy másik, gyakori, a kiválasztás folyamatot megakasztó gyakorlatról is. Előfordult ugyanis olyan eset is, amikor nem a HR-es, még csak nem is a magyarországi menedzsment, hanem a mátrix-szervezetből a közvetett felettes megváltoztatta a kiválasztási folyamat közepén az elvárásokat. Ekkor pedig kezdhették elölről a munkát. A tanácsadó szerint most egy kiválasztási folyamat a multinacionális szervezeteknél 3-4 hónapig eltart, és 5-6 kört jelent.

Jelöltek és pozíciók

A munkanélküliségi ráta 2010 első harmadában meghaladta a 10 százalékot. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2010. januári gyorsjelentése szerint a nyilvántartott álláskeresők száma a januári zárónapon 653 ezer fő volt, 48,5 ezer fővel (8 százalékkal) több mint az előző hónapban. Az álláskeresők számának növekedése az előző év azonos hónapjához képest 28,3 százalékos volt, ami a néhány hónapja tartó mérséklődő növekedési ütem után ismét emelkedést jelez.

Döbbenetes, de a diplomások száma továbbra is kiugróan nagy arányban (56,1 százalékkal) emelkedett, míg a szakképzetlenek létszáma 21,6 százalékkal emelkedett. A nyilvántartott álláskeresők 25,1 százaléka tartósan (több mint egy éve folyamatosan) regisztrált álláskereső. Éves összehasonlításban számuk szeptember óta növekedést mutat, ami azt jelzi, hogy a válság kitörésekor regisztrált álláskeresők egy része még mindig nem tudott elhelyezkedni és így ők fokozatosan bekerülnek a tartósan regisztrált álláskeresők állományába.

Az álláskeresők számának hónapok óta tartó emelkedése júliustól szeptemberig főként a pályakezdő fiatalok, októbertől decemberig a nem pályakezdők beáramlásának volt betudható, azonban a 2010. januári növekedés hátterében már mindkét csoport számában növekedést történt. A nyilvántartott álláskeresők januári záró létszámában a pályakezdők száma 3,6 százalékkal, míg a nem pályakezdőké 8,4 százalékkal volt nagyobb, mint egy hónappal korábban. 2010. januárjában a nyilvántartott álláskeresők létszámának szezonálisan kiigazított értéke 617,4 ezer. A legnagyobb arányban az állásukat elsősorban az egyéb közösségi, személyi szolgáltatás, a
mezőgazdaság, vadgazdálkodás és erdőgazdálkodás, az építőipar, a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás és a kereskedelem, járműjavítás területén dolgozók vesztették el januárban. Az előző hónappal összevetve a nyilvántartott álláskeresők száma minden régióban növekedett.

Azt gondolnánk, hogy sokkal könnyebb dolga van most egy toborzással foglalkozó cégnek, hiszen a sok szakemberből könnyebb a jót kiválasztani. Azonban Rozovics Krisztina szerint a valóban sok, állás nélküli, nagyon jó szakember ellenére sokkal nehezebb a dolguk, mint korábban. A válság előtt egy-egy pozícióra átlagosan tízen jelentkeztek. Most nem ritka a száz önéletrajz sem. Ha ma föltesznek a honlapjukra egy álláshirdetést, akkor már az első pár nap több százan jelentkeznek rá. Nehézség ezt a mennyiséget követni.

Amikor átvizsgálta a tavalyi önéletrajz-statisztikákat az ügyvezető, az ÁFSZ jelentést alátámasztva, azt találta, hogy 2009 szeptemberében 1500 önéletrajz érkezett konkrét pozíciókra. Ez volt a rekordjuk, de az augusztus sem volt sokkal gyengébb. Akkor is 1000 fölött nyújtottak be hozzájuk pályázatot álláshirdetésekre. Ráadásul ebben a számban nincs benne azoknak az anyaga, akik csak az adatbankjukba jelentkeztek.

2008-ban egész évben 30 ezer jelentkezésünk volt, 2009-ben csak augusztus végéig 60 ezer. Év végére pedig elérte a 100 ezret a beérkezett önéletrajzok száma, és ebben még nincs benne a partnereik netes felületeiről beérkező önéletrajzok szintén hatalmas mennyisége. A munkájuk nagy része most a bányászattal telik el.

A kiválasztás folyamata azért is nehezebb, Rozovics Krisztina szerint, mert régebben nagyjából a hirdetésben elvárt profillal jelentkező szakemberek jelentkeztek. Azonban egy idő után azt vették észre, hogy boldog-boldogtalan küldözgeti az anyagát, mindenféle pozícióra. A szakács jelentkezett logisztikai munkára, a tornatanár programozónak, a titkárnő könyvelőnek. Ez valahol érthető, hiszen annyira kevés az állás és elkeseredettek az emberek, hogy mindent megpróbálnak.

Jelenleg egyedül az értékesítés az a terület, amelyeknek a fejlesztésére a kis-, és középvállalkozások még képesek költeni. Ezért a Job-Center is leginkább értékesítőket keres, főleg az előbbi szektorba. Értékesítőn azonban ne a multis, "sztár" sales representative-ok munkakörét értsük, amikor kocsit, laptopot, telefont és alapbért is kaptak a bejáratott termékkel kereskedő területi képviselők. Jelenleg, a vállalat számára költséget nem jelentő, saját infrastruktúrával, pusztán a jutalékért dolgozó értékesítői állásokat tudják ajánlani. Régebben ezt a "rideg sales"-t csak kevesen, kényszerből választották, azonban aki fél éve, egy éve állás nélkül van, ezt is megpróbálja.

