Szeretnél boldogabb és sikeresebb lenni? Tanulj meg kedvelni másokat!
Kutatások szerint ez a legjobb önsegítő tanács… Munkahelyi kapcsolataink minősége igencsak meghatározza, mennyire vagyunk boldogak és elégedettek a karrierünkben. Ezért ahelyett, hogy azt kérdeznénk, „hogyan fejlődhetnék”, inkább a következő kérdést kéne feltennünk magunknak: „hogyan tudnék több jót látni másokban”.
Manapság se szeri, se száma az önsegítő tanácsoknak. Ezek a tippek mind az önbizalom növelését, a kockázatvállalást és az alkalmazkodóképességet emelik ki, és üzenetük egészen világos: légy jóban magaddal, vagy változtasd meg a hiedelmeidet arról, hogy mire vagy képes. Ráadásul bőséges tudományos bizonyítékkal is alátámasztják ezeket az állításokat.
Ennek ellenére a legtöbb önfejlesztő stratégia túl sokat fókuszál arra, hogyan látnak minket mások, és nem sokat foglalkoznak azzal, hogy mi hogyan látjuk a többieket. A Georgia Egyetem egyik kutatója, Jason Colquitt szerint azok az emberek, akik megpróbálnak bízni másokban a munkahelyen, magasabb pontszámot értek el a munkateljesítménytől kezdve egészen a csapat iránti elkötelezettségig azoknál, akik nem. Munkahelyi kapcsolataink minősége tehát igencsak meghatározza, mennyire vagyunk boldogak és elégedettek a karrierünkkel kapcsolatban. Ezért ahelyett, hogy azt kérdeznénk, „hogyan fejlődhetnék”, inkább a következő kérdést kéne feltennünk magunknak: „hogyan tudnék több jót látni másokban”.
Valljuk be, nehéz elhinni, hogy mások a legjobb szándékkal közelítenek felénk. Fiatalkorunk óta arra szocializáltak minket, hogy legyünk kritikusak mások motivációjával kapcsolatban, sőt akár egyenesen gyanakvóak is. Gyakran mondják a szülők gyerekeinknek, hogy vigyázzanak az idegenekkel, és a mindennapi életből is találhatunk olyan kifejezéseket, amelyek ezt a kollektív bizalmatlanságot igazolják, mint például „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”. Az álhírek korában ráadásul vakmerő és ostoba dolog bármit meggondolatlanul elhinni.
Ám ezek a társadalmi impulzusok valójában mélyebb, kognitív indíttatásokból származnak. A negatív múltbeli események jobban átszövik az emlékeinket, mint a pozitívak. A rosszabb erősebb, mint a jó - és ennek evolúciós oka van: ahhoz, hogy túléljünk egy veszélyes környezetben, olyan időket kell felidéznünk, amikor bizalmunk csorbát szenvedett, amikor elárultak vagy félrevezettek minket. Minden más helyzetet, amikor a bizalmunk jó eredményekhez vezetett, ignorálunk a túlélés érdekében.
Ezen kívül minden embernek az a vágya, hogy pozitív színben lássa magát, ám gyakran ezt csak úgy tudjuk elérni, ha másokat magunkhoz képest kedvezőtlenebb színben tüntetünk fel. Tanulmányok mutatták meg, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy majdnem mindenben jobbak vagyunk, mint az átlag, vagyis mások rosszabbak nálunk, például kevésbé megbízhatóak. A folyamat részeként a Stanford Egyetem tudósa, Chip Heath azt találta, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi magunk belső motivációval rendelkezünk (pl. „Azért dolgozom keményen, mert szeretem a munkámat”), míg mások külsővel (pl. „Azért dolgoznak keményen, mert megfizetik őket erre”).
Bár az optimizmust kutató felmérések (beleértve a mások motivációjával kapcsolatos pozitív feltételezéseinkét) szinte egyöntetűen arra a következtetésre jutnak, hogy az optimista életszemlélet és a bizalom sikerhez és elégedettséghez vezet a munka és magánélet területén is, az emberek mégis attól tartanak, hogy bizalmuk miatt esetleg naivnak látják őket. Gondoljunk csak arra, hány negatív kifejezéssel tudjuk illetni azt, aki könnyen meg tud bízni másokban: hiszékeny, naiv, óvatlan, tökkelütött, bárgyú, bolond, megtévesztett, gyermeteg, egyszerű, balga, félrevezethető, rászedhető, és még sorolhatnánk. Kutatások azt is megmutatták, hogy amikor a másikat ártatlannak és kedvesnek tartjuk, akkor hajlamosak vagyunk őt kevésbé kompetensnek látni, vagyis olyan címkével ellátni, amit mi magunk mindenképpen szeretnénk elkerülni.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Szeretnél boldogabb és sikeresebb lenni? Tanulj meg kedvelni másokat!
