Reskilling: Elengedhetetlen készségek, amiket el kell sajátítani a munkaerőpiacon

Már most minden negyedik ember úgy érzi, egy OECD felmérés szerint, hogy a képzettsége és a jelenlegi képességei nincsenek összhangban azzal a munkával, amit végez. A munkáltatóknak pedig 40%-a nem találja a neki megfelelő képzettségű embert a Manpower 2017-es felmérése szerint. A technológiai fejlődés sebességét elnézve, ez az idő múlásával még inkább így lesz. Azok tudnak sikeresek maradni a munkaerőpiacon, akik együtt tudnak majd dolgozni a robotokkal, a mesterséges intelligenciával, és be tudják fejezni az általuk előkészített feladatokat.

Milyen munkára lenne érdemes átképezni az érintetteket?

A kérdésre nem könnyű válaszolni, a Világgazdasági Fórum tanulmánya mégis erre tesz kísérletet, alapvetően adatokra alapozva.

Az egyik alapvetés, hogy a különböző foglalkozásokat, munkaköröket le lehet bontani konkrétabban mérhető feladatokra, és azokra a képességekre, amik az elvégzésükhöz kellenek. Ennek nyomán pedig feltárható az a készség-, képességkészlet, amivel valaki rendelkezik, aki az adott munkát végzi. Így az is kideríthető, hogy egy másik pozícióhoz mi hiányzik, amire az egyént képezni kell, illetve mely skillek lesznek, amelyeket magával visz a következő pozíciójába. A készségek mellet persze fontos a tudás, a képzettség - oktatásban eltöltött idő, és a tapasztalat - a munkában eltöltött évek. Ezek mentén az adatok mentén összehasonlításokat lehet tenni a munkakörök közt, és megállapítani, hogy mennyi az esélye annak, hogy valakit át tudnak képezni egyik állásból a másikba.

Persze az is fontos, hogy ez a pozíció „vágyott” munkalehetőség legyen, érdemes legyen rá átképződni. A tanulmány az Egyesült Államok munkaerőpiacát elemzi, ahol a helyi munkaügyi statisztikai hivatal adatai szerint 2026-ig, a munkaerőpiac strukturális változásai következtében, 1,4 millió állás fog megszűnni, míg ugyanezen idő alatt 12,4 millió keletkezik. Néhány kiragadott példa alapján, az egészségügyben lesz szükség a legtöbb emberre, és bár lesznek megszűnő állások, de jóval több üzleti és pénzügyi szakemberre, élelmiszerek előállításával, gondozással foglalkozó dolgozóra, építőiparban működő munkavállalóra lesz majd szükség. Mindössze a gyártó terület fog ténylegesen összemenni, ahol valódi, nettó csökkenés várható az állások számában.

A tanulmány sorra veszi a területeket, ahol jó esély van az átképzésre és új elhelyezkedésre. Például a szalag mellett dolgozó összeszerelők az építőiparban találhatnak állást, elektromos eszközöket összeszerelő dolgozók elektrotechnikusnak képződhetnek át jó eséllyel. Míg a titkári, asszisztensi munkát végzők a továbbiakban számlázással foglalkozhatnak, irodavezetővé képezhetők ki, míg például a felsővezetői asszisztensekből akár HR szakemberek is lehetnek. Ez csak néhány példa a sok lehetséges opció közül. (Részletek a jelentés 11-12. oldalán.)

A jelentés az egyén lehetőségeit is igyekszik számba venni. Érdekes számadat, hogy egy átlagos amerikai munkavállalónak negyvennyolcféle működőképes karrierváltási kilátása van, ugyanakkor ez a szám a felére csökken, ha valaki a lépéssel növelni vagy akár csak szinten tartani akarja a fizetését. Még mindig az amerikai munkaerőpiacon maradva, a korábban említett 1,4 millió állásnak, ami 2026-ig megszűnéssel fenyeget, 57%-a a női munkavállalókat érinti. Például a titkárnői, asszisztensi pozíciókat, amelyet többségében nők töltenek be, kifejezetten ezen a területen 160 ezer állás van veszélyben, míg a gyártósori - többnyire férfiak által végzett - állások közül 90 ezret fenyeget megszűnés.

Annak meghatározása digitális adatelemzés segítségével, hogy mely foglalkozásokban, kinek-milyen átképzési lehetőségei vannak, milyen irányokba és milyen esélyekkel indulhat el a változóban lévő munkaerőpiacon, fontos segítség lehet egyéni szinten és a vállalati tervezés szempontjából is.

Következtetések

A végső következtetések szerint az egyénnek, különösen, ha a megszűnés által veszélyeztetett munkakörben dolgozik, mindent meg kell tennie a folyamatos tanulás, rendszeres képességfejlesztés vagy új képességek elsajátítása érdekében. Minden képzési, átképzési lehetőséget meg kell ragadni azoknak is, akik ki akarnak teljesedni a munkájukban, és kielégítő karriert építeni. A szervezetek pedig nem számíthatnak mindig új, a kihívásokra teljesen kész munkavállalók belépésére a munkaerőpiacra, ezért a képzés, az átképzés olyan befektetés lesz a munkaadók részéről, amit nem lehet elkerülni, ugyanakkor kifizetődik. A politikusoknak, törvényhozóknak pedig azt javasolják, hogy a gazdaság teljes spektrumán támogassák a képzéseket, mert csak így tartható szinten a megfelelően képzett munkavállalói réteg, amely a gazdasági növekedést fenntarthatja. Mindezzel nem csak mikro-, hanem makroszinten is tervezni kell, állami is és privát források bevonásával egyaránt.

Hogy mindez társadalmi szinten működjön, ahhoz az kell, hogy az egyén például el tudjon jutni képzésre, ami alatt a munkájából hiányzik, lehet hogy évtizedek óta nem tanult, így arra is nyitottnak kell lennie, hogy újra „visszaüljön az iskolapadba”. A munkavállalónak ehhez támogatásra van szüksége, valamint arra is, hogy lássa a hozadékát a tanulásra fordított időnek és energiának, lássa, hogy az átképzés milyen új lehetőségeket nyit meg számára. Ehhez a társadalmi mindsetnek is változnia kell, ahol érték a kreativitás, a kíváncsiság, a tanulás és az állandó változáshoz való alkalmazkodás képessége.