A tanácsadó irodában abban próbálnak meg segíteni, hogy például kiszámolják nekik, a vállalkozói jogviszonyban mekkora terheket kellene viselniük. A könyvelővel együtt is csak havi tíz-húszezres nagyságrendű kiadás nem olyan nagy teher, ahhoz képest, hogy mekkora bevételre számíthatnak. Rozovics Krisztina szerint sokan vágnak bele az ilyen értékesítő tevékenységbe, hiteltanácsadótól az ablakkeret-árusítóig szinte minden területen.

Információ-technológia, az örök hiányszakma

Rozovics Krisztina szerint leállt az építőipar, pedig válság előtt rengeteg építésvezetőt, tervezőmérnököt kerestek, 2008 ősze előtt pedig az igazán kelendőek a jó szakmunkások voltak. Egy tapasztalt lakatosnak, vagy esztergályosnak akár nettó 300.000 forintos jövedelmet is kifizetett egy-egy multinacionális termelő vállalat, az ő vállalási díjukon felül.

Olyan időszakban, amikor nincs gyártás, ezért nem kellenek a mérnökök, és már a válság előtt sem kellettek a jogi területen dolgozók, a marketingesek, szinte csak az IT szakmához kapcsolódó pozíciókat keresik a megmaradt multinacionális megbízók, mondta a Job-Center ügyvezetője.

A számítástechnikai szakemberek hiányának okát a tanácsadó két dologban látja. Egyrészt ez az a munkavállalói csoport, akik a Nyugat-Európában nagyon keresett szakterületük és jó hírű szakértelmük miatt a legkönnyebben tudnak külföldre menni. Németországban, Angliában, Írországban sokkal jobb feltételek mellett tudnak dolgozni, mint idehaza.

Ezen kívül, Rozovics Krisztina úgy látja, hogy a magyar munkaerő-piacon ők azok, akiket elsősorban a saját szakmai fejlődésük érdekel. Ha olyan munkaajánlatot kapnak, ahol jobb technológiát alkalmazhatnak, tanulhatnak, akkor gondolkodás nélkül váltanak. Ha egy programozó 2-3 évet egy vállalatnál dolgozik, akkor szinte biztos, hogy már a váltáson gondolkozik, bármilyen szintű pozícióban is van. Igaz ez a pályakezdőre és az IT igazgatóra egyaránt.

Újratervezés

A magyar piac szinte minden szegmense sokáig extenzíven növekedett. Eddig akár egy közepes képességű vezető is el tudta látni a feladatait, mert jóformán a piac lendülete vitte a céget és a termékeit. Most azonban a válság következtében nagy megtorpanás volt, és eljött az intenzivitás ideje. Ez az az időszak, amikor kiderül, melyik vezető ügyes, és különböző újításokkal, kapcsolatokkal, intézkedésekkel előzheti meg a cége tönkremenetelét. Bár a másfajta feladathoz másmilyen emberekre lenne szükség, ennek az igénye a tanácsadó szerint, nem igazán fogalmazódott meg. Legfeljebb a beosztotti pozíciókban jelenik meg a minőségi csere igénye. Ami igazán jellemző a mostani munkáikra az, hogy a vezetők a több, távozó szakember helyét egy jelölttel szeretnék betöltetni. Például az ügyvezető olyan elvárásokkal is találkozott, hogy a személyi asszisztens értsen a külkereskedelemhez és a tolmácsoláshoz. De ezek inkább megtakarítási céllal hozott döntések.

A Job-Center ügyvezetője szerint az egészségügyet nem viselte meg egyáltalán a válság. Ez akár a kereskedelmet, az orvoslátogatói pozíciókat, vagy a gyógyszeripari gyártófolyamatot is jelentheti. A másik nyertes pedig az élelmiszer-kereskedelem lett. A kisebb-nagyobb kereskedelmi hálózatok food-üzletága mindenhol nyereséggel zárta a tavalyi évet.

Ami a tanácsadó iroda számára kedvező, és talán az egész magyar gazdaság fejlődését mutatja, hogy újra keresik őket a multik. Akikhez 2-3 évvel ezelőtt szakembereket vittek, és elégedettek voltak velük, azok most hívják a céget, hogy keressenek az előbb említett IT-s pozíciók mellett ügyfélszolgálatost, pénzügyes szakembert is.

Az ÁFSZ jelentése is új állásokról számol be. 2010. januárban a munkaügyi kirendeltségekhez bejelentett állások száma több mint duplájára nőtt 2009. decemberhez képest. A munkáltatók ebben a hónapban 30,1 ezer új álláslehetőséget jelentettek be, ami az előző hónaphoz képest 15,6 ezres (108,1 százalékos), az előző év januárjához képest 18,4 ezres (157,2 százalékos) növekedést mutatott. Az újonnan bejelentett állások 33,6 százaléka (10,1 ezer darab) volt nem támogatott álláshely és 66,4 százaléka (20,0 ezer darab) pedig támogatott foglalkoztatásra. Az előző hónappal összevetve a nem
támogatott álláshelyek 18,1 százalékos, a támogatott álláshelyek esetében pedig 238,7 százalékos növekedés következett be.

A januári zárónapon a legtöbb támogatás nélküli betöltetlen álláshely az egyszerű szolgáltatási jellegű foglalkozások, a feldolgozóipari gépek kezelői, a kereskedelmi, vendéglátó ipari és vas- és fémipari szakmákban jelentkezett. Ezek nagy része pedig vagy multinacionális vállalat, vagy ahhoz kötődő, azt kiszolgáló, magyar kis-, és középvállalkozás.