2. oldal - Az önsegítő megközelítés, amely nem rólunk szól
Ennek ellenére a legtöbb önfejlesztő stratégia túl sokat fókuszál arra, hogyan látnak minket mások, és nem sokat foglalkoznak azzal, hogy mi hogyan látjuk a többieket. A Georgia Egyetem egyik kutatója, Jason Colquitt szerint azok az emberek, akik megpróbálnak bízni másokban a munkahelyen, magasabb pontszámot értek el a munkateljesítménytől kezdve egészen a csapat iránti elkötelezettségig azoknál, akik nem. Munkahelyi kapcsolataink minősége tehát igencsak meghatározza, mennyire vagyunk boldogak és elégedettek a karrierünkkel kapcsolatban. Ezért ahelyett, hogy azt kérdeznénk, „hogyan fejlődhetnék”, inkább a következő kérdést kéne feltennünk magunknak: „hogyan tudnék több jót látni másokban”.
Miért olyan nehéz bizalmat adni?
Valljuk be, nehéz elhinni, hogy mások a legjobb szándékkal közelítenek felénk. Fiatalkorunk óta arra szocializáltak minket, hogy legyünk kritikusak mások motivációjával kapcsolatban, sőt akár egyenesen gyanakvóak is. Gyakran mondják a szülők gyerekeinknek, hogy vigyázzanak az idegenekkel, és a mindennapi életből is találhatunk olyan kifejezéseket, amelyek ezt a kollektív bizalmatlanságot igazolják, mint például „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”. Az álhírek korában ráadásul vakmerő és ostoba dolog bármit meggondolatlanul elhinni.
Ám ezek a társadalmi impulzusok valójában mélyebb, kognitív indíttatásokból származnak. A negatív múltbeli események jobban átszövik az emlékeinket, mint a pozitívak. A rosszabb erősebb, mint a jó - és ennek evolúciós oka van: ahhoz, hogy túléljünk egy veszélyes környezetben, olyan időket kell felidéznünk, amikor bizalmunk csorbát szenvedett, amikor elárultak vagy félrevezettek minket. Minden más helyzetet, amikor a bizalmunk jó eredményekhez vezetett, ignorálunk a túlélés érdekében.
Ezen kívül minden embernek az a vágya, hogy pozitív színben lássa magát, ám gyakran ezt csak úgy tudjuk elérni, ha másokat magunkhoz képest kedvezőtlenebb színben tüntetünk fel. Tanulmányok mutatták meg, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy majdnem mindenben jobbak vagyunk, mint az átlag, vagyis mások rosszabbak nálunk, például kevésbé megbízhatóak. A folyamat részeként a Stanford Egyetem tudósa, Chip Heath azt találta, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi magunk belső motivációval rendelkezünk (pl. „Azért dolgozom keményen, mert szeretem a munkámat”), míg mások külsővel (pl. „Azért dolgoznak keményen, mert megfizetik őket erre”).
Bár az optimizmust kutató felmérések (beleértve a mások motivációjával kapcsolatos pozitív feltételezéseinkét) szinte egyöntetűen arra a következtetésre jutnak, hogy az optimista életszemlélet és a bizalom sikerhez és elégedettséghez vezet a munka és magánélet területén is, az emberek mégis attól tartanak, hogy bizalmuk miatt esetleg naivnak látják őket. Gondoljunk csak arra, hány negatív kifejezéssel tudjuk illetni azt, aki könnyen meg tud bízni másokban: hiszékeny, naiv, óvatlan, tökkelütött, bárgyú, bolond, megtévesztett, gyermeteg, egyszerű, balga, félrevezethető, rászedhető, és még sorolhatnánk. Kutatások azt is megmutatták, hogy amikor a másikat ártatlannak és kedvesnek tartjuk, akkor hajlamosak vagyunk őt kevésbé kompetensnek látni, vagyis olyan címkével ellátni, amit mi magunk mindenképpen szeretnénk elkerülni.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Szeretnél boldogabb és sikeresebb lenni? Tanulj meg kedvelni másokat!
2. oldal - Az önsegítő megközelítés, amely nem rólunk szól
Milyen tanulságokat rejt a HR számára egy extrém csapatépítő?